Az összeg több mint amennyit ugyanezen idő alatt a belépőjegyek árából beszedtek, és bőségesen elég egy komoly munkagép bérlésére.
Az ötlet gazdái arról nem nyilatkoztak, hogy mikor látnak hozzá a szobrok ledöntéséhez, hiszen állami tulajdonról van szó. Azt azonban elmondták, hogy nem állnak meg Ceretelinél, mert van több olyan szobrász is, akinek "művei leírhatatlanok", mégis ott díszelegnek szép számban Moszkva utcáin. A cél, hogy leáldozzon az orosz monumentalitás napja és a kortárs művészet alkotásai díszítsék az utcákat - mondták.
Cereteli azonban - főként Jurij Luzskov polgármester barátságának és ízlésének köszönhetően - mégiscsak kivételes helyet foglal el az orosz fővárosban, s nem véletlenül őt vették elsőként célba. A grúz származású szobrász és festőművész művei ma már dominánsak Moszkvában, de a szovjet korszakban kezdődött befutása és kiváló üzleti-menedzseri képességei folytán elöntötték a világot, nem ritkán a Szovjetunió, vagy később Oroszország ajándékaiként. Cereteli minden lehetséges címmel és kitüntetéssel rendelkezik, és számtalan művészeti akadémia tagja, az orosz művészeti akadémia elnöke.
Emlékezetes a vitorlás hajót ábrázoló szobrának története: Amerika felfedezésének 500. évfordulójára készítette, eredetileg Kolumbusszal a fedélzeten, de mivel egyetlen amerikai és dél-amerikai város sem akarta megkapni ajándékba, Luzskovnak köszönhetően a Moszkva folyón, a Kreml tövében, egy mesterséges szigeten kötött ki: a viszonylag kicsi hajón aránytalanul hatalmasan immár Nagy Péter cár majdnem a nagyon magas árboc csúcsáig érő alakja áll, s az egész együtt a világ egyik legmagasabb szobra.
Cereteli tervezte egyebek között az újjáépített Megváltó Krisztus templom díszítését, a Manyezs tér átalakítását és az alatta épült bevásárló központot, de az 1980-as moszkvai olimpia kulturális-díszítő elemeit is.
A gyűjtésről beszámoló Izvesztyija című orosz lapban egy szobrász úgy nyilatkozott: a műalkotások felett csak az idő és a történelem ítélhet. Egy festőművész azonban leszögezte: nem jó, hogy egyetlen művész alkotásai uralják a várost. Ráadásul senkit nem kérdeztek, hogy akarja-e nap mint nap látni Nagy Péter hajós emlékművét, vagy a belvárosi Manyezs téren a halat fogó medvét. Pedig mindezt a város költségvetéséből állították fel, s ha akkor megkérdezték volna a moszkvaiakat, kevesen szántak volna e célra sokmillió rubelt.