Az indoklás szerint a Nobel-díjjal az úgynevezett óriás mágneses ellenállás effektus (giant magnetoresistive effect, GMR-effektus) felfedezését ismerték el, amely lehetővé tette a számítógépes merevlemezek radikális miniatűrízálását.
Bakonyi Imre, aki személyesen ismeri mindkét tudóst, kiemelte: meggyőződése szerint a francia Albert Fert és a német Peter Grünberg személyében méltó kutatók kapták az elismerést.
Mint elmondta, a felfedezést 1988-ban publikálták. Az eredeti cikk 3,5 ezres idézettséget ért el, ami önmagában kiemelkedő eredmény. Az 1990-es évek közepén a két kutató megkapta az Európai Fizikai Társaságnak azt az elismerését, amelyet "sokak a Nobel-díj előszobájának neveznek".
"Nagyon érett a felfedezés Nobel-díjjal való elismerése, csak idő kérdése volt, hogy mikor kapják meg, hiszen felfedezésük, a GMR-effektus óriási lökést adott a számítástechnikának, s egész ipari ágazatokat indított" - hangsúlyozta Bakonyi Imre.
Hozzátette: a két tudós már újabb dolgokon dolgozik, nem kizárt, hogy 10-20 év múlva akár egy újabb Nobel-díjat kaphatnak.
Bakonyi Imre tájékoztatása szerint a GMR-effektus azt jelenti, hogy az anyag elektromos ellenállása megváltozik, ha mágneses térbe helyezik.
A felfedezés jelentőségét ismertetve elmondta, hogy azt elsősorban az információtárolásban, az információ kiolvasására lehet alkalmazni: általa lényegesen lehetett növelni az információ sűrűségét a komputerek merevlemezein.
"A 90-es évekig indukciós elven történt a kiolvasás, egy apró tekercs +csúszkált+ a merevlemez felületén, így történt a kiolvasás. Ahhoz, hogy egyre kisebb egységekből lehessen kiolvasni az információt, egyre nagyobb legyen a sűrűsége a merevlemezen, csak a tekercs miniatűrizálásával és mozgása gyorsításával lehetett elérni. Ennek voltak fizikai korlátai" - mondta.
Kifejtette: 1990-e évek elején a mágneses ellenállás elvén alapuló magnetorezisztens szenzorokat (érzékelőket) alkalmaztak, amelyek még klasszikus anyagokból készítettek. Az igazi áttörés 1997-ben következett be, a GMR-effektuson alapuló speciális anyag, az úgynevezett szendvics-szerkezetek megjelenésével.
"Ehhez az anyagtechnológia olyan mérvű fejlődése kellett, hogy atomokat tudjunk manipulálni, atomi szinten tudjuk összerakni az anyagokat" - mondta.
Bakonyi Imre tájékoztatása szerint e "szendvics" egyes fémrétegei nanométer (a méter ezermilliomod része) vastagságúak.
"A nanométer öt atomréteget jelent. Öt atomréteg kobalt után öt atomréteg réz, majd megint kobalt, majd réz, harmincszor megismételve a kobalt-réz anyagpárt" - mondta.
Hozzátette, hogy a már az összes merevlemez, amely számítógépben piacra kerül, ezen az elven alapul, ilyen szenzorral van felszerelve, a merevlemezek teljes piacán ilyen kiolvasókat alkalmaznak.
Bakonyi Imre ismertetése szerint a felfedezésnek szerepe volt a számítógépes eszközök miniatűrizálásában, az egyre kisebb laptopok és mobiltelefonok megjelenésében.
Mint kifejtette, a GMR-effektust alkalmazzák az autóiparban is olyan szenzorok kifejlesztésére, amelyek balesetkor érzékelve a karosszéria benyomódását kioldják a légzsákot. Használatos fordulatszám mérésére, de arra is, hogy a gázpedál benyomódási mélységét elektromos jellé alakítsák.
Ismertetése szerint a GMR-effektus áramkörök "szétcsatolására" is alkalmas.
"Egyre több eszközünk van, amelyekben különböző elektronikus áramkörök vannak és azokat időnként szét kell választani, vagy a hálózattól kell izolálni" - mondta Bakonyi Imre, hozzátéve, hogy ennek a zavarok kiszűrésében van szerepe, illetve biztonságtechnikai jelentősége van.
