A Jacques Toubon egykori jobboldali kulturális miniszter által vezetett közintézmény közleménye szerint a francia főváros legújabb állandó kiállítása archív anyagok, műtárgyak és a mindennapi életről szóló hang- és filmfelvételeken keresztül azt kívánja bemutatni, hogy az elmúlt kétszáz évben a bevándorlók milyen nagy mértékben járultak hozzá Franciaország gazdasági fejlődéséhez, szociális változásaihoz és kulturális életéhez. Minden negyedik, azaz 16 millió franciának legalább egyik szülője vagy nagyszülője külföldi.
A civil szervezetek és történészek által húsz éve sürgetett és végül Jacques Chirac előző államfő döntése alapján öt év alatt megvalósult múzeum akkor nyílik meg, amikor az új elnök, Nicolas Sarkozy egyik legfőbb kampányígéretét valósítja meg: új bevándorlási törvénnyel a francia parlament megpróbálja visszaszorítani az "elszenvedett" bevándorlást, azaz a családegyesítési szándékkal Franciaországban letelepedni szándékozók számát és a "választott", az ország szempontjából kívánatos munkavállaló bevándorlók arányát próbálja növelni. A törvény leghevesebb vitát kiváltott passzusa a kérelmező és egy francia állampolgár vérrokonságának bizonyítására a DNS-vizsgálat engedélyezése.
A 16 ezer négyzetméter alapterületű art deco stílusú palota 1931-ben épült a gyarmatosítás múzeumaként Párizs keleti határán, a Vincenne-i erdő szélén. Az alagsorában található tropikus óriásakváriumáról híres palota később többször nevet és funkciót váltott: 1935-től a Tengerentúli Franciaország Múzeuma volt, majd 1960-tól Óceánia és Afrika művészetének legfőbb francia kiállítóhelye, amelyet 2003-ban szüntettek meg; a gyűjtemény ekkor Párizs új látványos kiállítóhelyére, a tavaly megnyílt Branly rakpart Múzeumába került át.
Miután az új köztársasági elnök májusban létrehozta a bevándorlási és nemzeti identitási minisztériumot, a múzeum koncepcióját kidolgozó történészek testületileg lemondtak, de a kiállítóhely mégis az ő elképzelésük szerint jött létre.
A bevándorlási múzeum a XIX. és XX. századi migráció emberi oldalára koncentrálva hét részben kronológiai sorrendben, de tematikusan mutatja be 1100 négyzetméteren a franciaországi bevándorlók történetét. Először a származási országból való elindulás okai, majd maga az utazás, a határátlépés és végül a bevándorló fokozatos meggyökerezése az iskola, a munka, a sport és a lakhatás körülményei kerülnek bemutatásra.
Az állandó kiállítás mellett január 11-ig Örmény menekültek a Közel-Keleten és Franciaországban 1917-1945 címmel időszaki kiállítás is látható. November 13. és január 13. között pedig egy másik időszaki kiállítás a New York-i Szabadság-szobor mellett található Ellis szigetet, az Egyesült Államokba egykoron bevándorlók legfőbb tranzitállomását mutatja be.
