Az idő tájt honvédségünk légiereje a Varsói Szerződéshez tartozók között erősnek számított. 1956 októberében három, MiG-15-ösökkel és egy már szuperszónikus MiG-17-esekkel felszerelt vadászrepülő-ezredből,Iljusin Il-28-as sugárhajtású és Tupolev Tu-2 kétmotoros gépekkel repülő bombázó-ezredekből és egy Iljusin Il-10-es csatarepülő ezredből állt. Emellett Liszunov Li-2-es és Antonov An-2-es, valamint Milj Mi-1-es és Mi-4-es helikopterekkel repülő szállító,- és nagyszámú iskolagépes kiképző alakulat is tartozott hozzá.
A ferihegyi repülőtérről október 24-én délelőtt még igyekeztek menetrend szerint indítani és fogadni is a polgári gépeket. A következő napokban sűrűn ideérkező szovjet katonai- és szállítógépek azonban nem itt, hanem a szilárdan őrzött tököli repterükön - és néhányszor Mátyásföldön - szálltak le. A terjedő harcok hírére a légiforgalom ugyan megbénult, ám a nemzetközi segélyszervezetek egymás után indították Budapest felé a vöröskeresztes segélyszállítmányokat.
Érdekes módon főleg kisebb angol társaságok (Cambrian, Derby, Skyways, Starways, Eagle, Central), valamint az Icelandic, Slick, Maritime, General, Flying Tiger, Trans American társaságok hozták a vöröskeresztes egészségügyi anyagokat és élelmiszereket, leggyakrabban a bécs-schwechati repülőtérre. Katonai színekben csak a kanadai légierő bizonyította a nyugati segítőkészséget. A gépek zöme Douglas Dc-3-as, Dc-4-es, Constellation és Viking típusú volt. De Budapestre is eljött egy kétfedelű-kétmotoros de Havilland Rapid és a Swissair HB-IRX jelű Dc-3-asa is. (Erről fénykép is jelent meg, amelyen egy vöröskeresztes Csepelbe rakják át a szállítmányát.)
Vidékről is érkeztek szállítmányok a honvédség Li-2-es (Teve) gépein. A Maszovlet HA-LID jelű Li-2-ese Lelkes kapitánnyal négyszer is fordult Bécsbe. Az utolsó útján onnan a közben megszállt Ferihegyre már nem akarták visszaengedni, szinte úgy szöktek vissza. Az alig egy éve szabaddá vált Ausztria 1995. decemberében megalakult légiereje 15 iskola- és gyakorlógéppel, meg egy helikopterrel rendelkezett és parancsnoka arról panaszkodott, hogy ezekkel nem képes rendet tartani az össze-vissza közlekedő segély-gépek között.
Hírek szóltak arról is, hogy a magyar légierő a Tiszán egy szovjet pontonhidat támadott, tankokra csapott le, s hogy a földről lelőttek egy helikoptert is. Ezekről konkrét adatok nincsenek. A gépeink vöröscsillagos felségjelét egyes katonai reptereken átfestették nemzeti színekkel, négyzetalakúra. A mai ismeretek szerint egy ideig azonban sem a korábbi, sem a későbbi, már a forradalmi erőket vezetők nem adtak parancsot a repülők bevetésére.
Ám október 27-én a kecskeméti helyőrség parancsnoka, Gyurkó Lajos vezérőrnagy -arra hivatkozva, hogy egyes vidéki városokban már akasztják a párttitkárokat -, Kunmadarasról vadász géppárokat parancsolt a kecskeméti, kiskőrösi, csongrádi és tiszakécskei "ellenforradalmi" csoportosulások felszámolására. A parancsot az OLLEP (a légierő parancsnoksága) is megerősítette. A magyar vadászpilóták ekkor kerültek szembe a szolgálati szabályzat legellentmondásosabb részével, miszerint".....a katona a népellenes parancsok végrehajtását megtagadhatja....!" Ám, ha a parancsnoka azokat nem ítéli népellenesnek, később ő kerülhet parancs-megtagadásért akár a kivégzőosztag puskacsövei elé.
A négy géppár közül a kecskeméti cigánysoron gyülekezőket támadó géppár-parancsnok megtalálta a megoldást: "Száztizenhármas, tiéd a jobb árok, enyém a bal!" Ezzel, a később sokat idézett paranccsal teljesítette is, meg nem is katonai kötelességét. A kiskőrösiek is szándékosan mellé lőttek. A csongrádiakra Istenes Elemér főhadnagy már egy hangnál gyorsabb MiG-17-essel támadott, ezért úgy döntött, hogy elég lesz, ha alacsonyan átszáguld a tér felett, a gépe által vonszolt hangrobbanás (aminek az ereje egy korábbi, ferihegyi repülőnapon bezúzta az ablakokat) úgyis szétzavarja a békétlenkedőket. Ám amikor az alacsony száguldásból túl hirtelen emelte fel a gépet, lezuhant és életét vesztette. Az esetet később úgy jelentették, hogy az ellenforradalmárok lőtték le a MiG-et.
A tiszakécskeiekre támadó gépek fedélzetéről jelentették, hogy látszólag békés a tömeg, mégis újra azt a parancsot kapták, hogy lőjenek. Az egyik gépet vezető Takács főhadnagy ezért három gépágyújából tüzet nyitott a zászló körül a Himnuszt éneklőkre. Közülük 110-en sebesültek meg, 17-en életüket is vesztették. A legfiatalabb egy 17 éves fiú, a legidősebb egy 65 éves magyar, de szlovák állampolgárságú asszony. Másnap a légierő pilótái már egységesen úgy döntöttek, hogy nem támadnak csoportosulásokra, hiszen a 350 km/órás sebességgel repülő gépekből nem is lehet megítélni: mi zajlik a földön.
