A tasmán ördögök szervezete nem képes immunválaszra a betegséggel szemben, s a megbetegedett egyed hat hónapon belül elpusztul. Természetes gátja nem létezik a főként harapással terjedő arcráknak, ezért a szakemberek csupán a beteg állatok eltávolításával tudják lassítani a kór terjedését.
A pofatumor már az 1990-es évek végén feltűnt: az állat pofáján csomók és sebek képződnek, majd a daganatok elterjednek egész testén. Sokuk azért pusztul el, mert nem tud táplálékozni. A kór már az állomány 90 százalékát elpusztította.
A betegség terjedését az segíti elő, hogy mivel a tasmán ördögök dögevők is, a koncon rajtuk kívül rendszerint számos más állat is marakodik, s eközben megharapják egymást. A kutatók kimutatták, hogy a pofatumor minden állatban ugyanolyan genetikai állománnyal jelenik meg, s egyetlen sejtvonalból származik.
A tasmán ördög meglehetősen visszataszító külseje, vad, fékezhetetlen természete miatt kapta az ördög nevet. Mogorva, dühös ragadozó, a kutyák és macskák elleni küzdelemben szinte mindig az erszényes ördög győz.
Szülőhazájában nem örvend túl nagy népszerűségnek, mert megtámadja és megöli a birkákat, szárnyasokat. Évente egyszer szaporodik, általában kettő-négy kicsinye születik. A fiatalok nyolc-kilenc hónapos korukig szopnak, és kétéves korukra érik el az ivarérettséget.
