Wlodzimierz Bolecki szerint Mackiewicz, aki antikommunistának vallotta magát, munkájában rámutatott arra, hogy az antikommunizmust gyakran a műveletlen emberek szemléleteként tüntették fel, a náci szimpatizánsok ideológiájának tartották.
A magyar nyelven most kiadott kötetben Mackiewicz rámutat arra, hogy Európa az első világháború végén sokkal nagyobb változáson ment keresztül, mint a második világháború végén: két totalitárius rendszer jelent meg, a bolsevik Oroszország és a náci Németország - folytatta az irodalomtörténész.
Mackiewicz eredetileg 1962-ben, Münchenben megjelent könyvében leírja a bolsevik forradalom következményeit, hogy az milyen szerepet játszott Európa meghódításában.
A lengyel emigráns író számára az 1945 utáni bolsevizmus ugyanaz a rendszer volt, mint amivel az első világháború után találkozott, ezzel szemben a nyugat-európaiak úgy tekintettek a rezsimre, mint ami legyőzte a nácizmust - mutatott rá Bolecki, hozzáfűzve, hogy Mackiewicz szerint míg Kelet- és Közép-Európa a kommunizmust egy bűnös terrorista rendszernek ismerte meg, addig Nyugat-Európa egy eszmére, az általános felszabadulás és jólét rendszerére gondolt. Így Európának nincs közös történelmi emlékezete, Nyugat-Európa csak a nácizmusban lát fenyegető veszélyt.
Az irodalomtörténész meglátása szerint Mackiewicz azt is kutatja könyvében, hogy változott meg az emberek világról való gondolkodása, hogy vesztették el szellemi szuverenitásukat. Mackiewicz rávilágít arra: a kommunista provokáció végső diadala az volt, hogy megakadályozta az embereket a gondolkodásban, deformálta őket, a szellemi szuverenitás elvesztése pedig a nyelv elvesztésével jár együtt.
Mint Wlodzimierz Bolecki elmondta, a kötetből az olvasó megtudhatja, hogy a kommunizmus azért győzhetett 1945 után is, mert az európai nemzeteknek nem sikerült közösen fellépniük ellene, a bolsevizmus a nemzetek közötti szolidaritást rombolta le. Ugyanakkor a Szovjetunió által meghódított államok maguk is hozzájárultak a rendszer fenntartásához.
Horkay Hörcher Ferenc irodalomtörténész, publicista a bemutatón úgy vélte: a kötet a magyar politikai élet szempontjából is érdekes lehet.
Maczkiewicz nemcsak a kommunizmus felett gyakorol kritikát, hanem a XX. századi nyugat-európai gondolkodásmód felett is - mondta a publicista.
Megemlítette, hogy a lengyel író összehasonlítja a hitlerizmust és a kommunizmust, feltárja, mekkora az aránytalanság a két nézet fogadtatásában. Horkay Hörcher Ferenc ismertetése szerint a könyvből az is kiderül, hogy szivárgott be a kommunizmus az egyházba.
Joanna Stempinska, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete felhívta a figyelmet arra, hogy Mackiewicznek ez az első magyarra fordított kötete.
Józef Mackiewicz a múlt század nagy emigráns irodalmának "egyik magányos óriása", aki sokakat zavart nézeteivel, de senkit sem fosztott meg a jogtól, hogy vitába szálljon vele, a függetlenségre és a szuverenitásra pedig vallásos tisztelettel tekintetett - hangsúlyozta a lengyel nagykövet.
A Pálfalvi Lajos irodalomtörténész által magyarra fordított kötet az Attraktor Kiadó gondozásában jelent meg.
Józef Mackiewicz (1902-1985) a lengyel emigráció kiemelkedő regényírója és publicistája. Legfőbb témája a kommunizmus kialakulása, stabilizálódása és terjeszkedése. Hagyományos formában írt nagyregényeiben a cári Oroszország felbomlását követő politikai folyamatokat vizsgálja, különös tekintettel a két totalitarizmus élet-halál harcára, a második világháború közép- és kelet-európai hadszínterére. 1974-ben Jadwiga Mauer amerikai szlavisztika professzor Nobel-díjra javasolta.