Grabowski bosszút áll, Tóta W. debütál
Közkeletű vélekedés, hogy a magyar rajzfilm, mint világszínvonalú hungarikum, megszűnt létezni. Ha a téma felvetődik, mindenki könnyes szemmel zeng nekrológot a Vízipókról vagy a Magyar népmesékről. Esetleg a Pom-pomról, de azért ahhoz pici perverzió is k
2007. október 15. hétfő 10:10 - Constantinovits Milán
A téma időszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy M. Tóth Géza nemrég az Oscar-díj közelébe juttatott egy magyar alkotást, a Maestrot, és még idén láthatjuk a titkos egérügynök legújabb kalandjait, vagyis folytatódik a Macskafogó. Ám előtte pangott a színtér... Most mondjon valaki egy jó rajzfilmet a '90-es évekből! De tényleg.
Jó, voltak kísérletek a Nepp József és Ternovszky Béla fémjelezte hőskorszak feltámasztására, ám ezek java kudarcba fulladt. A borzalmasan rosszul megkomponált Nyócker a hírverés ellenére sem közelítette meg a magasan szárnyaló Dr. Bubót, és a nemeztarsolyos szittyaharcosok kedvence, Jankovics Marcell is leszerepelt az Ének a csodaszarvassal. Ez utóbbi olyannyira művészi lett, hogy egy vidéki kultúrház filozófiaszakköre talán elcsámcsogott rajta, de a nagyközönség gyomra nem vette be.
Sokan sokféle magyarázatokkal igyekeztek a honi rajzfilm (szó szerint) szemmel látható hanyatlását megindokolni, miszerint kiment a pénz szakmából, vagy a filmcégek kiszálltak a buliból, de az is tagadhatatlan, hogy nincs színvonalas rajzfilmes képzés az országban. A mifelénk megszokott balkáni sufnituning működik, autodidakta zsenik rajzolgatják (rajzolgatják? programozzák!) a kert végében stúdiónak berendezett fáskamrákban a világmegváltó képkockákat.
Kész csoda, ha valamelyik alkotás véletlenül reflektorfénybe jut, ezért is kell megbecsülnünk az M. Tóth Géza-féle produkciókat. Főleg, hogy magyar animációt először és utoljára 1981-ben értékeltek Oscarral. A díjazott alkotás Rofusz Ferenc A légy című meghökkentően avantgárd etűdje volt, bár pikantériája az esetnek, hogy ma száz emberből kilencvenkilenc nem is emlékszik rá.
A szakma állóvizét nemrég Grabowski kavarta fel. Igen, itt a Macskafogó 2. Hogy miért kellett erre 21 évet várni, azt sokan nem értik. Pedig Ternovszky Béla három évvel ezelőtt egy közönségtalálkozón elmesélte, hogy az első rész hihetetlen sikere után hosszú évekig még gondolatban sem mertek hozzányúlni az időközben önálló életre kelt (pl.: színdarab is lett belőle) műhöz. A kultfilmet azonban a rajongók nagy örömére mégiscsak folytatta az agg mester, talán épp az utolsó pillanatban, hisz az eredeti szinkronhangok még nem némultak el.
A napokban a YouTube-ra kiszivárogtatott előzetes igencsak magas színvonalú műegészt sejtet, bár kíváncsiak vagyunk, hogy az első szériában hermetikusan lezárt történetet lehetett-e a sztori csúnya megerőszakolása nélkül folytatni. Akárhogy is lesz, a Macskafogó 1 már bizonyított, így a mítoszt nem forgácsolhatja szét egy esetleges fiaskó sem.
A másik esemény, ami borzolta a Mézga Családon szocializálódott filmfanok kedélyeit, az Tóta W. Árpád, és a már említett ifjú titán, M. Tóth Géza közös animációs projektje. A sokmillióval megtámogatott terv lényege, hogy lazán, ugyanakkor tájékoztató jelleggel mutassák be kis államunk zűrzavaros jelenségeit (APEH, választási rendszer, igazságszolgáltatás stb.). Sokan ezt azonban egy újabb pénzosztási manőverként értelmezik, meg úgy, hogy Árpi a gyurcsányi reform szorgos magvetője lett.
Akárhogy is van, mi csak látás után ítélkezünk. De akkor aztán nagyon!