Gyurcsány király és a walesi bárdok
Miniszterelnökünk ellentámadásba lendült. Az ellenzék által Damoklesz kardjaként lóbált népszavazást ragadta kézbe, és fenyegetően hadonászik vele nemcsak a nemzet, hanem saját frakciója felett is. Ám a reváns szelleme nem csupán nagyívű ötleteiben, hanem
2007. október 16. kedd 11:02 - Constantinovits Milán
Edward és az istenadta népGyurcsány egy hete a parlamentben jelentette be a már nevében is egy molyirtó erejével ható hétpontos tisztasági csomagját, amely elegánsan, újszerűen és elsöprő erővel célozza a közélet megtisztítását. Eltekintve attól, hogy a dicséretes szándékot elhomályosítják a kezdeményező személyéhez kapcsolódó gyanús ügyletek, súlyosbítja a helyzetet, hogy Gyurcsány beszédében az „istenadta néphez” szólt.
Igen, akik erre felkapták a fejüket, nem tévednek, valóban erős a kultúrtörténeti áthallás. A szabadságharc bukása utáni vészterhes időkben Arany János használta balladájában ezt a megszólítást, méghozzá a vérengző Edward király szájába adva. Ennek ismeretében meglehetős blamázs ezt épp egy miniszterelnöknek újra a köztudatba dobnia, hiszen ezáltal a zsarnok metafora is aktiválódik, rá nézve roppantmód kedvezőtlenül.
Hogy is hangzik a versrészlet?
„S a nép, az istenadta nép,Ha oly boldog-e rajt’Mint akarom, s mint a barom,Melyet igába hajt?”A népszavazás nyakunkba szakadS a nép, az istenadta nép ugyan már csak elenyésző részben hajt igába barmokat, viszont boldogsága továbbra is kérdéses. Bár most lehetőséget kap rá, hogy kinyilvánítsa akaratát, hiszen, ha minden jól megy, egy éven belül egész referendum-zuhanyban mártózhat meg. Nemcsak Orbánék kezdeményeztek népszavazást, hanem most az MSZP is betrejesztett egy 20 pontos (nem vicc, tényleg annyi) kérdéssort, és úgy tűnik, komolyan gondolják.
Hol itt a gond? - kérdezhetnénk, hiszen ez is eszköz arra, hogy az egyszerű állampolgárok véleményt nyilvánítsanak közéletünket meghatározó témákban. Leszámítva azt, hogy egy efféle referendum nem kötelezi semmire a honatyákat, erősen valószínű, hogy egy mélylélektani analízis szintjét megközelítő kérdészuhatag egyszerűen politikai bohózattá silányítja ezt a demokratikus instrumentumot.
Ennyi kérdésnél még a legtájékozottabb közélet-fanok is elvéreznek, hát még a kocaszavazók! A lap aljára érve a jóindulatú állampolgár már egy olyan elvadult politikai totó szenvedélyes játékosának érezheti magát, amelyben a főnyeremény néhány finom vonalvezetésű törvénymódosítás némi szóvivői kézitusával fűszerezve. S akkor még nem beszéltünk magukról a kérdésekről!
Okosabbak vagyunk mint egy ötödikes?„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslat szerint fogadja el az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló, T/4116. számú törvényjavaslatot?” - hangzik a 17. kérdés. Aki ezt rögvest megérti, azt felterjeszteném valami könnyedebb állami kitüntetésre. De hogy ne legyek elfogult a prímszámú kérdések iránt, íme a következő pont:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslat szerint fogadja el az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatóságához és összeférhetetlenségük szigorításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló, T/4118. számú törvényjavaslatot?” Kár, hogy egy-két tankönyvi mintafeladatot nem mellékeltek hozzá. Mondjuk ilyeneket: „Első feladat, értelmezze a kérdést! A második, hogy keresse meg a két hasonlóságot eme kérdés és a 17. között. Plusz pontért folytassa a sort hasonló kérdésekkel!” Tényleg okosabbak vagyunk, mint egy ötödikes?
S ehhez vegyük hozzá a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozatát is:
"...mire is lehet következtetni egy népszavazási eredményből? Semmire.” Akkor miről is beszélünk?
Edward király, angol király vágtat fakó lován. Nyomában lángolnak a szavazófülkék, és messzire zengenek a húszpontos javaslat tűzbetűkkel írt sorskérdései. Csupán azt nem tudjuk, ki lesz az ötszáz „velszi bárd”, akit máglyára küldenek. Ha ez megvan, élőben tudósítunk.