Hogyan készül magánemberként, hogyan politikusként október 23-ára?

Egyaránt azzal a vággyal, hogy lehet lesz együtt ünnepelni, és azzal a pici aggodalommal, hogy ugye mindenkinek lehet majd, és azt nem zavarja meg senki. Egyébként valószínűleg ingázni fogok, mert a választókerületemben, a XXI. kerületben is délelőtt vannak a koszorúzások, akárcsak a hivatalos állami megemlékezések, megpróbálom valahogy összeegyeztetni a részvételt.

Mit jelent önnek ez az ünnep ma, és mit jelentett mondjuk évtizedekkel ezelőtt, amikor még ellenforradalomként tanították az iskolákban?

Sajnos én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik kisgyerekként ugyan, de megélte 1956-ot, úgyhogy apró, személyes élményeim is vannak. Gyerekkoromban a Hősök tere mellett laktam, édesanyám egy ott működő kollégiumot igazgatott, abban az épületben volt a mi lakásunk is. Emlékszem, hogy a sarokról néztük a Sztálin-szobor ledöntését, amiből természetesen semmit sem értettem, de nagy látványosságként megmaradt bennem. Arra is emlékszem, hogy mivel középiskolás gyerekek laktak a kollégiumban, a biztonság kedvéért néhány ágyat levitettek a pincébe, hogy ha nagyobb lesz a baj, védett helyen legyenek a diákok. Az ember gyerekkori emlékei persze töredékesek, van bennük érdekes is, szép is, de volt bennük félelem is.

Mielőtt Pozsgay Imre népfelkelésre változtatta a korábbi ellenforradalom terminust, voltak önben kérdések az '56-os eseményekkel kapcsolatban?

A családból hallani lehetett ezt is, azt is, de valószínűleg úgy jártam el, mint az ország lakóinak többsége: az agyam egy kamrájába zártam ezt a kérdést, és nemigen foglalkoztam vele, annak ellenére, hogy volt olyan családtagunk, akinek viszonylag kerékbe törte az életét az, hogy a forradalom után állását vesztette. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mártírcsaládból származom.

A közelmúltban Bitó László élettan-professzorral, íróval beszélgettem, akit meghurcoltak az ötvenes években, mégis baloldali értékeket vall. Rajta kívül több hasonló sorsú és hasonló módon gondolkodó embert ismerek. Mi lehet ennek a magyarázata?

Akár Bitó Lászlót, Mécs Imrét, Vitányi Ivánt vagy a Donáth-családot nézzük, jó néhány példa említhető, ami azt sugallja, hogy az '56-os eseményekben részt vevők egy jelentős része baloldali célokkal vonult az utcára. A fölsoroltak valamennyien egyfajta igazi szocializmust akartak, miként maga Nagy Imre is. Természetes, hogy minden ilyen népmozgalomnál sokféle cél keveredik, de az '56-os célokban vastagon benne voltak egy igazabb, tisztább baloldal céljai is, tehát nagyon nem lep meg, hogy sokan az üldöztetések után is a baloldalon kötöttek ki.

Említette a Sztálin-szobor ledöntését. Ha nem is szobordöntést, de az utcakövek feltépését és hajigálását egyesek ma is időszerűnek tartják. Tart a tavalyihoz hasonló utcai rendbontásoktól?

Olyan súlyúaktól nem. Az arra illetékes szolgálatok jelezték, hogy egyes csoportok készülnek a rendzavarásra, tehát itt-ott nyilván megkísérelnek majd atrocitásokat provokálni a szélsőjobboldal képviselői, vagy politikától függetlenül a futball-hulligánok. Azonban úgy látom, ezeknek egyre kisebb a „népszerűsége”, az ilyen megnyilvánulások egyre kisebb létszámmal zajlanak, egyre elszigeteltebbek. Ami talán ennél is fontosabb, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Fidesznek most minden józan érdeke azt sugallja, hogy ne találkozzon az ő demonstrációja a szélsőjobbal. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen ezt megelőzően az égadta világon semmit sem tettek annak érdekében, hogy a szélsőséges elemek világos üzenetet kapjanak tőlük. Ezzel együtt a rendezvényszervezőik nyilván mindent meg fognak tenni, és mostanra már a rendőrségnek is több a tapasztalata a különböző rendezvények szétválasztásában.
Annyit teszek még hozzá, hogy a Belvárosban lakom, és tavaly láttam, milyen az, amikor az utcán barikád áll és tüzek égnek. Ezt most nem fogom látni, de olvasni lehet majd arról, hogy kisebb radikális csoportok provokálják a rendőrséget.

Kanyarodjunk a közvetlen munkájára. Nem érzi visszásnak pártja minapi 20 pontos népszavazási kezdeményezését akkor, amikor egy éven keresztül arról nyilatkoztak a szocialisták, hogy a Fidesz a maga hat pontjával lejáratja a népszavazás intézményét?

Én sem örültem a Fidesz népszavazási kezdeményezésének, a két referendum-javaslat között viszont van egy lényeges különbség. A Fidesz olyan kérdéseket bocsátana népszavazásra, amelyek eldöntése az adott ciklusban a kormánytöbbség feladata. Ha minden nem tetsző törvényről népszavazást kezdeményez az ellenzék, az egyrészt tényleg vezethet a népszavazás intézményének a lejáratásához, másrészt nehezítheti az ország kormányozhatóságát. Ezzel az erővel mi is kezdeményezhettünk volna népszavazást akkor, amikor a Fidesz megváltoztatta a törvényes nyugdíjemelés mértékét vagy befagyasztotta a családi pótlékot. Elleneztük ezeket a lépéseket, de álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy a kormányon a népszavazás útján vegyünk revánsot.
Amiben mi fordulunk most népszavazási kérelemmel az OVB-hez, ahhoz kevesen vagyunk. A 20 kérdésünkből semmiképpen sem maradhat fenn mind, mert a legtöbb kérdést több változatban tettük fel, hogy alkotmányos legyen. Legfeljebb a fele maradhat állva a kérdéseinknek...

...az se kevés...

...ez így van, de ezek már valóban a kétharmados törvényekre vonatkoznak, csak egy-egy kétharmados törvény egy-egy fontos elemére kérdeznek rá, mondjuk a pártfinanszírozásról szóló törvény egy törvény, melynek fontos elemeire legalább három-négy kérdés vonatkozik. Magyarán nem növeltük a témák számát.
Másfelől egyáltalán nem örülnék, ha ezek a kérdések végül eljutnának a népszavazásig. Már a visszavonó nyilatkozatot is aláírtuk arra az esetre, ha megállapodás születne a kérdésekről a parlamentben, de olyan sokszor fogtak már hozzá a pártok ehhez hasonló kérdések megoldásába eredménytelenül, hogy ez az általunk diktált külső kényszer kedvező pályára tudja állítani a mi tárgyalásainkat is.