Mennyiben változott véleménye szerint a köztársasági elnök szerepe Sólyom László megválasztása óta? Elődeihez képest mennyiben változott meg a köztársasági elnökről alkotott kép? Milyen szerepkör tágítási lehetőségei vannak?

Szikinger István: Nyilvánvaló, hogy különböző emberek különbözőképpen fogják fel ugyanazt a szerepet, ezért lehet eltérés Sólyom és elődei között. A köztársasági elnök az alkotmány szerint őrködik az állam demokratikus működése fölött, ő a hadsereg főparancsnoka, – bár ezt a funkciót gyakorlatilag kiüresítették – képviseli a Magyar Köztársaságot és ebben a minőségében helyes hogyha megszólal, ahogy azt Sólyom teszi bizonyos esetekben. Más eszköze ugyanis nem nagyon van az alkotmány feletti őrködésre. Esetleg még törvényeket kezdeményezhetne, de ezzel a lehetőséggel ezidáig Sólyom László sem élt. Elődeihez képest ő kevésbé tudott akkora tekintélyt kivívni magának, mint Göncz Árpád, illetve kevésbé tartja távol magát, mint Mádl Ferenc tette. Azonban ez semmilyen problémát nem okoz.

Bárándy Péter:  A köztársasági elnök funkciójáról, működéséről kialakult egy felfogás néhány alkotmánybírósági határozat nyomán, 1991-1992 táján, amikor egyébként Sólyom László volt az Alkotmánybíróság elnöke. Ezek a határozatok világosan kimondják, hogy a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik a demokrácia fölött. A nemzet egységének kifejezése alapvetően azt feltételezi, hogy a köztársasági elnöknek a konfliktusok kiegyenlítésére kell törekednie, hogy egyik politikai oldal se érezhesse támaszának. Egyébként a köztársasági elnök működése akkor kap különös hangsúlyt, ha az államszervezet csak formálisan áll fenn, mert működési, funkcionális zavarok lépnek fel. Ilyenkor van önálló cselekvési kényszere az elnöknek, hogy ezeket a zavarokat elhárítsa. Sólyom László szerintem, akkor is önálló döntési kompetenciákat von magához – például egyes kitüntetésekkor, kinevezésekkor, - amikor erre egyébként nem lenne oka, mert nincsenek olyan zavarok, amit az imént említettem. Egyébként a köztársasági elnök a szerepkörét rendkívüli mértékben tágíthatja, hiszen az alkotmány nagyon nagyvonalúan fogalmazza meg a jogosítványait. Ugyanakkor ezeknek nem szabadna öncélúnak lennie, de az államfőt felelősségre vonni nem lehet.

Mennyiben lehetnek kihatással a köztársasági elnök megítélésére, szerepére az olyan aktuálpolitikai színezetű viták, mint amilyen például Sólyom László és Takács Albert között bontakozott ki a minap, a tavalyi október 23-a kapcsán? Mennyire folyhat bele a napi politikába egy köztársasági elnök? Foglalhat-e nyíltan állást bizonyos politikai kérdésekben?

Sz. I.:  A köztársasági elnök elmondja a véleményét, ugyanis az államfő tekintélyét az mutatja, hogy mit tesz, és mit mond, márpedig Sólyom László próbálja őrizni elnöki tekintélyét. Egy demokráciában, egy köztársaságban a köztársasági elnök a politikának a része. Az állam egy politikai szervezet, annak az élén áll a köztársasági elnök, aki szükségképpen politikai szerepet tölt be. Az megítélés kérdése, hogy ez mennyire megy közel a pártpolitikához, de mivel nálunk a belpolitika tulajdonképpen pártpolitika is egyben, így elkerülhetetlennek tartom, hogy a köztársasági elnök ne érintsen pártpolitikai kérdéseket.

B. P.:  A köztársasági elnöknek nincs örökös belpolitikai megnyilvánulási kényszere, sőt ezekkel a megnyilvánulásokkal rendkívül visszafogottan kell élnie, éppen azért, hogy annak legyen jelentősége. Továbbá az a probléma Sólyom László egyes megszólalásaival, hogy a szituáció adta helyzeteket nem játssza végig. Gondolok például arra, amikor megjelent a parlamentben, elmondott egy beszédet, utána viszont a válaszokat már nem várta meg.(Az OGY jegyzőkönyve szerint megvárta, de azokra nem reagált. A szerk.)  Bedobott egy nagy követ a vízbe, hullámok keletkeztek, de azt, hogy ezek a hullámok merre csapnak, azt már nem várta meg. A köztársasági elnök működésének kiszámítható alapvetéseken kell alapulnia, de Sólyom László működése számomra eléggé eklektikus, vagyis kiszámíthatatlan.

Mi a véleménye azokról a vitákról, melyek a Horn Gyulának adandó kitüntetés, illetve annak megtagadása kapcsán bontakoztak ki?

Sz. I.:  Az alkotmánybíróság eldöntötte ezt a kérdést, a kitüntetések kapcsán van mérlegelési joga. Egyébként éppen Sólyom László volt az alkotmánybíróság elnöke, amikor 1991-ben hoztak egy jelentős határozatot, melyből az következik, hogy a köztársasági elnöknek a kinevezések kapcsán mindent alá kell írnia, de ez a mostani alkotmánybírósági döntés értelmében nem vonatkozik a kitüntetésekre. Hogy ezzel Sólyom László ellentmondásba került-e önmagával? A két dolog nem teljesen ugyanaz, mert akkor a kinevezési jogkörről volt szó, ami közvetlenül kapcsolódik a közhatalom gyakorlásához, míg a kitüntetés jogköre kevésbé. Egyébként elképzelhető, hogy nem teljesen következetes.

B. P.: Ahogy, már említettem, Sólyom László olyan esetekben is önálló döntéseket hoz, amikor egyébként az alkotmány ezt nem indokolja. Horn Gyula kitüntetése ebbe a kategóriába tartozik.

Egy köztársasági elnök mondhatja-e magáról bármilyen külföldi látogatása esetén, hogy ő magánemberként szólalt meg, mint ahogy azt Sólyom László tette legutóbbi szlovákiai látogatása során, amikor bírálta a szlovák kormányt? *

Sz. I.: Természetesen, mint minden embernek neki is meg van a joga ahhoz, hogy magánvéleményt nyilvánítson, persze hivatalos, államok közötti találkozókon ezt nem teheti meg, mert ő egyedül nem vállalhat kötelezettséget a magyar köztársaság nevében. A szóban forgó látogatás azonban nem ilyen hivatalos jellegű volt, és mivel kihangsúlyozta, hogy ez nem Magyarország álláspontja, így minden további nélkül elmondhatja a saját véleményét. Minden embernek, így az államfőnek is joga van elmenni ide-oda, mondjuk strandra, és ha elmegy egy strandra, akkor ott nyilvánvalóan nem államelnökként van jelen.

B. P.: Egy köztársasági elnök nem mondhatja magáról, hogy ő magánember. Ha valaki betölt egy funkciót, akkor az a funkció örökké a vállán van, és akkor is kell, hogy determinálja a viselkedését, amikor a tengerparton sétál egy úszónadrágban. De az említett esetben még csak nem is erről volt szó, mert Szlovákiában olyan funkciókat gyakorolt, melyek a köztársasági elnöki létéhez kapcsolódtak. Ez a megjelenés, felszólalás nyilvánvalóan nem történt volna meg, ha nem ő a köztársasági elnök.

Mi a véleménye az olyan esetekről, mint a kézfogás elmaradása egyes kitüntetésekkor?

Sz. I.: Én ezt negatívan ítélem meg. Azt gondolom, hogy ha a köztársasági elnök átad egy kitüntetést, akkor kezet kell fogni a kitüntetettel.

B. P.: Ez egy etikett kérdés. Egy köztásrasági elnöknek nem szabad olyan hibákat tennie, mint amilyet Sólyom László elkövetett, mert ezen a területen is példát mutat országnak-világnak.

A köztársasági elnök jogkörén kell-e változtatni?

Sz. I.: Szerintem kellene változtatatni a jogkörön, de akkor az egész alkotmányt meg kellene változtatatni. A francia mintát tartom követendőnek, ahol a köztársasági elnök erősebb szereppel bír, mint nálunk, de gyengébbel, mint az Egyesült Államokban. A köztársasági elnöknek szerintem a végrehajtó hatalomhoz kellene tartoznia, és ha ez így lenne akkor persze már a választást is közvetlenné kellene tenni.

B. P. : Ha az államszervet működésében bizonyos deficit jelentkezik, akkor nem az a helyes magatartás, hogy a jogot igazítom a problémákhoz. Az a helyes, hogy ha a politikai tényezőket visszakényszerítjük abba a működésbe, mely szellemében is megfelel az alkotmány működésének.

* (kollégánk kérdésfelvetésére a KEH vitatta, hogy bárhol magánemberként nyilatkozott volna meg Sólyom László. A szerk.)

Az Alkotmánybíróság szerepe

Az elmúlt egy évben nemcsak a köztársasági elnök szerepe, hanem az Alkotmánybíróság egyes döntései –kiváltképp a népszavazzással kapcsolatosak- is számos vitát váltottak ki alkotmányjogászok és politológusok között. A következőkben az általunk megkérdezett szakértők ezzel kapcsolatos véleményeit idézzük.

Szikinger István:  „Az alkotmánybíróság nem mindig következetes. Függetlenül attól, hogy ki az elnöke hozott ilyen döntéseket, és hozott olyan döntéseket is. Egyszer például kimondták, hogy soha senkit nem szabad megölni, az élethez való jog abszolút jog, majd később kiderült, hogy háborúban mégis csak meg lehet ölni az ellenséget, és a rendőr is megölheti azt aki fegyverrel támad rá. Az alkotmánybíróság mostanában egyre inkább a tételes jogok mögé húzódik be, míg mondjuk a ’90-es években az általános alapjogokra építkezett, mint például az általános személyiségi jog, vagy az információs önrendelkezési jog. Korábban egy aktivista Alkotmánybíróság működött, a mai pedig inkább konzervatívabb. A hatáskörök terén szerintem nincs probléma az Alkotmánybírósággal. Problémának én azt látom például, hogy a székhelye Esztergomba van, és közben Budapesten működik, illetve vannak döntései amikkel nem értek egyet. Ilyen például a 8/2004-es döntés, ami kimondja, hogy a fegyveres szervek adott esetben eltérhetnek attól a követelménytől, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartani a jogszabályi követelményeket, szerintem ettől senki sem térhet el. Ettől függetlenül valakinek döntenie kell, még akkor is ha én, vagy bárki más ezzel nem ért egyet.”

Bárándy Péter:  „Az Alkotmánybíróság egy másfajta gyakorlatot alkalmaz, mint korábban, de ebben nem látok semmi ördögtől valót, hiszen a világ változik, mint ahogy minden döntéshozó szervnek is a gyakorlata lassan, lassan változhat. A probléma az, ha a változás nem folyamatosan, hanem hirtelen történik, illetve ha nincs megindokolva, hogy a világ megváltozása miért idézte elő a döntéshozatali gyakorlatnak is a módosulását.”

Hack Péter:  „ Megváltozott az Alkotmánybíróság szerepfelfogása. Ezzel az a baj, hogy úgy térnek el bizonyos korábbi döntésektől, hogy az eltérést nem indokolják. Továbbá nagy probléma a bírák újraválasztásának lehetősége, ezt meg kellene szüntetni. Ugyanis, ha egy bírát újra lehet választani, akkor hajlamos lesz olyan döntéseket hozni, melyek elősegíthetik az újraválasztását, ez pedig kárára van a bíráskodásnak. Sajnálattal azt tapasztalom viszoont, hogy ez a kérdés nincs is napirenden a parlamentben. A népszavazási kérdések kapcsán szerintem egy jó gyakorlat az, hogy az OVB dönt első fokon, és azzal kapcsolatban az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. A baj az, hogy az Alkotmánybíróság eltért attól a gyakorlattól, mely a népszavazást kivételes intézménynek tekintette, illetve az alkotmányból nem levezethető következtetésre jutott, azzal, hogy a költségvetés bevételi oldalairól lehet népaszavzást tartani. Ez egy hibás alkotmányértelmezés, ami a társadalomban átszakította a gátakat, és ezért érkezett be több száz népszavazási javaslat. Ezt követően pedig a szellemet nagyon nehéz lesz visszanyomni a palackba.”

Ágh Attila:  „Az Alkotmánybíróság egy rossz úton indul el a népszavazási kérdések kapcsán, mert nem vetette fel azt a lehetőséget, hogy mi lesz akkor, ha más jellegű kérdéseket is feltesznek. Ezért már-már egy burkolt alkotmánymódosítást eredményezett az, hogy megváltoztatta eddigi praxisát az Alkotmánybíróság.”