Lovenheim - aki 1942-ben, magyar származású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot New Jersey államban - idén kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést a magyar-amerikai kapcsolatok erősítéséért és 1956 emlékének ápolásáért. Évtizedeken át irányította az "1956-os magyar forradalom emlékbizottság" napi tevékenységét, a magyar szervezetekkel együttműködve szervezte az évfordulós ünnepségeket, kiállításokat az Egyesült Államokban.
Lovenheim - aki a forradalom 51. évfordulóján vette át a köztársasági elnök által adományozott elismerést Washingtonban - a 60-as években a forradalom ügyét felkaroló Frank Horton republikánus képviselő kabinetfőnöke volt, egyebek mellett fontos szervező szerepet játszott az 1956-os évforduló méltó megünneplésében.
"Életben tartottuk a forradalom emlékét. Tudatosítottuk, hogy a szovjet rezsim elnyomásában élő magyarok szívükben őrzik a szabadság szellemét és kitartóan várják a megfelelő pillanatot Magyarország szabad nemzetté válásához" - mondta az MTI-nek adott interjújában.
Lovenheim több évtized távlatából is sajnálkozva beszél arról, hogy "nem vonultunk be katonailag és nem kergettük ki az oroszokat". Elmondta: a "magyar szabadság" ügyét nagyon sokan támogatták Washingtonban, de "egyáltalán nem lehettünk biztosak abban, hogy még a saját életünkben megnyerhetjük a hidegháborút (...) a legsötétebb napokban nem is hittünk ebben igazán".
Arra a kérdésre, hogy alakulhatott volna-e másként a forradalom sorsa, vállalhatott volna-e tevőlegesebb szerepet Amerika, úgy felelt: nagyon sok amerikai sajnálkozott, amiért a magyar forradalom éppen az amerikai elnökválasztás előtt tört ki. Bizonyos, hogy a kényes belpolitikai helyzetben egy amerikai elnök sem indított volna katonai akciót. Eisenhower döntésében szerepet játszott, hogy el akarta kerülni egy újabb háború kockázatát.
"Ma már csak találgatni lehet, milyen döntés született volna Washingtonban, ha a forradalom valamivel később tör ki (...) erős meggyőződésem, hogy nagyobb esély lett volna (a beavatkozásra)" - mondta az egykori kongresszusi képviselő. Ma úgy látja: ha az amerikaiak csapatokat küldtek volna a határ közelébe, akkor Hruscsov nem merte volna erőszakkal letörni a forradalmat. A családjuk, gyerekeik, hazájuk szabadságáért küzdő magyar munkásokat és diákokat pedig természetesen nem lehet hibáztatni, amiért nem figyeltek az amerikai elnökválasztásra - jegyezte meg.
Lovenheim szerint a világon sok esetben tétlenek azok az országok, amelyek gazdagságuknál, szervezeti és katonai erejüknél fogva győzelemre tudnák segíteni az igazságot olyan államokban, amelyek erre maguk nem képesek. "Erre volt példa 56 is, méghozzá szomorú példa", mert az amerikai kormány által finanszírozott magyar nyelvű rádiadásokban a szabadságharc folytatására ösztönözték a magyarokat, azt a képzetet táplálva, hogy Amerika katonailag közbe fog avatkozni.
Lovenheim ugyanakkor elutasítja, hogy az Egyesült Államok akárcsak részben is felelős volna a forradalom vérbe fojtásáért. "Nem, mi nem vagyunk részben sem felelősek a vérontásért (...) a szovjet elnyomás volt a felelős" - mondta, hozzátéve, hogy Moszkva nem akart szabadságot adni a kelet-európai "rab népeknek".
Lovenheim ma is hisz abban, amiben 1956-ban gyerekfejjel hitt: az Egyesült Államok a világ leggazdagabb és katonailag legerősebb nemzeteként mindent elérhet a jó ügy érdekében.