Az orosz-francia Tati

Nagyapja, Dmitrij Tatiscsev a cár franciaországi nagykövete volt. Az ifjú Jacques tanulmányai befejeztével rövid ideig képkeretező és kirakatrendező apja mellett dolgozott, immár Tativá rövidített névvel. A testmozgást és a sportokat kedvelő fiatalember 1931-ben a Racing Club rögbijátékosa lett, és itt kezdte először szórakoztatni társait rövidke pantomimjelenetekkel.

A legnagyobb sikert arató részegpincér-pantomimszámával 1933-ban szerződött le a híres Gerny,s mulatóba, s ezzel karrierje tulajdonképpen el is kezdődött. Itt figyelt fel rá Colette, az író-varietéművész, aki aztán napilapok hasábjain népszerűsítette Tatit. És innen már csak egy lépés volt a film világa. Először egy rövidfilmsorozattal próbálkozott 1931-ben, aztán kisebb filmszerepeket vállalt, majd rövidesen átkerült a kamera másik oldalára, 1947-ben a megbetegedett René Clément helyett ő fejezte be a Postások iskolája című filmet.

1949-ben forgatta első önálló művét, a Kisvárosi ünnepet, 1953-ban pedig megszületett a bokáig érő nadrágban esetlenkedő, esernyőjéhez, pipájához és ócska ballonkabátjához ragaszkodó Monsieur Hulot. Az Hulot úr nyaral-lal Tati egy sorozatot indított el. Nyakigláb, a modern világhoz alkalmazkodni képtelen, folyton csetlő-botló címszereplőjét ő maga személyesítette meg, a némafilm-vígjátékok főhőseinek modorában. A filmet bemutatták az 1953-as cannes-i filmfesztiválon, de a zsűri végül nem díjazta a filmet, holott Tati zsenialitását mindenki Chaplinéhoz hasonlította. A legjobb forgatókönyv Oscar-díjára 1956-ban jelölték, de végül azt sem kapta meg.

A Nagybácsim-at 1958-ban lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fosses-ban forgatta a helyi lakosok lelkes statisztálásával. A városka főterén ma Hulot úr életnagyságú bronzszobra áll. Ez a film aztán meghozta a várva-várt elismerést: a Nagybácsim 1958-ban elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.

A sorozat következő darabja Playtime címmel 1967-ben készült el, forgatásakor létrehozták "Tativille-t", a modern városrészt, csupa üveg toronyházakkal, éttermekkel, utcákkal, kereszteződésekkel. A film forgatása kilenc évig tartott, ám a várt siker elmaradt, és olyan komoly anyagi veszteséggel járt, hogy Tati további munkái (Hulot úr közlekedik, 1971; Parádé, 1974) alacsonyabb költségvetéssel kellett hogy készüljenek.

Filmjeiben nem a beszédre, sokkal inkább a képi világra helyezte a hangsúlyt. A burleszk műfajának késői képviselője volt. Poénjai sosem voltak erőszakosak, ő finoman gúnyolta a társadalmi konvenciókat, az emberi gyengeséget, a fonákságokat. Párizsban hunyt el 1982. november 5-én.