"Elszállt remények/hamvukba holt vágyak/hiába születtem/hiába, hiába" - idézte az AFP az évforduló alkalmából a költőnő egyik szomorú versének néhány sorát. Anjuman költeményei közvetlenül kifejezték bánatát, a lét fájdalmát és a megszólalás nehézségét, amely a nők osztályrésze Afganisztánban - írta róla francia fordítója. A nők helyzete a 30 éve háborúzó és polgárháborút vívó országban különösen súlyossá vált az szélsőséges iszlám tálibok 1996 és 2001 közötti uralma idején, amikor a lányokat kitiltották az iskolákból és nem engedélyezték a nők számára a munkavállalást, mintegy házi fogságba kényszerítették őket otthonaikban.
A tálib rendszer bukása után azonban helyzetük továbbra is nehéz, a rossz bánásmód, a szexuális visszaélések, a férfiak családon belüli erőszakos magatartása sok nőt kerget végső kétségbeesésbe. Herátban, ahol Anjuman élt, ma is gyakori, hogy nők az önkéntes tűzhalálba menekülnek reménytelen sorsuk elől. Anjuman a tálib uralom éveiben egy titkos iskolában tanult a nőkre vonatkozó tanulási tilalom ellenére, a szélsőséges rezsim bukása után pedig sorra jelentek meg versei, amelyek hamarosan népszerűek lettek az országban, ő maga egyetemi tanulmányokat folytatott.
Nem sokkal halála előtt adták ki első verseskötetét, Gul-e-dodi - Sötétvörös virág - címen, és a kritikusok szerint a legjobb úton járt ahhoz, hogy "nagy perzsa költő váljék belőle". Férje családjában viszont az egykori jelentések szerint felháborodást keltett, hogy nő létére könyve jelent meg.
Nemrég a heráti irodalmi kör kiadott egy második, Anjuman 80 versét tartalmazó kötetet is, és a költőnő művei rendszeresen szerepelnek az afgán irodalmi műsorokban. Megjelent már egy angol és egy olasz nyelvű versgyűjteménye is, előkészületben áll műveinek francia nyelvű kiadása. A nadia.afghanwire.org honlapon angolul is olvashatók művei.
Két évvel halála után egyre világosabb: Nadia Anjuman mégsem született hiába.