"A javaslat nem a béremelésről szól, ez bruttósítás" - fogalmazott az egyik előterjesztő, Göndör István.

A lényeget összefoglalva az MSZP képviselője azt mondta, a szállást és a külföldi kiküldetést kivéve megszűnne a költségtérítés, az országgyűlési képviselői alapdíj a mindenkori köztisztviselői illetményalap tizennyolcszorosa, a bizottsági pótdíj - első bizottsági tagság esetén - az alapdíj huszonöt százaléka lenne. Göndör István kitért arra, hogy a szállásköltség térítését csak számla és szerződés ellenében fizetné az Országgyűlés hivatala. Az előterjesztés az alapdíj-kiegészítésről úgy rendelkezik, hogy például egy Budapesttől 250 kilométernél távolabb élő honatya a képviselői alapdíj ötven százalékát kapná.

Göndör István kitért arra, hogy a törvényjavaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat vezetne be, rendezné a képviselői vagyonnyilatkozat és a személyijövedelemadó-bevallás nyilvánosságának kérdését, bevezetné az úgynevezett közszolgálati járadékot, valamint rendelkezne az országgyűlési képviselők nyugdíjazásáról és az állami vezető képviselők javadalmazásáról.

A képviselő emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi képviselői javadalmazás olyan visszás helyzeteket alakított ki, mint amikor egy képviselő nettó jövedelme magasabb volt, mint a bruttó. Ez azért is lehetett, mert a nettó jövedelem többsége a költségtérítésből származott - magyarázta Göndör István.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a képviselői munkáért nem jár prémium. "Aki ezt a munkát tisztességen végzi, napi tíz-tizenkét órát dolgozik" - emelte ki Göndör István, hozzátéve, hogy nyitott a módosító javaslatok befogadására.

Kovács Tibor (MSZP) frakciója részéről támogatta a javaslatot. Az előterjesztés azt célozza, hogy minden egyes forint, amit a képviselők kapnak, az adófizetés alapjául szolgáljon - húzta alá a szocialista frakcióvezető-helyettes. A költségtérítéssel összefüggésben arról beszélt, hogy a lakhatási támogatást számlával és szerződéssel kell igazolni, majd az Országgyűlés hivatala közvetlenül a bérbeadónak utalná a költségtérítés összegét. Hozzátette: ez így tiszta és átlátható. Kovács Tibor visszautasította azt az ellenzék által korábban hangoztatott felvetést, hogy a javaslat növelné a képviselők fizetését. Ezzel kapcsolatosan arra kérte az ellenzéket, ne illesse igaztalan vádakkal az előterjesztőt.

A fideszes Répássy Róbert azt mondta a javaslatról, hogy kifejezetten a képviselők korrumpálását jelenti, ezért pártja azt nem támogatja. Szavai szerint az előterjesztés értelmében egy "átlagos", egy bizottságban dolgozó képviselő 827 ezer forintot kapna munkájáért, az átlagkereset pedig 800 ezer és 1,4 millió forint között mozogna. Mindez 2,5 milliárd forinttal növelné meg az Országgyűlés kiadásait - tette hozzá az ellenzéki párt politikusa.

A Fidesz frakcióvezető-helyettesének felszólalása kétperces, indulatoktól sem mentes hozzászólások egész sorát váltotta ki. Kovács Tibor azt mondta, hazug és álságos a Fidesz álláspontja. Egy szó sem igaz abból, amit Répássy Róbert mondott! - közölte az MSZP-s képviselő.

Erre viszont a kereszténydemokrata Rubovszky György reagált, mondván, a törvényjavaslat úgy rossz, ahogy van.

Egy forinttal sem emelkedne a képviselők fizetése - hangsúlyozta az MSZP-s Bókay Endre. Szavaira Répássy Róbert felháborítónak és erkölcstelennek nevezte, hogy a szocialisták 2008. január 1-jétől egymilliós képviselői fizetéseket vezetnének be.

Szabó Zoltán (MSZP) viszont a fideszes politikus állítását nevezte felháborítónak, vérlázítónak és képmutatónak. Hozzátette: 650 ezer forint lenne a képviselői juttatás.

Rubovszky György (KDNP) kétperces hozzászólásában feltette a kérdést: vajon miért rohan a szocialista párt és miért kell a törvényjavaslat általános vitáját már szerdán lezárni.

Szabó Zoltán (MSZP) azt válaszolta: senki nem várja el, hogy az ellenzéki vagy kormánypárti képviselők látatlanban egyetértsenek egy benyújtott törvényjavaslattal. Hangsúlyozta: a javaslat célja, hogy tisztán látható legyen, mennyi a képviselők jövedelme.

Kovács Tibor (MSZP) arra kérte a Fidesz képviselőcsoportját, ne a pártelnök határozza meg, hogyan kell a frakciónak szavaznia ebben a kérdésben. Bókay Endre (szintén MSZP) kiemelte: ez a törvényjavaslat a közbizalomról szól, viszont a Fidesz olyan demagóg kijelentéseket tesz a vitában, hogy a javaslat megháromszorozza az országgyűlési képviselők jövedelmét. Hozzátette: az ellenzéknek semmi konkrét javaslata nincs a tervezethez.

Kontur Pál (Fidesz) kétperces indulatos felszólalásában azt mondta: hárommillió ember él ma Magyarországon létminimum alatt, és a kormány az "ő szájukat azzal akarja betömni, hogy a képviselők fizetésével foglalkozik". Azt hiszik, hogy az embereket ez érdekli?! - tette fel a kérdést Kontur Pál.

Tukacs István (MSZP) pártja és a többi képviselő nevében is kikérte azt a stílust.
Szabó Zoltán (MSZP) leszögezte: senki nem akarja megemelni a képviselők fizetését, "azt akarjuk, hogy azt a pénzt, amit a képviselő a munkájáért kap, a többi állampolgárral azonos szabályok szerint, tisztességesen, átlátható módon, leadózva és a társadalombiztosítási járulékot fizetve kapja meg". Ez a törvényjavaslat célja - tette hozzá.

Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) elmondta: olyan módosításra tesz javaslatot, miszerint a polgármesterség és a helyi önkormányzati képviselőség összeegyeztethetetlen a képviselői tevékenységgel. Véleménye szerint az Országgyűlés munkáját erősen befolyásolja, hogy minden frakcióban ülnek polgármesterek, helyi politikusok, önkormányzati képviselők, akik a heti öt munkanapból négyet Budapesten töltenek, és csak egy napot tudnak választókerületükben lenni.

Tóth Károly (MSZP) amellett emelt szót, hogy a képviselőknek csak adóköteles jövedelem járjon. A politikus szerint a költségtérítést el kell törölni.

Azt javasolta, hogy a képviselők javadalmazását illesszék be az államigazgatás rendjének egészébe, és egységesítsék. Ezt követően már semmilyen kiegészítést nem kell adni - mondta a költségtérítést, a lakáshasználatot és az albérleti támogatást említve példaként.

Hozzátette, hogy a bizottsági tagok és a parlamenti tisztségviselők javadalmazása eltérhet az így megállapítottól, hiszen ők többletfeladatokat végeznek.

Hock Zoltán (MDF) azt prognosztizálta, hogy nem születik törvény a javaslatból. A képviselő kiforratlannak és "hirtelen felindultságból elkövetettnek" minősítette a javaslatot.

Megismételte pártja korábbi javaslatát, amikor felkérték a Fideszt és az MSZP-t, hogy minden ezekben a témákban a parlamenthez benyújtott népszavazási kezdeményezésüket vonják vissza. Ezután "élhető, emészthető időpontot meghatározva" állapodjanak meg a témában. Az MDF a jövő év május 31-ét tartaná megfelelő időpontnak.

Szabó Zoltán (MSZP) "mélységesen álságosnak és képmutatónak" nevezte azt a rendszert, amelyben a képviselők tiszteletdíjukat felveszik.

Felidézte, hogy már az 1990-ben alakult első szabadon választott Országgyűlésben úgy döntettek, hogy a képviselők tiszteletdíja ne legyen kirívóan magas. Emellé viszont egy meglehetősen tekintélyes összegű, költségtérítésnek elkeresztelt jövedelem-kiegészítést biztosítottak - mondta Szabó Zoltán.

Ezt a jövedelem-kiegészítést személyi jövedelemadó és járulék nem terhelte - tette hozzá.
Emlékeztetett az Orbán-kormány idején történt költségtérítés emelésre, mert véleménye szerint akkor állt elő az a helyzet, hogy a fővárostól "kellően messze lakó" képviselő nettó jövedelmének nagyobb részét a költségtérítése alkotja.

"Az Országgyűlés úgy foglalkoztatta a képviselőit, ahogyan a feketén foglalkoztató vállalkozó foglalkoztatja a minimálbéren bejelentett alkalmazottait" - összegezte véleményét.

A törvényjavaslat semmi egyebet nem kíván, mint megszüntetni azt az állapotot, hogy a képviselői jövedelem egy része, adó és járulékteher nélkül, rejtetten, vagy félig bevallottan zsebbe kerül.

Géczi József Alajos (MSZP) örömének adott hangot, hogy az özvegyi nyugdíjról illetve a kegyeleti juttatásokról szóló javaslat bekerült a tervezetbe.

A képviselő a politikusokkal és a politikával szembeni bizalmatlanság, szavai szerint "heveny utálat" okait kutatva azt mondta, hogy egész Európában csökken a nemzeti kormányok és parlamentek mozgástere, miközben a társadalmi elvárások növekednek velük szemben.

Géczi József Alajos szerint már akkor megjelent az ellenérzés, amikor 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlésben megszavazták a képviselők a saját fizetésüket. Pedig ha a parlament nem rendezi a saját működési szabályait, akkor olyan ügyekkel sem tud foglalkozni, amelyek a társadalmat közvetlenebb módon érintik.