25 éve halott az orosz medve

Ukrajnában született 1906-ban, a pártba 1931-ben lépett be. Nemzedékének nem voltak emlékei a cári Oroszországról, már a bolsevik uralom korában nőtt fel. Brezsnyev gyorsan haladt előre a pártapparátusban, ahol a sztálini tisztogatások következtében sok hely "szabadult fel". Csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor pártfogója, Nyikita Hruscsov került az 1953-ban elhunyt Sztálin helyére. 1960-ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke lett, s egyre több lehetősége adódott külföldre utazni, ahol nagy kedvvel vásárolgatott márkás ruhákat és autókat.

1962 után kilépett Hruscsov árnyékából, s amikor elődjét 1964-ben elvtársai félreállították, ő került a párt élére. Hruscsovtól eltérően nem nyilatkozott elítélően Sztálinról, sőt 1965-ben a náci Németország legyőzésének huszadik évfordulóján mondott beszédében dicsérően említette a generalisszimusz nevét. Hatalomban töltött évei alatt a Jurij Andropov által vezetett KGB is vissza-visszanyúlt a sztálini korszak titkosszolgálati módszereihez.

Brezsnyev 1965-ben nyíltan kimondta, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének tekinti a "baráti szocialista országokat" és kész azokat megvédeni a külföldi támadásoktól. A Brezsnyev-doktrína értelmében ha valamelyik "testvérországban" veszély fenyegetné a szocializmust, az minden szocialista ország közös ügye. Az elvet az 1968-as prágai tavasz idején ültették át a gyakorlatba: az Alexander Dubcek irányította csehszlovák vezetés "revizionistának, szovjetellenesnek" és a "liberalizmus irányába mutatónak" minősített politikája miatt Brezsnyev elrendelte a Varsói Szerződés tagállamainak intervencióját.

Amikor az Egyesült Államok "kijátszotta a Kína-kártyát", az amerikai-kínai közeledést megelőzendő 1972-ben Moszkvában fogadták Nixon elnököt, s aláírták a hadászati fegyverzetkorlátozásokról szóló SALT-I szerződést. Az enyhülés jegyében Brezsnyev ellátogatott az NSZK-ba, majd Egyesült Államokba, s 1975-ben aláírta a Helsinki Záróokmányt.

A Szovjetunió azonban továbbra sem mondott le a befolyási övezetének kiterjesztéséről, Afrikában egyre nagyobb befolyásra tett szert. A rendszer azonban egyre nyilvánvalóbbá váló megreformálhatatlansága miatt stagnálni, majd romlani kezdett, csakúgy, mint Brezsnyev egészsége.

Vezetésének utolsó éveit a pangás időszakaként emlegetik, a pártfőtitkár rohamosan romló szellemi állapota miatt a háttérben álló emberek vették át az irányítást. A Szovjetunió 1979-ben bevonult Afganisztánba, ám ezzel olyan kilátástalan konfliktusba bonyolódott, amelyet már a kitüntetésekhez erőteljesen vonzódó vezető utódainak kellett megoldani. Brezsnyev 1982. november 10-én halt meg, halála után az örökéletűnek hitt Szovjetuniónak is alig tíz éve volt már csak hátra.