A Brunetti-sorozat
Comissario Brunetti figurája, egy karmester meggyilkolásának történetét hallva, a La Fenice operaház öltözőjében született meg Donna Leon fejében - első könyvének alapjául e bűntény szolgált. A kézirat több mint egy éve hevert a fiókban, amikor - egyik barátja unszolására - Leon elpostázta egy irodalmi megmérettetésre. Az írónő karrierje a verseny megnyerésével kezdődött, azóta tizenhat kötet jelent meg a sorozatból. A több mint húsz nyelvre lefordított nyomozások legújabbika már a megjelenés után néhány nappal első helyen szerepelt a Der Spiegel eladási listáján.
„Nagyszerű sorozat… egy várossal a háttérben, amelynek szinte érezni az illatát.” – írja a londoni The Sunday Telegraph a Brunetti-sorozatról. A kötetek helyszíne Velence, főszereplője a helyi rendőrség felügyelője, Guido Brunetti. A commisario legfőbb vonása szarkasztikus humora. A jellemzően kapzsiságból vagy hatalomvágyból elkövetett bűntények felgöngyölítései mellett személyiségéről és magánéletéről is egyre több derül ki a könyvekből. Az olvasó láthatatlan családtagként költözik be a Brunetti-család lakásába - a nyomozás személyek által megélt vonala sokszor érdekfeszítőbbé válik, mint maga a nyomozás, vagy a gyilkos kiléte. „Az olvasó könnyen Brunetti-függővé válhat” – véli a bécsi News. A szépirodalom és a szórakoztató irodalom határán egyensúlyozó regénysorozat alatt felnőnek gyerekei, és megismerjük feleségét, Paolát, akit az írónő önmagáról mintázott. „Paola is angol irodalmat tanít, és hozzám hasonlóan rengeteg őrült politikai elképzelése van” – élcelődik Leon.
Méregpohár az operában
„A cselekmény és a mellékszálak finom összekapcsolása, a szépség és a szörnyeteg kéz a kézben tör előre, az eredmény pedig színtiszta szórakozás.” – írja a londoni The Sunday Times Donna Leon első regényéről.
A könyv ötletét egy karmester meggyilkolásának története adta. A Méregpohár az operában cselekménye szerint a világszerte ünnepelt német karmester, maestro Wellauer a Traviata díszelőadásának második szünetében ciánmérgezés áldozatává válik a La Fenice operaházban. Az ügy Commissario Brunettihez kerül - a rejtély felderítése közben a felügyelő személyisége, élete is az olvasó elé tárul.
A sorozat első kötetében Donna Leon nagy szenvedélyének, az operának is helyt ad.
Bíbornál is sötétebb
Donna Leon legfrissebb, 2006-ban megjelent könyve. A nyomozás egy muranoi üveggyárban zajlik. Brunettinek – a már megtörtént gyilkosság körülményeinek kiderítése mellett – egy lehetséges jövőbeli emberölést is meg kell akadályoznia. Gyanúja szerint az egyik gyártulajdonosnak saját veje, egy környezetvédő aktivista van útjában.
Az írónő ebbe a történetbe is bevon egy számára fontos témát, a környezetvédelmet. A könyv megírását hosszas kutatómunka előzte meg – Leon részletesen az olvasó elé tárja a muranoi üveggyár felépítését, és kitér az ipari üzemek környezetszennyező működésére, valamint a vegyszerek és az olajszennyezés miatt veszélyeztetett lagúnák helyzetére.
Donna Leon
Donna Leon 1942-ben született New Jersey-ben. 23 éves korában Perugiában és Sienában tanul, majd tizennégy évnyi utazása során szinte az egész világot bejárja. Végül Velencében telepszik le, ahol angol irodalmat tanít a Maryland Egyetem olaszországi karán, mellette pedig íróként dolgozik. Néhány éve felhagy a tanítással, hogy minden idejét az írásnak és egyéb kulturális, illetve társadalmi tevékenységeinek szentelhesse.
„Hobbijai” és a számára fontos társadalmi kérdések regényeiben is gyakran feltűnnek. Az irodalom mellett elszánt operarajongó, azon belül is a barokk áll legközelebb szívéhez. Olvasói találkozóin ragaszkodik a zenei aláfestéshez, és gyakran együtt énekel a jelenlévő érdeklődőkkel. „A komolyzene mai helyzete a zenei oktatás bukása. És a kultúra mindenkori szereplőinek bukása, akik elfeledkeznek a zenei kultúra továbbörökítéséről. Az operának ráadásul sznob mellékíze lett, a fiatalok meg sem merik közelíteni az operaházat.” Az írónő, népszerűségét felhasználva igyekszik változtatni a tendencián.
Ugyanakkor a társadalmi megkülönböztetés, a különleges bánásmód összes formáját elutasítja. Ebből fakad az is, hogy bár a Brunetti-sorozat köteteit húsz nyelvre lefordították, olaszul nem jelentek meg. „Így döntöttem, mert nem akarok olyan helyen élni, ahol híres vagyok. Azt hiszem, azért nem szeretem ezt, mert egyfajta igazságtalanságot teremt az emberek között… Itt a postás ugyanúgy szólít engem, mint bárki mást és ugyanúgy lemegyek azon a hatvankét lépcsőfokon minden reggel, mint a többiek.”
Könyvei könnyed hangulata is meggyőződéseinek köszönhető: nem szereti, ha az erőszak helyet kap az oldalakon. „Szerintem nem tesz jót az embereknek, így az sem, ha írnak róla. Sosem volt televízióm és nem járok moziba, így egyáltalán nem vagyok hozzászokva az erőszak látványához.”
Donna Leon sikerének titka a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint, hogy „nagyon érti a dolgát... könyvei egyszersmind mesteriek és ragyogók.”
