A Kárpát-medence ősmaradványai

A gazdagon illusztrált kötet a Gondolat Kiadó gondozásában november végén lát napvilágot.
Főzy István, a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytárának főmuzeológusa az MTI-nek elmondta: a könyv a Kárpát-medence területén az elmúlt másfél évszázadban előkerült összes fontos ősmaradványt bemutatja.

A könyvben a földtörténeti események, éghajlati változások bemutatása "ad keretet" az élővilág alakulásának - tette hozzá.

"Minden fejezet elején egy olyan rövid kis alfejezet van, amely bemutatja, hogy az adott földtörténeti korszakban milyen volt a Föld, hol helyezkedtek el a kontinensek, s létezett-e már Kárpát-medence" - mutatott rá a szerző.

Mint mondta, a Kárpátok a krétakort követően a Tethys (ősi óceán) bezáródásával alakultak ki és formálódtak.

"Bonyolult, nagyon összetett lemeztektonikai folyamat eredményeként, Európa és Afrika közeledésével bezárult a nagy óceán, amely a földtörténeti középkorban a triász, a jura és a kréta végén is létezett" - magyarázta Főzy István.

Közlése szerint a tektonikai mozgások következtében alakult ki az Alp-Kárpáti hegységrendszer. Hatvanöt millió évvel ezelőtt, a krétakor végén gyorsult fel a folyamat, amely a Kárpát-medence kialakulásához vezetett.

E földtani események eredményeként "olyan dolgok kerültek egymás mellé, egymáshoz közel", amelyek egykor egymástól nagyon távoli vidékeken keletkeztek, rakódtak le. Olyan ősmaradványok is előfordulnak Magyarország területén, amelyek akkor keletkeztek, amikor még nem is létezett a Kárpát-medence - fűzte hozzá.

Főzy István tájékoztatása szerint a könyvben ismertetett legrégebbi ősmaradványok a paleozoikumból, a földtörténeti ókorból származnak és körülbelül 450 millió évesek. "Ezek igazán ritka és különleges apró leletek" - mondta.

Rámutatott arra, hogy a korai, a földtörténeti ókorból és középkorból származó leletek között gyakoribbak a gerinctelenek maradványai.

"Vannak azonban kivételek, például dinoszauruszok. Ilyenek a bakonyi dinoszauruszok, a Déli-Kárpátok dinoszauruszai, vagy a bihari dinoszauruszok" - mondta a szerző, hozzátéve, hogy a könyvben egészen friss, 1-2 éve előkerült leletek is szerepelnek, amelyekről a közelmúltban jelentek meg az első tudományos publikációk.

Kifejtette: a könyvben a legidősebb gerincesek, a 250 millió évvel ezelőtt, a permkorban élt halak maradványai is szerepelnek. A földtörténeti középkorból származó leletek közül a kihalt tengeri gerincteleneket, az ammoniteszeket, más néven a csigaházas polipokat emelte ki, valamint a brachiopodákat (pörgekarúakat). Utóbbiak kapcsán elmondta: e törzs tagjai ma is élnek, de valamikor "sokkal alakgazdagabb formában" léteztek.

"Jelentős lelet egy különös teknősszerű állat. Ez a veszprémi kavicsfogú álteknős, a Placochelys placodonta. A csoportnak igen kevés példánya ismert, sőt maga az igazi Placochelys placodonta csak Veszprém mellől került elő. Sokáig ez volt a legbecsesebb magyar lelet, a magyar őslénytan emblematikus figurája" - hangsúlyozta Főzy István.

Tájékoztatása szerint a 210-230 millió évvel ezelőtt élt álteknősnek váltópénz nagyságú, kerek, lapos fogai voltak, amelyekkel képes volt összeroppantani a tengeri puhatestűek kemény héját.