A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomkutató Központjának tudományos tanácsadója rámutatott arra: közös gond az alacsony születésszám, amely a társadalom elöregedéséhez vezet Magyarországon és az unióban. Az elöregedés irányába hat a lakosság növekvő élettartama is - tette hozzá.
"Hasonlatosak a migráció hatásai az EU régi tagországaiban és Magyarországon. A folyamatnak kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi, biztonságpolitikai aspektusai vannak, s ez igaz ott is, itt is, azzal a különbséggel, hogy Angliában, Franciaországban, Németországban ez már ma akut problémát jelent. Magyarországon, bár a migráció felvet kulturális gondokat, de tekintve, hogy tranzit ország vagyunk, ez még nem egy akut probléma, de idővel azzá válik" - mondta.
Közlése szerint Magyarország abban tér el az Európai Unió kemény magjától, hogy nem lehet ledolgozni az életkilátásokban lévő óriási hátrányt, bármennyire javult is az elmúlt tízegynéhány évben a halálozási statisztika.
Józan Péter hozzátette: Magyarország az életkilátásokat tekintve Nyugat-Európához, illetve a kontinens északi államaihoz hasonlítva az elmúlt száz évben mindig rossz pozícióban volt.
"Tehát nem arról van szó, hogy az utóbbi egy-két évtizedben történt valamilyen földindulás, hanem a 70-80-as évek rossz és rosszabbodó halálozási viszonyai még tovább gyengítették azt a pozíciót, amely mindig is a mi sajátunk volt" - összegezte a tudós a konferencián elhangzottakat.
Saját előadásával kapcsolatban Józan Péter kifejtette, hogy Magyarországon bizonyíthatóan véget ért egy "kritikus korszak", egy olyan válság, amelyre az volt a jellemző, hogy az életkilátások két évtizeden keresztül stagnáltak, a populáció bizonyos szegmenseiben pedig kifejezetten rosszabbodtak.
"1994-ben kezdődött a felzárkózás az Európai Unióhoz, s 2006-ig a várható élettartam 4,1-4,2 évvel nőtt, elérve az egész népesség átlagában a 73,2 évet; hosszú időn keresztül ez a mutató a 70 évet sem érte el". Tehát van fejlődés, ám az uniós 79 év körüli átlaghoz képest a mutató még mindig nagy lemaradást tükröz - mondta.
Hozzátette, hogy hasonló folyamatok játszódtak le Csehországban, Lengyelországban, kisebb mértékben Romániában és Bulgáriában is.
"Ebből következik, hogy mindaz, ami Magyarországon tapasztalható, nem magyar specifikum, hanem a posztszocialista országokra is jellemző. Mindegyik országban, ha más-más mértékben is, de javulnak az életkilátások, nő a várható élettartam" - hangsúlyozta.
Magyarázata szerint ennek a rendszerváltozás teremtette meg a kereteit. Egy versenyhelyzetben, amilyen a piacgazdaság, az emberek kénytelenek céltudatosan viselkedni, ami egyben egészségtudatos viselkedést is jelent. Másrészt a fejlődő orvosi technológiának, az új és hatékony gyógyszerek megjelenésének köszönhetően megmenthetővé váltak olyan betegek, akiket korábban elveszítettek volna.
Józan Péter a kedvező jelenségek mellett rámutatott arra, hogy Magyarországon nagy a differencia a különböző népességcsoportok között, ezt elsősorban az iskolázottság és a jövedelemszint határozza meg.
Közlése szerint vannak regionális különbségek is: míg Budapest II. kerületében nyugat-európaiak az életkilátások (a nők esetében csaknem 80 év a várható élettartam), bizonyos kistérségekben, így például Észak-Magyarországon, "ázsiai viszonyok" uralkodnak.
A Józsefvárost, Kőbányát, topográfiailag, bármilyen közel is vannak a II. kerülethez, valójában egy világ választja el attól, ha az ember a várható élettartamot nézi - hangsúlyozta Józan Péter.
