Benkő Fruzsina, az egyesület munkatársa koordinálja a gyermekekkel és fiatalokkal szembeni erőszak ellen elindított Európai Uniós DAPHNE-program hazai menetét. Először magáról a projectről kérdezem a szakembert.

Ez a project idén indult és két évig tart, vagyis 2008. december 31-éig. Mi egy osztrák és egy német partnerszervezettel működünk együtt, melynek keretében iskolákhoz, ifjúsági szervezetekhez, különböző gyermekvédelmi intézményekhez tartozó gyerekcsoportokhoz igyekszünk eljuttatni azt a tudást, amelynek segítségével megelőzhetik, kivédhetik azokat a helyzeteket, amelyekben erőszak fenyegeti őket.
Magyarország a régióból egyedüliként, kizárólag a NANE révén vesz részt a projectben. A tevékenységünk lényege, hogy a 12-16 éves gyerekek, fiatalok csoportjaihoz eljuttassunk egy 2X4 órás vagy egy 1X6 órás programot, melynek az a célja, hogy megerősítse őket, mint kortárs segítőket. Rengeteg információt kapnak magáról a családon belüli erőszakról, illetve hangsúlyosan megjelenik a programban, hogyan tudnak ők segíteni akkor, hogyha egy kortársuk segítségre szorul.

Magyarországra mennyire jellemző a gyerekek és a fiatalok bántalmazása? Nyilván jelentős mértékben, hiszen ez hívhatta életre a programban való részvételt.

Ez így igaz. Én hét éve járok iskolákba a családon belüli erőszakról órákat tartani, és az a tapasztalatom, hogy minden osztályban van több olyan gyerek is, akit érint ez a probléma.
Az erőszaknak öt fajtáját különítjük el, így beszélünk fizikai, verbális, lelki, gazdasági és szexuális erőszakról, amelyek mind előfordulnak a gyerekekkel szemben is.

Gondolom, a fizikai bántalmazás az „egyszerű” pofontól egészen a súlyos verésig terjed, viszont a verbális agresszióról nem biztos, hogy mindenki tudja, mit is foglal magába.

A szóbeli erőszak a gyermek lehülyézésétől kezdve a trágár kifejezésekkel történő sértegetésekig sok mindent tartalmazhat, de verbális erőszaknak minősül már az is, ha kiabál valaki a gyerekkel.

Gazdasági?

Az erőszaknak ez a fajtája gyerekeknél speciális, hiszen ők anyagilag különösen kiszolgáltatottak a szüleiknek vagy azoknak a felnőtteknek, akikkel együtt élnek. Az ő esetükben az a gazdasági erőszak, ha nincsenek rendben az egzisztenciális feltételeik, illetve ha a gondviselő felnőttek az anyagi körülmények változtatásával zsarolják a gyerekeket (például „nem kapsz zsebpénzt, ha nem teszed meg ezt vagy azt”, súlyosabb esetben pedig „nem kapsz vacsorát, ha rossz jegyet hozol haza”).

Szexuális?

Ha valaki egy gyereket arra kényszerít, hogy az megfogdossa, illetve ha maga a felnőtt nyúlkál a gyerekhez, már a szexuális erőszak kategóriájába sorolandó, és a különböző fokozatokon keresztül eljuthatunk a nemi erőszakig. Pontosítok: már az is szexuális erőszak, ha a gyerek előtt nem az életkorának megfelelő módon beszél valaki a szexualitásról, illetve olyan tartalmú képeket vagy filmeket mutat neki, esetleg arra kényszeríti a gyereket, hogy ilyen témájú képeken vagy filmekben szerepeljen.

Lelki erőszak?

Érzelemmegvonás, az érzelmekkel történő zsarolás estei tartoznak ide...

„…hát, nem szereted anyádat, hogy így viselkedsz? Nem kapsz búcsúpuszit...”

Igen, például. És gyakori, hogy ezek az erőszakfajták együtt, egyszerre vannak jelen, akár valamennyi típusa. Rendkívül kevés az olyan család, amelyik teljesen mentes lenne ezektől, ahol tényleg szeretetben és biztonságban nevelkednek a gyerekek. Tapasztalatom szerint az érzelmi zsarolás meg a fekete pedagógia a leggyakoribb.

Ez utóbbi mit takar?

Amikor valaki visszaél a tekintélyével, nevelési attitűdje középpontjában a tisztelet elvárása áll, nem pedig a szereteten alapuló bizalmi kapcsolat a jellemző a szülő-gyermek viszonyra, inkább a félelem határozza meg az otthon légkörét.

Visszatérve egy említett, konkrét szituációra, meggyőződésem, hogy aki gyerekkorában maga is egy kiabálós családban nőtt fel, később nem feltétlenül rosszindulatból, ártó szándékkal kiált a saját gyerekére. Ha ilyen esettel találkoznak, mivel lehet hatni a szülőre, hogy megváltozzon?

Számos szülő eszköztelenül érkezik a gyereknevelésbe, amiben az is közrejátszik, hogy maga is olyan környezetben nőtt fel, amelyben nem találkozott a helyes nevelési módszerekkel. Ebben az esetben nagyon fontos a felnőttek tudatossága, vagyis annak felismerése, hogy ők a felelősek a gyermekükért, ezért rendkívül fontos, hogy miként foglalkoznak vele. Vannak persze olyan helyzetek – mikor például a gyerek az úttestre lép vagy magára készül borítani a forróvizes lábost – amikor érthető lehet a szülő hangosabb reakciója. Ugyanakkor, ha ezt, mint nevelési eszközt gyakorta használja a szülő, egy idő után észre fogja venni, hogy nem éri el a kívánt hatást a gyereknél, ráadásul a gyerek is agresszívvá válhat.

Mi lesz konkrétan az aktivistáik feladata a projectben?

Optimális esetben 10-15 fős gyerekcsoportok vezetése játékos, interaktív gyakorlatok keretében, melyet rövid ismerkedés, feloldó játékok előznek meg. Az ezt követő általános bevezetőben két csoportvezetőnk elmondja, mit kell tudni a családon belüli erőszakról, majd részletesen elmélyednek a témában. Bemutatják a figyelmeztető jeleket, amelyekről felismerhető a jelenség, a végén pedig arról esik szó, szükség esetén hová fordulhatnak a gyerekek segítségért.