1995 táján nem volt rózsás a költségvetés állapota, ezért az állam rákapcsolt a privatizáció tempójára. Stratégiai cégek előnyös feltételekkel eladók. Érdeklődni „Diszkréció” jeligére az ÁPV Rt.-nél - hirdethetett akkoriban Suchmann Tamás. Az év végére magánkézbe kerültek az erőművek, és a szolgáltatók azóta is nyereségesen működnek. A Mátrai Erőművet a német RWE AG vette meg. A vételáron túl 26 millió dollárt fizetett a cég, mert a titkos kiegészítésben ígéretet kapott arra, hogy bővítheti a kapacitását. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága ugyan már 1996-ban kifogást emelt, a szerződést végül az Orbán-kormány vizsgálta meg, és bontotta fel. Ezért fizethetett 30,16 millió dollárt. A parlamenti vizsgálóbizottság mellett az Állami Számvevőszék is vizsgálta szerződést, ugyan több törvénytelenséget talált, felelősségre senkit nem vontak.
A Manager Magazin szerkesztősége a Kovács István üzletemberről készített portréja közben figyelt fel a titkos szerződésre, aminek nyilvánosságra hozását az ÁPV Rt. „üzleti titokra” való hivatkozással tagadta meg. A lap egyik munkatársa ezután indított pert az ÁPV ellen. Ahogy az újságíró képviseletét ellátó Schiffer András (Társaság a Szabadságjogokért) a Fővárosi Ítélőtábla határozathozatala után írt cikkünkben elmondta: „A kért információkhoz való hozzáférés alkotmányos alapjog, az állami szerveknek kérésre mindenképpen, és egyes esetekben anélkül is nyilvánossá kell tenniük. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény az állami feladatot ellátó szervezeteknek az állami vagyon kezelésével, az erre kötött szerződésekkel kapcsolatos adatokat mindenki részére hozzáférhetővé kell tenniük.” A Fővárosi Bíróság az április 12-én hozott elsőfokú ítéletében a dokumentáció átadására kötelezte az alperest. Október 3-án a Fővárosi Ítélőtábla ezt megerősítette. A Manager Magazin átalakulása miatt a szerződést az Index közölte. Kocsis jóhiszeműségének vélelmét erősen aláássa, hogy amíg a szerződés aláírása idején az ÁPV vezérigazgató-helyettese volt és a szerződések rohamtempójú előkészítésének feladata rá esett, távozása után a kétes szerződést megkötő RWE alkalmazta.

Pontokba szedve

1. Az RWE megvásárolhatja az ELMŰ-t és az ÉMÁSZ-t.

Ezzel a lehetőséggel élt is.

2. Az eladó garantálja, hogy a vásárló két új erőműblokkot is építhet, valamint felhasználhatja azokban a Bükkábrányban kitermelt lignitet.

Az állam és az MVM azzal számolt, hogy a már akkor is dübörgőnek vélt gazdaság és az erőművek elöregedése hamarosan energiahiányhoz vezet. Bebizonyosodott, hogy nincsen így. Az erőművekre végül nem volt szűkség, ezért nem is épültek meg. A 2000 megawattos kapacitásbővítést később 200-ra mérsékelték. Az RWE-nek eközben papírja volt arról, hogy 800 megawattal bővítheti a kapacitását a Mátrai Erőműnek. A lignitbányát eddigre már megvásárolta, ahol a mai napig folyik a kitermelés, csak a tervezettnél kisebb mértékben. Az államnak ezen pont megszegéséért kellett kamatostul visszafizetni, a titkosított szerződésben tett ígéretek megszegéséért.

3. Az eladó vállalja, hogy az újonnan építendő erőművek termelte áramot rögtön a legolcsóbbnak számító és állami tulajdonú paksi erőműből származó áram után veszi meg az MVM.

Ebben a pontban sikerült magának a főprivatizátornak kiherélni a magánosítás melletti legfőbb érvet, ami szerint a magántulajdon azért hatékonyabb az államinál, mert versenyhez vezet. A szerződésben garantált átvétel viszont a verseny halála. Más, nem szorosan a tárgyhoz tartozó kérdés, hogy ha az állam rossz gazda, akkor az eladott stratégiai vállalatokat miért vásárolták meg olyan cégek, amelyek állami tulajdonban vannak. Más államéban természetesen. Egy biztos, a magyar állam tényleg rossz gazda. Például elad olyat, amit inkább visszaállamosítani szokás, mint a nyilván „kádárizmussal fertőzött” közgondolkodású Kalifornia állam az egészségbiztosítási rendszert.

4. Az eladó biztosítja a bükkábrányi lignitbányára vonatkozó bányászati és vízemelési jogokat.

Az ÁSZ vizsgálata szerint ez a pont határozottan törvénybe ütközik. A kormány nevében az ÁPV Rt. kötötte a szerződést, úgy hogy semmiféle döntési jogköre nincsen, sem a bányászati jogok, sem a környezetvédelmi előírások terén. Magyarán olyanba ártotta magát ami nem tiszte, sőt.

5. Az eladó garantálja, hogy a Mátrai Erőmű lignitbázisú fejlesztésének ügyében együtt szavaz a vásárlóval.

Az MVM továbbra is résztulajdonosa maradt a bányának, tehát nem csak a tulajdonrészt, de a döntés jogát is eladta az állami cég az RWE-nek.

6. Az új blokkok építése miatt módosítható az üzleti terv.

Azaz, a vásárló módosíthat azon amit eredetileg benyújtott.

1999-ben az Állami Számvevőszék törvénysértőnek találta a kiegészítést. Megállapításai szerint az ÁPV Rt. nem járhatott volna el az állam képviselőjeként, vállalásai a „hatályos magyar jogszabályokkal nem álltak összhangban” és „a megállapodás megfogalmazásának módjával mindkét fél arra törekedett, hogy a konkrét szándékok ne legyenek egyértelműen kinyilvánítva".

Kocsis jelenleg a Magyar Villamosművek vezérigazgatója. Ilyen minőségében újra tárgyalhat az RWE-vel a magyar energiaszektor további liberalizációjáról.