Kanadai kutatók szerint, a hím jegesmedvéket célzó kanadai vadászati kvóta a populációk összeomlását válthatja ki. Az Albertai Egyetem kutatói szerint az, hogy pontosan mikor következhet be egy ilyen összeomlás az egyes populációk sűrűségétől függ. Az eredmények egy modellező tanulmány eredményei, melyet arra terveztek, hogy előre vetítse, mennyire sikeresen szaporodnak a jegesmedvék.

Kanadában a kormány vadászati kvótái inkább a hím medvék lelövését bátorítják a nőstényekkel szemben. Az elmélet az, hogy mivel a nőstények nevelik fel a bocsokat, egyetlen nőstény jegesmedve elvesztése sokkal komolyabb hatással lehet a populáció egyedszám-fenntartó képességére. Ennek eredményeképpen a Kanadában évente levadászott jegesmedvék kétharmada hím - mutatta ki egy másik tanulmány.

A jelenlegi kutatás kimutatta, hogy ezen politika jelentősen csökkenti a nőstényekre jutó hímek arányát a jegesmedve populációkban az egész kanadai sarkvidéken. Egy nem vadászott populációban általában két-három hím jut egy bocs nélküli nőstényre. Ám egy kilencvenes évek második felében véghezvitt kutatás kimutatta, hogy a kanadai medvepopulációk legjobb esetben egyenlő számú hímmel és nősténnyel rendelkeztek, míg másoknál több volt a nőstény, mint a hím.

Az albertai kutatók - Molnár Péter és csapata - a Kanada hím medvéket preferáló vadászatának hatásait vizsgálták a jegesmedve-populációk hosszú távú fenntarthatóságára vetítve. Miután 1993 és 1997 között begyűjtötték az adatokat a medvék számáról és megoszlásáról a kanadai sarkvidék Lancaster Sound körüli területén, a kutatók számítógépes modellt készítettek, hogy bemutassák, hogyan kutatják fel a hím medvék a nőstényeket. A modell azt vetíti előre, hogy a hímek először megkeresik a nőstényeket, párosodnak velük, majd elválnak azoktól és újabb nőstényeket keresnek.

Az elmélet olyan modell felállítása volt, mely meg tudta jósolni, hány pár jöhet létre egy adott populációs sűrűség és megoszlás mellett. A Lancaster Sound-i populáció durván ugyanannyi hímmel és nősténnyel rendelkezik. Ezen gyengített arány ellenére, a modell azt sugallta, az elérhető nőstények 99 százaléka megtermékenyül. Ugyanakkor a kutatók figyelmeztetnek, hogy amint a populáció egyedszáma úgy lecsökken, hogy minden egyes hímre három nőstény jut, az összeomolhat.

Sőt mi több, a modell azt is kimutatja, hogy azon pont, ahol a jegesmedvék populációja összeomlik, a medvék sűrűségétől függ. Egy kevésbé sűrű populációban a nőstényeknek több hímre van szükségük ahhoz, hogy sikeresen szaporodjanak. Ezen esetben a medvepopuláció összeomlása akkor kezdődhet meg, amikor minden két nőstényre kevesebb, mint egy hím jut.

John Harwood, a brit St. Andrews Egyetem kutatója úgy hiszi, egy ilyen drámai szituáció "nagyon valószínűtlennek tűnik a jelenlegi vezetési elvek mellett Lancester Soundban". Ám mind Harwood, mind Steve Buckland - szintén a St. Andrews kutatója - rámutat, hogy a megtermékenyített nőstények arányában bárminemű csökkenés valószínűleg még tovább romolhat egyéb, a jegesmedvék populációját érintő problémák miatt.

A kutatók korábban már jelezték, hogy a jegesmedve-populációk a Sarkkör jégtakarójának olvadásával csökkenhetnek, és még nehezebbé válik az állatok számára az élelemkeresés. 2007 elején egy amerikai geológiai felmérés során mutatták ki, hogy az olvadó jég arra kényszeríti a nőstény jegesmedvéket, hogy változassanak szaporodási szokásaikon.

Molnár elmondta, eredményeik azt jelzik, hogy nem az elszigetelt, hanem az alacsony sűrűségű populációk lehetnek a leginkább veszélyeztetettek, mivel ezen populációkban a hímeknek és nőstényeknek hosszabb időbe telik megtalálni egymást a szaporodási időszakban.

Más állatpopulációkról már ismeretes, hogy azok az elhibázott, nemspecifikus vadászati kvóták miatt omlottak össze. A leghíresebb talán az orosz vagy kazahsztáni sztyeppék tatárantilopjának esete, mely populáció a kilencvenes évek vége felé omlott össze. A populáció - melynek egyedszáma valamikor átlépte az egymilliót - mindössze 10 év alatt 30 ezer egyed alá csökkent a hímeket célzó vadászat eredményeként.