A matriarchátus apja

1815. december 22-én született az egyik legrégibb és leggazdagabb bázeli polgárcsaládban. Berlinben és Göttingenben tanult jogot és történettudományt, ezután szülővárosában tanított és részt vett a helyi politikában. Néhány év múlva minden tisztségéről lemondott és visszavonult, mert irigyei azzal vádolták, hogy csak társadalmi pozíciója miatt kapta meg tanszékét. Ezután szüleivel élt és kutatásainak szentelte magát, tanulmányutakat tett Olaszországban, Görögországban és Franciaországban. Ötvenéves korában megnősült és fia született, de életmódján sokat nem változtatott, a tudósok csöndes életét élte 1887. november 25-én bekövetkezett haláláig.

1861-ben jelentette meg Az anyajog című művét, amely kezdetben - száraz, nem ritkán érthetetlen stílusa miatt - nem keltett feltűnést. Akadtak azonban, akik keresztülrágták magukat a számtalan néprajzi, ókori történeti és irodalmi, de főként mitológiai forrással megtámogatott értekezésen, s felháborította őket annak végkövetkeztetése. Bachofen ugyanis nem kevesebbet állított, mint hogy az emberi társadalom, vallás, erkölcs forrása az archaikus anyajog, sőt még a keresztény Mária-kultuszt is ebből vezette le.

Elmélete szerint az emberiség kulturális evolúciójában négy, fokozatosan egymásba olvadó szakasz különíthető el. Kezdetben volt a szexuális promiszkuitás állapota, amelyet ő az Afrodité által uralt hetérizmusnak nevezett. Mivel ilyen körülmények között csak az anya kiléte volt biztos, a gyermekeket származás, vagyon és jogok tekintetében is az anya örökösének tekintették. Az így kialakuló anyajogú, matriarchális társadalomban, (amely Démétér jegyében áll), a nők játszották e vezető szerepet. A harmadik, átmeneti periódusban (amelyet dionüszoszinak nevez) a korábbi hagyományok "férfiasodnak", és megkezdődik a patriarchátus kialakulása. Végül a negyedik, apollói szakaszt már a tiszta patriarchátus, a férfiági leszármazás és öröklés jellemzi, a korábbi korszakok emlékei megsemmisülnek és létrejön a modern civilizáció.

Bár Bachofen szemlélete végletesen idealista, sőt misztikus volt, elmélete óriási vihart kavart egy olyan társadalomban, amely emberemlékezet óta a férfiuralmat tekintette magától értetődőnek, öröktől fogva valónak és örökérvényűnek. A dühödt tagadás mellett műve etnológusok, szociológusok, filozófusok nemzedékeit inspirálta, Engels az ő eredményeire alapozva írta meg A család, a magántulajdon és az állam eredete című művét. Bachofen elmélete olyan irodalmárokra is hatott, mint Thomas Mann, Rainer Maria Rilke és Robert Graves. Jóllehet Bachofen számos nézete fölött mára eljárt az idő, következtetései egy részét megcáfolták, tudományos teljesítménye mindenféleképpen kiemelkedő.