"Másfél éve, amikor Lausanne-ban Veress Sándor zongoraversenyét adtam elő, kezdtük tervezni ezt a megemlékezést Heinz Holligerrel és a zeneszerző fiával, a brácsaművész Claudióval" - idézte fel Várjon Dénes, aki külföldön gyakran játssza a neves magyar komponista alkotásait.
A koncertek svájci támogatással jönnek létre, mivel Veress Sándor 1949-től 1992. március 4-én, Bernben bekövetkezett haláláig Svájcban élt.

Várjon Dénes szerint Veress Sándor, aki annak idején Bartók Béla kutatóasszisztense volt a Magyar Tudományos Akadémián, és követte Kodály Zoltánt a zeneszerzés tanszéken, valóságos híd-szerepet töltött be a két zeneszerző korának művészei, illetve a háború után kibontakozó új nemzedék (Ligeti, Kurtág) között.

A zongoraművész kiemelte, hogy a komponista zenéje népszerű a nemzetközi koncertéletben. Várjon Dénes szeretné elérni, hogy Magyarországon Veress Sándor ugyanilyen gyakran játszott szerző legyen.

Veress Sándor zeneszerző, népzenekutató, zongoraművész Kolozsváron született 1907. február 1-jén. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult, zongoratanulmányainak utolsó időszakát Bartók Bélánál végezte. Már fiatalon csatlakozott e két mester által kijelölt művészi programhoz.

Művészi teljesítményét a 30-as évektől széles körű elismerés övezte, zeneszerzőként 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A magyarországi politikai változásokat azonban elfogadhatatlannak tartotta, így az emigrációt választotta: Svájcban telepedett le.

Életművében ekkorra túlsúlyba kerültek a hangszeres műfajok: a kamaraművek, versenyművek. A svájci időszak jelentős kompozíciója a Hommage á Paul Klee című fantázia, a Zongoraverseny, a Passacaglia concertante, a Vonósnégyesverseny, a Klarinétverseny, a Musica concertante, az Orbis tonorum, a Gordonkaszonáta. Vokális művei közül kiemelkedik az Elegie és a Szent Ágoston zsoltár párjaként is értelmezhető Glasklangespiel (Hermann Hesse verseire).

Veress Sándor Svájcban is jelentős tanári életművet hagyott hátra, növendéke volt többek között Heinz Holliger, Heinz Marti, Jürg Wittenbach.