Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkij darabját Gothár Péter állította színpadra. A szentpétervári szerző darabját most először mutatják be Magyarországon.
A XX. század 20-as, 30-as éveinek orosz abszurd szerzőjét, Vvegyenszkijt hazájában is csak nemrégiben fedezték föl. Az Ivanovék karácsonyát azonban az orosz abszurd irodalom alapvető műveként tartják számon ismerői - olvasható az előadásról szóló ismertetőben.
A vvegyenszkiji abszurd központi kérdése az idő. A rabságot az ember számára az idő jelenti, mert megismeréséhez az eszközei - a nyelv és a logika tökéletlenek, inadekvátak.
Az Ivanovék karácsonyának is egyik "főszereplője" az idő. A darab "cselekménye" a születéstől a halálig tart: karácsony lévén, Krisztus születésétől a Puzirjov (vagy Ivanov?) család tagjainak nyílt színi haláláig - áll az előadásról szóló összegzésben.
A produkcióban Szirtes Ági, Lengyel Ferenc, Fekete Ernő, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Pelsőczy Réka, Mészáros Béla, Jordán Adél, Kovács Lehel, Pálmai Anna és Mészáros Piroska szerepel.
A darabot Baka István fordította, az előadás dramaturgja Morcsányi Géza, a jelmez Kovács Andrea, a zene Fekete Gyula munkája, a díszletet a rendező, Gothár Péter jegyzi.
Alekszandr Vvegyenszkij 1904-ben született Szentpéterváron, egy hivatalnok fiaként. 1921-ben beiratkozott a petrográdi egyetemre, de tanulmányait nem fejezte be. Futurista költőként indult, az irányzat egyik fiatal reménységének tartották.
Alapító tagja volt az 1926-ban Leningrádban megalakult OBERIU - Reális Művészet Egyesülése - csoportnak, amely a költészet és a próza megújításán kívül különösen a színházban látott új lehetőségeket. Az OBERIU fénykora az 1928-as év volt, ekkor jelent meg brosúra formájában deklarációjuk, amelyben baloldali művészekként határozták meg magukat, ami nem politikai önmeghatározást jelentett, hanem az akkor már üldözött baloldali művészet, az avantgárd nyílt vállalását.
1930-ban végérvényesen betiltották az OBERIU tevékenységét. A csoport betiltása után Vvegyenszkij gyermekverseket írt. 1932-ben tartóztatták le először, és Kurszkba száműzték, de egy idő után kiengedték. 1936-ban Harkovba költözött, s ott él 1941-ig, amikor újra letartóztatták. A táborba menet, útközben halt meg.
A művészt 1956-ban rehabilitálták. Vvegyenszkij írásainak túlnyomó része kéziratban maradt fenn, 1980-ban az Amerikai Egyesült Államokban adták ki addig összegyűjtött műveit. Eddig előkerült művei: néhány szabad versben írt "hosszú költemény", több dramatikus jelenet, például a Minyin és Pozsarszkij (1926) és az 1931-ben írt Ivanovék karácsonya.
