A Berlintől észak-keletre fekvő Wandlitz, ahol a kommunista állampárt, az NSZEP legfelső szintű vezetői (a politikai bizottság tagjai, a központi bizottság titkárai, élükön Erich Honeckerrel) laktak, szigorúan elzárva a külvilágtól, ma már csak rossz emlék. Hasonmása viszont élő valóság Moszkva közelében: a Rubljovka út mentén fekvő, negyven kilométer hosszan elnyúló dácsaövezetben lakik az orosz hatalmi és fináncelit jelentős része, élükön Vlagyimir Putyin elnökkel.
Az egykori szerény, jellegzetes orosz faházakat egyre több helyen váltják fel pazar villák; a telkeket masszív kerítés, helyenként három méter magas kőfal veszi körül, eltakarva a kandi szemek elől a dúsgazdag lakók édes életét. Putyin mellett olyanok vettek itt ingatlant az utóbbi tíz évben, mint Roman Abramovics milliárdos, a Chelsea futballklub tulajdonosa, Tatjana Djacsenko, a néhai Jelcin elnök leánya, Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester, Vlagyimir Jevtusenko milliárdos, Vlagyimir Zsirinovszkij pártvezér, Pjotr Aven bankár, Nyikita Mihalkov filmrendező, Aliser Uszmanov milliárdos. Sokan közülük igen gyorsan lettek igen gazdagok - magától értetődően csakis legális módon
A Rubljovka mentén fekvő dácsatelepeken - Novo-Ogarjovo, Barviha, Zsukovka, Nyikolina Gora - a telkek ára az egekbe szökött. Nem ritka, hogy egy-egy ház 10 vagy 20 millió dollárért cserél gazdát. Ennek dacára ma is akadnak, akik nem hajlandók eladni itteni ingatlanukat. Ilyen esetben többnyire rejtélyes módon keletkezett tűz martalékává válik a valamelyik újgazdag által kiszemelt faház, megkönnyítve a helyén építkezni szándékozó milliomos dolgát - írta a Der Spiegel.
Az egyszerű oroszok szemében a Rubljovka a gyalázat szinonimájává vált, egyben a jelképévé a hatalmasok és a plebs közötti elidegenedésnek. Alekszandr Prohanov, a Zavtra (Holnap) című radikális hangvételű hetilap főszerkesztője a tömegek haragját így foglalta össze: annak, aki meg akarja menteni Oroszországot, bombáznia kell a Rubljovkát.
Ez azonban csöppet sem könnyű vállalkozás. A Rubljovka ugyanis nemcsak a legfontosabb, de egyben a leggondosabban őrzött út is az országban. A környéken számtalan rendőr, titkosügynök és testőr járőrözik, hogy elvegye a kedvét az idegeneknek a kíváncsiskodástól. Akinél fényképezőgépet látnak, az könnyen a dutyiban találja magát: az orosz törvények értelmezése a Rubljovka esetében meglehetősen tágnak szokott bizonyulni
Valakinek mégis sikerült alaposan körülnéznie, sőt filmet is forgatnia a Rubljovkáról és az orosz nomenklatúra életéről. A rendező Irene Langemann, egy Szibériában született és 1990 óta Németországban élő dokumentumfilmes. Az alkotás producere Irene férje, a Lichtfilm nevű kis kölni produkciós iroda vezetője. Wolfgang Bergmann 50 ezer eurót fektetett a forgatásba; a büdzsé nagyobbik részét két német tartományi tv-adó (RBB, WDR), valamint Észak-Rajna-Vesztfália tartomány filmalapítványa fedezte.
A film ősbemutatója az idei müncheni filmünnepen volt. Ezután szeptemberben a rendező az Ural lábánál fekvő Permbe utazik, s az ottani filmfesztiválon DVD-példányok osztogatásával igyekszik reklámot csapni alkotásának. Feltehetően egy ilyen grátisz példány kelti föl az érdeklődését Alekszandr Jeszinnek. A moszkvai üzletemberként és az Art PR International cég igazgatójaként bemutatkozó férfi azt állítja: saját dokumentumfilm-csatornát akar létrehozni, a tv-sugárzás megkezdéséhez ideális volna a "Rubljovka - út a boldogsághoz" bemutatása.
Később Jeszin ajánlatot tesz a világméretű forgalmazás megvételére is, amitől a rendező és a producer kissé bizalmatlanná válik. Ám az orosz sok pénzt, 50 ezer eurót kínál, így októberben aláírják a szerződést. Jeszin jogot szerez arra, hogy filmforgalmazóknak és tv-adóknak az egész világon értékesítse a filmet. Kivételt csak Németország, Svájc, Ausztria és Franciaország képez, az erre a térségre szóló jogokat Bergmann már eladta másnak.
Pár nappal később Jeszin megbízásából érdeklődik valaki az RBB, majd a WDR televíziónál azzal a céllal, hogy megvegye tőlük a sugárzási jogot. Majd október végén az orosz üzletember Frankfurtban ismét találkozik a rendezővel és a producerrel, nyíltan megzsarolva őket. "Pozitív esetben" megkapná a Rubljovka bemutatását érintő összes jogot, cserébe beszállna Langemann három további filmjének produkciós költségeibe, s előmozdítaná a filmek oroszországi forgatását. "Negatív esetben" viszont alapos jogi vizsgálatnak vetetné alá a német házaspár összes szerződését, koprodukcióról és segítségről pedig ne is álmodjanak többé. "Maguk nem is tudják, milyen nehézzé vált Oroszországban a forgatási engedélyek beszerzése" - teszi hozzá.
Langemann számára világos, hogy Jeszin nem a saját szakállára cselekszik, hanem egy nagyhatalmú testület áll mögötte. Ennek a célja pedig nem más, mint meggátolni - vagy legalább a márciusi orosz elnökválasztás utánra halasztani - a film bemutatását. Orosz földön valakiknek erős érdekük fűződik ahhoz, hogy a Rubljovkát "kivásárolják" a piacról - nyilatkozta a rendező a Der Spiegelnek. - A közelgő parlamenti és elnökválasztás előtt ugyanis csak zavart keltene egy olyan film, amely az új orosz felső tízezer életmódját dokumentálja.
