József Attilára emlékeznek

Az évfordulón Galkó Balázs, Kovács Krisztián, Vass György és az Új Színház stúdiósai József Attila alakját utolsó hetven versével idézik meg, amelyek között olyan ismert műveket is hallhat a közönség, mint a Már régesrég... vagy az Íme, hát megleltem hazámat... kezdetű költemény.

"Emlékezünk. Idézünk és megidézünk" - invitálja a közönséget az Új Színház társulata a 32 évesen, 1937. december 3-án elhunyt költő tiszteletére rendezett ingyenes előadásra.

József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, apja szappanfőző munkás, anyja mosónő volt, a család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte.

Juhász Gyula segítségével és előszavával jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben. 1923-ban a Nyugat is közölte verseit.

1924-ben iratkozott be a szegedi egyetem magyar-francia szakára, de 1925-ben Tiszta szívvel című verséért professzora, Horger Antal eltanácsolta az egyetemről. Ezután a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat, és megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal. 1926-27-ben a Sorbonne előadásait hallgatta, tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. Budapestre hazatérve Kosztolányi Dezsővel is barátságot kötött.

1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományos és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, amelyekben egyszerre volt jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre kész tudatosság (Téli éjszaka, Óda, Eszmélet). Vissza-visszatérően rajzolta meg a fájdalom végleteit (Nagyon fáj, Kései sirató), ugyanakkor verseiben fontos szerepet kapott az életörömre vágyás (Flóra). Kortársai nem értékelték teljes súlya szerint művészetét, s ez is közrejátszott abban, hogy egyébként is labilis idegrendszere végleg tönkrement.

1936 elejétől Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára, de így sem tudta elkerülni az idegösszeomlást. 1937-ben a szárszói vasútállomáson egy tehervonat halálra gázolta, a hivatalos jelentés szerint öngyilkos lett (mások ezt máig vitatják: szerintük véletlen baleset okozta a költő halálát).

1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott, 1948-ban életművét Kossuth-díjjal ismerték el.
Kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Születésnapja a költészet napja Magyarországon.