Az AIDS gyógyításában jelentős eredmények születtek az utóbbi években; a HIV fertőzöttek sokáig elélhetnek e betegséggel. Azonban, a társadalom hozzáállása a témához nem nagyon változott . A részletekről dr. Szlávik Jánost, a budapesti Szent László Kórház főorvosát kérdeztem.

Hány HIV-fertőzött él ma Magyarországon?

Körülbelül ezerötszáz, és hét-nyolcszáz beteg jár hozzánk a kórházba rendszeresen ellenőrzésre. Eddig évente olyan hetven-nyolcvan fertőzésről tudtunk, tavaly és idén pedig száz fölött volt a megismert új esetek száma. Ez nem olyan drámai, de tény, hogy egy kicsivel több, mint eddig.

Sokan nincsenek azzal tisztában, pontosan hogyan terjed a betegség, ezért félnek a fertőzöttekkel való kapcsolattartástól. Mik azok a szituációk, amiknél valóban vigyázni kell, és azok, amelyek teljesen veszélytelenek?

Úgy gondolom, hogy az emberek teljesen ok nélkül félnek ezektől a helyzetektől. Egy családi, baráti kapcsolatban nincs olyan szituáció, ahol ezt a betegséget el lehetne kapni; kizárólag szexuális úton vagy intravénás drogozással terjed, valamint elkaphatja még a gyermek az anyától, olyan huszonöt-harminc százalékban, és régen, amikor még nem szűrték a vérkészítményeket, véradás útján is meg lehetett fertőződni. Ez utóbbi 1986 óta már nem jelent veszélyt.

Valóban gyakoribb a betegség a homoszexuálisok körében?

Ez is csak régen volt így. Ma már egyre nagyobb a női fertőzöttek aránya, akik nyilván férfiaktól kapják el. Még mindig hetven-nyolcvan százalék a homoszexuális betegek száma, de mint mondtam, ez változik.

Mik a betegség tünetei?

Pontosítsunk: el kell menni szűrésre, ez az első rendű dolog. Ha valaki úgy gondolja, hogy megfertőződött, akkor el kell végeztetnie a tesztet. Amikor már tünetek vannak, szinte teljesen biztos, hogy az illető AIDS-beteg. Manapság Magyarországon nagyon ritka - habár azért előfordul -, hogy olyanon jelentkezik a betegség, akinek nincs valamilyen rizikócsoportja. Ha valakinek gyanúja van, azonnal el kell menni a szűrésre, ez a legfontosabb. A tünetekről nem szeretek beszélni, mert azok nagyon durva dolgok, olyankor úgyis kórházba kerül az ember.

Mennyi ideig lehet élni ezzel a betegséggel?

Örökké. Na jó, mondjuk inkább úgy, hogy évtizedekig. Nem tudjuk, hogy pontosan meddig, de elképzelhető, hogy megfelelő kezelés mellett ma már nagyon sokáig is.

Mire kell figyelnie egy AIDS-es betegnek, min kell változtatnia az életében?

Semmin. A gyógyszereket szednie kell, ez a legfontosabb.

Hogyan hatnak ezek a gyógyszerek?

Megállítják a vírusszaporodást; olyan szinten, hogy gyakorlatilag normalizálódik a betegek immunrendszere, és ha ez megtörténik, akkor már úgy élhetnek ők is, mint egészséges embertársaik. Az, hogy a legyengült immunrendszer miatt könnyebben kapnak el bizonyos betegségeket, csak nagyon régen volt; az első pár évben, amikor még nem voltak gyógyszerek, azaz 1986-tól az 1990-es évek elejéig. Nem olyan kórokat kaptak el, amelyektől félni kellene: teljesen „mezei” betegségek okoztak náluk súlyos tüneteket; de mindez már a múlté.

Jobb-e a társadalom hozzáállása a HIV-fertőzöttekhez, mint régebben?

Az előzőekkel ellentétben - tehát, hogy a kezelés és az életminőség is sokkal jobb - a hozzáállás nem az. Ez az egyetlen, ami nem változott pozitív irányba az elmúlt években.

Miért nem? Félnek az emberek az AIDS-esektől?

Igen. Kevés a beteg, nem egy megszokott kór ez, ezért félnek tőlük. Nagyon sok az elutasítás, kirakják őket a családból, munkahelyről; ez megmaradt. Az egészségügyben is nehéz ezt elismertetni.

Hogy lehet javítani a helyzeten?

Fel kellene világosítani az embereket. Nagyon kevés az ilyen rendezvény, a mai napot leszámítva. Nem csak az AIDS Világnapján kellene ezzel foglalkozni. Hiszen az emberekben továbbra is a régi dolgok élnek, miszerint ez egy halálos és nagyon veszélyes kór, a betegek mindent elkapnak; pedig ez már a múlt. Beszélni kellene róla. Felvilágosító kampányokra lenne szükség; nem csak az AIDS-ről, egyáltalán az egészségről. Sajnos manapság nem nagyon vannak ilyenek, régen sokkal több volt.

Mit kellene tenni, hogy legyenek ilyen felvilágosítások, például iskolákban?

Igazából ezt tanítani kéne, programokat indítani.

Mondjuk biológiaóra keretében?

Például; csak az a baj, hogy a diákok az ilyen dolgokat nagyon nehezen fogadják el a tanároktól. Amikor kiáll a pedagógus az osztály elé, és közli velük, hogy használjanak óvszert, nem veszik komolyan. Nemzetközi programokat kellene gyártani, de ezért más szervezetek a felelősek: minisztériumok, egészségnevelési intézetek.

Miért késik ez? Kevés rá a pénz?

Ez nem pénz, inkább hozzáállás kérdése. Az egészségnevelés terén rengeteg hiányosság van: tájékoztatni kellene az embereket, nem csak az AIDS-szel, hanem például az alkohollal, a nemi betegségekkel, a dohányzással, az egészséges életmóddal kapcsolatban. Ebbe beletartozik az AIDS kérdése is, ami, úgy vélem, nem egy különleges dolog. Valahogy az egészhez teljesen másfajta hozzáállásra lenne szükség.



Feltalálhatják-e valaha az AIDS elleni védőoltást? Hogy állnak a kutatások, mikor valósulhat meg ez?

Elég rossz a helyzet; kutatások persze folynak, már húsz éve, és még mindig nem találták meg. Nem tudok időpontot mondani; tíz évvel ezelőtt is megkérdezték, hogy mikor lesz védőoltás, és akkor azt mondták, biztosak benne, hogy tíz év múlva már igen. Eltelt tíz év, és még mindig nincs. Sajnos teljesen zsákutcába torkolltak az oltás feltalálása érdekében végzett kutatások.

Számos programot tartanak a Világnap kapcsán. A Debreceni Művelődési Központban november 30-án kilenc órától rendezték meg az AIDS Prevenciós Napot.

Az ÁNTSZ Debreceni Kistérségi Intézete, a Kortársak az Egészséges Fiatalokért Egyesület, a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete és a Debreceni Művelődési Központ idén tizenkettedik alkalommal rendezte meg az AIDS Világnapi rendezvényt, melynek keretében óránként előadásokat tartottak általános és szakközépiskolás tanulóknak, valamint egy plakát- és egy fotókiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. Arról, hogy mennyire volt sikeres a program, az egyik szervező, a Kortársak az Egészséges Fiatalokért Egyesület képviselőjét, Gesztelyi Tamást kérdeztem.

Hányan látogattak el a rendezvényre?

Körülbelül öt-hatszáz gyerek jött el.

Mik a tapasztalatai, mennyire tájékozottak manapság az emberek az AIDS-szel kapcsolatban?

Sajnos egyre kevésbé, főleg a fiatalok. Ennek az az oka, hogy egyre kevesebb hasonló program van. Mi igyekszünk folyamatosan tájékoztatni az embereket; persze, elsősorban az AIDS Világnapján, de alkalomszerűen, ha meghívnak különböző iskolákba, akkor ott is tartunk ebben a témában előadást.

Nem nehéz általános és középiskolás korú gyerekeket felvilágosítani? Mennyire veszik komolyan ezt a dolgot?

Nem; hála istennek a pedagógusok nagyon jól tudják kezelni az ügyet. Az általános iskolások közül elsősorban a hetedik-nyolcadik osztályosok jönnek el, ők már abban a korban vannak, hogy tudnak erről a betegségről, és lehet velük beszélgetni róla. Az iskolában egy kicsit problémásabb erről a kérdésről beszélni, egyfajta szerepzavart okozhat a tanároknál. Nehéz az egyik órában osztályozni, esetleg rossz jegyet adni, a következőben pedig ilyen intim témáról előadást tartani. Ezért ezt a feladatot inkább külső szakemberek szokták elvállalni.

Milyen keretek közt lenne az ideális felvilágosítani a gyerekeket?

Mindenképp támogatnám, ha ez iskolai tanórákon történne, de sajnos csökkennek az óraszámok, ezért elég nehéz beépíteni. Az ügy folyamatos támogatása fontos, ezek az akció-jellegű programok úgyszintén. De mi úgy gondoljuk, a legjobb az lenne, ha egy komplex nevelési programba illeszthetnénk mindezt.