Mint, ahogy azt az LGT slágeréből is megtudhattuk a rádió kezdeti éveiben műsor gyanánt az is megfelelt, „ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt” manapság ennél lényegesen bonyolultabb a rádiók helyzete Magyarországon.

A kereskedelmi rádiók az utóbbi pár évben igencsak elkényelmesedtek, így valószínűleg a 2007-es év nem tartózik majd a kedvenceik közé. Elkezdődött ugyanis egy olyan folyamat, amit a zenekedvelő rádióhallgatók régóta vártak: a zenei műsorok egyre szélesebb skálából válogatnak előadókat és stílusokat, megbolydult a rádiókban hallható zenék állóvize.

Minden hallgatónak jár egy rádió!

Köszönhető ez egyrészt annak az örvendetes ténynek, hogy megjelentek Magyarországon is az egyes zenei stílusokra épülő rádióadók. Ma már van milyen állomásra tekerni a jazz kedvelőinek, azoknak is, akik a fekete zenét részesítik előnyben, de már a rockereknek sem kell hiányt szenvedniük a hullámsávok világában.

Bár a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb dalának tanúsága szerint a videó (televízió) megjelenése ártott a rádiónak – és ez igaz is valamilyen szinten –, azért színvonalas, jó rádióműsorra és zenei válogatásra ma is szükség van. A rádiózás kora nem járt le, csak átalakult. 

Sokaknak vigaszt nyújthat, amennyiben nem találja egyik frekvencián sem a saját „adását”, az interneten még szélesebb spektrumon válogathat, sőt van olyan lehetőség is, hogy bejelöljük egy adott oldalon, hogy milyen előadókat kedvelünk és tőlük és hozzájuk hasonló előadóktól hallunk dalokat. Adásunkat magunknak szerkeszthetjük, minden számot véleményezhetünk, így ami egyszer nem tesztett, azt már nem kell újra hallgatnunk.

De a rádiózás (élete) nemcsak reklám és zene

Sajnos egyre ritkábbak a műsorok, és hiába megy jó zene a reklámok között, vagy mond jókat a műsorvezető, azért hiányérzete van az embernek. Nem kell minden rádiónak minden órában ontania magából a beszélgetős műsorokat, vagy a közvetítéseket, vagy akár a Szabó családokat. De igény mindenféleképpen van a rádiós műsorkészítésre, sokszor csak a bátorság hiányzik. Persze ma is vannak értékelhető műsorok, csak kihalófélben.

Hullámzó kedélyek

Ilyen szempontból kifejezetten rossz példával járhat elől az a tény, hogy egy közszolgálati rádiónak mennyivel megnőtt a hallgatottsága, miután kiírtotta az eféle műsorokat a programjából és helyébe csak zenés műsorokat helyezett. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a zenei válogatás ennyire alapos, és hiánypótló jellegű legyen. De csak azért, mert a csalódott rádióhallgatók még nem égetnek rádiókészülékeket köztereken, még egy rádiós se gondolja, hogy nem esne jól néha egy kis rádiókabaré vagy sportközvetítés. Vagy akármi.

El kéne kerülni azt a téves hozzáállást, ami sokszor a sajtónak is árt - a magyar televíziózásról nem is beszélve (és a belpolitikát nem is említsük) -, hogy bizonyos értékálló dolgokat azért nem készítünk, mert nincs rá igény. Persze, ha csak sült krumplit és hamburgert kapok ebédre azt is megeszem, de biztos, hogy ha választhatnék, akkor inkább egy Csáky rostélyosra (tojásos lecsós hús) adnám le a voksomat. Nem az igényeket kéne lealacsonyítani, hanem teremteni, bátorítani kellene őket. Lehetne merni lépni bátran előre, tartalmas műsorokat készíteni és hinni abban, hogy lesznek rá (rádió)vevők. Közszolgálati és kereskedelmi szinten egyaránt.

Mindenesetre vannak országos és fővárosi szinten támogatandó próbálkozások: egyre több emberre érvényes, hogyha keresi megtalálhatja, ami fülének ingere. És ha éppen nem azt hallja, amit szeretne? Ha már a Locomotív GT dalával indítottunk, zárjanak is ők a rádióról szóló, máig érvényes idézetükkel: „Ha nem tetszik, hát kikapcsolható.”