De találunk a kötetben írásokat jelenünk reformgondjairól és hétköznapjaink érdekes, bosszantó, komikus, tragikus epizódjairól. Nem kevésbé drámai a szerző levelezése – küzdelme a „felettesekkel” – a 130 éves magyar operajátszás túléléséért. Noha mindez különböző műfajú írás, mégis ugyanarról szól: keresi életünk lehetséges humánus útjait, lehetőségeit és a színház – hic et nunc – hasznosítható tanulságait. A fejezeteket kötetlen beszélgetések kötik össze, melyeket Borzák Tibor újságíró készített.

A szerző előszava:

Tizenkilenc éves koromban kerültem a Magyar Állami Operaházhoz, mint ösztöndíjas rendező. Hosszú pályám során rendeztem szinte valamennyi budapesti színházban, vidéken is, külföldön is, de az Operaházzal soha nem szakadt meg a kapcsolatom. Végül 1996-tól 2001-ig és 2002-től 2005-ig vezethettem ezt a csodálatos „Ház”-at. És a műfaj iránti szerelmem a mai napig nem múlt el.

Könyvem első fejezete arról szól, hogy milyennek látom-szeretem én elsősorban az operát, de az operettet is, mert számomra az is egy szerelem. Ezeket a műfajokat persze nagyon sokan szeretik, de szinte mindenki másként. A közönség és a szakmabeliek ízlése gyakran szélsőségesen megoszlik, mert az emberek nagyon sokféle, különböző elvárásokkal járnak színházba. Ezekben az írásokban az én ízlésemnek megfelelően osztályozok, ami nem biztos, hogy a legjobb. (Ezt a labdát kritikusaim számára dobom fel, hogy legyen mit leütniük.) Voltam számos fesztiválon, és az ott tapasztaltakról igyekeztem úgy írni, hogy ne csak egy-egy előadásról tájékoztassak, de a zenés színházakat uraló különböző irányzatokról és a műfaj helyzetéről is adjak valami képet.

Talán még ennél is fontosabb számomra a könyv második fejezete. Ebben különböző „minisztereimmel” folytatott reménytelen levelezésemet hozom nyilvánosságra. Az Olvasó betekintést nyerhet abba a küzdelembe, ami a magyar operajátszás évszázados értékeinek megmentése érdekében történt. A kiszámíthatatlan jövőben – jobb és rosszabb korszakokban egyaránt – ezek a levelek kordokumentumként szolgálhatnak.
Amint talán a harmadik fejezetben található írások is, melyekben hic et nunc (itt és most) próbálok hozzászólni a bennünket ma Magyarországon körülvevő világhoz. Ha csak néhány gondolatommal egyetértenek, akkor már megérte.