Villámgyors dinó volt Dakota

A növényevő hadroszauruszok családjába tartozó dinoszaurusz nagyjából 65-67 millió éves kövületének nem csak a csontváza, hanem a bőre és bizonyos lágyrészei - kötőszövetek, izmok és talán egyes belső szervek is - megmaradtak az állat halálának helyszínén található különleges kémiai viszonyok miatt. A lelet külsejében egyfajta "múmiára" emlékeztet. Vizsgálata számos meglepetést okozott. A hadroszurusz például nagyobb volt, mint eddig hitték: nagyjából 3,5 tonnát nyomott és hossza meghaladta a 12 métert. Erős izomzata gyors és hajlékony mozgást tett lehetővé. Pikkelyes bőrét csíkok díszítették.

"Gyönyörű a bőre!" - számolt be lelkesen Phillip Manning, a Manchesteri Egyetem őslénykutatója. Az állat bőrén szélesebb és keskenyebb sávok láthatók, de a megkövesedett anyag színére már nem lehet következtetni. Manning megjegyezte, hogy a ma élő hüllők jellegzetességeivel párhuzamba állítva valószínű, hogy a csíkozás egyfajta színváltó képességet feltételez.

A lelőhelyéről Dakotának elnevezett őslényt számos vizsgálatnak vetették alá. A világ legnagyobb, a Boeing repülőgépgyártó vállalat tulajdonában álló - általában űrrepülőgép-motorok és más nagyméretű rendszerek vizsgálatára használt - kompjútertomográfos (CT) készülékén készítettek róla felvételeket, hogy képet kapjanak belső felépítéséről.

Noha a lelet tanulmányozásának még közel sem értek a végére, már két könyv és egy dokumentumfilm - a Dinóboncolás című - készült Dakotáról. A filmet a National Geographic csatorna - amely javarészben finanszírozza a kutatást - december 9-én vetíti le.

A lelet ugyan egyedülálló épségben maradt fenn, arra mégsincs esély, hogy DNS-t izolálhassanak belőle. Az örökítőanyagot egymillió év körüli mamutmúmiákból még sikerült kinyerni, de a 65-67 millió éves kövületben erre már nincs esély - mondta Phillip Manning.

Dakota számos múzeumot fog dínókiállításának újragondolására késztetni, mivel a legtöbb csontváz gerincoszlopának csigolyáit a kiállítótermekben közvetlenül egymás fölé építették. A hadroszaurusz kövületéből azonban kiderül, hogy az egyes csigolyák között mintegy egycentiméteres rés található - valószínűleg porckorongok tették rugalmasabbá a hüllő gerincoszlopát. Ez viszont azt jelenti, hogy az állatok hosszabbak voltak, mint ahogy azt a csontvázak alapján korábban gondolták. A nagyobb testű dinoszauruszok esetében ez akár 90 cm-t is jelenthet.

Mivel a kövület inainak és ínszalagjainak egy része is épségben maradt, a tudósok következtetni tudtak az állat izomtömegére. Ebből pedig arra, hogy a hadroszaurusz gyorsabb és erősebb volt a korábban feltételezettnél: akár 45 km/órás sebességgel futhatott, azaz több mint tíz km/órával körözte le egyik ragadozó ellenségét, a Tyrannosaurus rexet. Ez logikusnak tűnhet, hiszen Dakota fajtája nem rendelkezett semmilyen komoly védekezőmechanizmussal, nem voltak például hatalmas szarvai, mint a triceratopsnak. Csak "nyúlcipőjében" bízhatott, ha vészhelyzetbe került.