Egy 1999-ben történt felmérés szerint az általános és középiskolai diákok biológiai tudása az 1990-es évek óta jelentős mértékben romlott. Így nehezen érthető a Minisztérium a kerettantervről szóló jogszabálytervezete, miszerint a hetedik, nyolcadik és kilencedik osztályban két kémiaóra helyett 1,5; a tizedikben heti két biológiaóra helyett egy, a tizenkettedikben pedig 2,5 helyett két fizikaóra lenne; tehát jelentősen csökkenne a természettudományos tárgyak óraszáma, különösen a biológiáé. Géczi János, a Pécsi Tudományegyetem docensének a Baranya megyei tanulók biológiai tudásáról szóló munkája arról számol be, hogy az 1970-80-as években a magyar természettudományos nevelés még hatékonynak számított, ezt több nemzetközi felmérés alapján állíthatjuk. Egy 1995-ös vizsgálat azonban a diákok tudásszintjének változására hívta fel a figyelmet. A magyar felmérések szintén a természettudományos műveltség stagnálását, illetve romlását jelezték.

Romló eredmények

A korábbi jó eredmények hátterében az iskolarendszer azon jellemzője állt, hogy a diákok viszonylag korán és nagy óraszámban tanulhattak biológiát, fizikát és kémiát; így már az általános iskola befejezésekor bizonyos alapműveltség birtokában voltak. Igaz, az ismeretek gyakorlati alkalmazásában voltak hiányosságaik, de az elméleti tudásuk magas szinten állt. Az 1999-es felmérést hetedik és tizenegyedik osztályos tanulók körében végezték. A két évfolyam biológiatesztjeinek átlageredménye közti különbség nagyobb volt, mint a kutatás során megvizsgált többi tantárgy esetében. A hetedik osztályban az eredmények messze elmaradtak az elvárt ötven százalékos teljesítményről. Az 1995-ös vizsgálat azt mutatta, hogy a hetedik évfolyamos diákok átlagosan 54,7, a tizenegyedik osztályosok 70,3 százalékra teljesítették a tesztet; míg ez a szám 1999-ben mindössze 18,1, illetve 57,3 százalék volt. Láthatjuk tehát, hogy a diákok természettudományos ismereti szintje jelentősen csökkent. Mivel a jelenlegi állás szerint nem növelni - amivel esetleg visszatornázhatnák a tanulók tudását a korábbi szintre -, hanem csökkenteni akarják a természettudományos oktatásra szánt órák számát; ezek az értékek valószínűleg tovább csökkennek majd.

Az általános, illetve középiskolai oktatásnak kell alapot szolgálnia a gyerekek az életben való boldogulásához - ez mint nevelési cél, a NAT-ban is szerepel -; így olyan ismereteket kell elsajátítaniuk az iskolában, melyeknek később gyakorlati hasznát veszik. Mivel a diákok gyakorlati tudása a korábbi jó elméleti ismeretszint mellett is alacsony volt, várható, hogy ezen ismereteik romlásával a megtanult anyag gyakorlati alkalmazásával is egyre több gondjuk lesz.



Kevésbé szeretik

Az 1999-es vizsgálat már természettudományos tárgyakra is kitért, például a fizikára, és azt állapították meg, hogy a gyerekek fizikatudása gyengébb még az egyre romló biológiai teljesítményüknél is. A biológiatesztek eredménye különbözőképpen alakult az egyes iskolákban. Abban a négy intézményben, ahol 1998-ben nem tértek át a biológia-tananyagot is jelentősen átstrukturáló tanterve - azaz a hagyományos képzés folyamata nem szakadt meg -, az 1995-ös eredményhez hasonló vagy ahhoz közelítő százalékokat mértek. A természettudományos tárgyakhoz fűződő attitűdöket is vizsgálták; azaz, hogy a gyerekek mennyire szeretik a biológiát, a kémiát és a fizikát. Megállapítható, hogy hetedik osztályban jóval kedvezőbben nyilatkoznak ezekről a tárgyakról - különösképpen a biológiáról -, mint tizenegyedikben: a középiskola utolsó előtti osztályában már fárasztóbbnak, unalmasabbnak, nehezebbnek tartják. Az attitűd és a teljesítmények változása összefügg; kérdés, hogy milyen irányban: egyre kevésbé szeretik, így egyre rosszabbul megy nekik vagy fordítva. De nem is ez a lényeg: egyértelmű, hogy a diákok kevésbé jók a természettudományokban, mint korábban.

Tudomány a gyakorlatban

Az oktatási tárca arra hivatkozva szeretné csökkenteni a biológia-, kémia- és fizikaórák számát, hogy más tantárgyakra, például az irodalomra nagyobb szükség van, mert a gyerekek szövegértési képessége is elég rossz. Tény, hogy a szövegértés nagyon fontos; nem csak az iskolában, hanem később, az életben is. Meg kell értenünk mindenféle irományt; levelet, szerződést, adóbevallást; s ha nem tanulunk meg értelmezve olvasni az iskolában, később sokkal nehezebb dolgunk lesz. Azonban, a természettudományos ismereteknek ugyanilyen nagy szerepük van később is. Elsőre talán a matematikáé a legnagyobb: ezzel osztjuk be a pénzünket, számoljuk ki az adónkat, a nyaralás költségeit, a vásárlásra fordítható összegeket, sőt, a matematika még a főzéshez is kell.

Alapvető biológiai, kémiai és fizikai ismeretekre is szükségünk van. A főzéshez kémia is kell, nem csak matematika: különböző vegyi anyagokat használunk a tartósítás, befőzés során. A biológia megmagyarázza, miért romlik meg az étel, miért káros az alkohol, miért ne tartsuk együtt a macskát a kedvenc kanárinkkal; a fizika, hogy miért nem lehet lefagyasztani a tejet, miért esik a fejünkre a tégla, és miért olvad el a hó tavasszal. Az egész életünkben jelen vannak a természettudományok; hiába hiszi azt az iskolából elballagó diák, hogy soha többé fizika, hiszen nem veszi többet kézbe a könyvet. A boldoguláshoz tudás kell, ahhoz tanulás, a tanuláshoz meg egy hely, ahol mindezt megtehetjük, például az osztályterem. S ha valami rosszul megy, nem kevesebbet, hanem többet kell tanítani.