A BDD, a testdeformációs zavar egyre gyakrabban diagnosztizált betegség. Becslések szerint az emberek 1-2 %-a szenved tőle világszerte. Közülük némelyek kozmetikai műtétek sorozatának vetik alá magukat, ám ami ennél súlyosabb, negyedük öngyilkosságot is megkísérel.
A rendellenesség eredete még ismeretlen, genetikai hátteret és a nevelésben rejlő okokat egyaránt sejtenek mögötte a szakemberek.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatója, Jamie Feusner csoportjával funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) vizsgálatokat végzett 12 személyen. A páciensek agyműködését követték, miközben emberi arcok fekete-fehér képét mutatták nekik.
Azt találták, hogy míg két csoport agyi szerkezete közt nem volt eltérés, addig a bal és a jobb agyféltekék működésében különbség mutatkozik.
Három képet néztek a vizsgálati alanyok: az első egy semleges, átlagos arckép volt, a második egy elmosódott, a harmadik pedig nagyon részletes vonalakkal kidolgozott. Az agyszkennelés azt mutatta, hogy a testképzavarral küzdő emberek sokkal nagyon mértékben használták bal agyféltekéjüket a látvány feldolgozásánál, mint az egészségesek.
Bal agytekénk részletező, analitikus eljárással dolgozik ilyenkor, a jobb pedig átfogóan. A BDD-betegek hajlamosak csak az arcra és a fejre koncentrálni, a többi testrészt pedig figyelmen kívül hagyni.
Ez az első olyan kutatási eredmény, amely a rendellenesség biológiai hátterét támasztja alá, bár családi halmozódása eddig is ismert volt. Férfiakat és nőket egyaránt érint a zavar, amely súlyosan károsíthatja az érintettek szociális kapcsolatait.