Napjaink fogyasztói társadalmában az életünk szinte minden mozzanatába belopakodott az a felfogás, hogy ami nem működik tökéletesen, döcög, problémás, azt cseréljük ki, illetve le. A hátunk közepére sem kívánjuk a jelenlegi politikusokat: menjen hát mindenki! Legyenek új pártok, próbálják meg mások, tiszta lappal.

A fásult, politikából kiábrándult emberektől egyre gyakrabban hallani: egy új párt kéne, új emberekkel, olyanokkal, akik még nem járatták le magukat. Véletlenül bukkantam rá egy hasonló gondolatból táplálkozó mozgalomra, illetve annak internetes oldalára. Név szerint az EMMA-ról, azaz az Emberközpontú Magyarországért Mozgalomról van szó.



Egy link révén kerültem az oldalra, hiszen Michael Moore legújabb dokumentumfilmje látható náluk. Ez az a film, ami az amerikai egészségbiztosítási rendszer problémáit vesézi ki: aktuális téma Magyarországon is, kifejezetten riasztó hatású a törvényjavaslat zárószavazása előtt pár héttel.

Mindegy, nem is az egészségügy a lényeg. A mozgalomról egy öninterjú segítségével tudhatnak meg többet a honlapra látogató érdeklődők. Céljuk a jelenlegi hatalmi elit leváltása, demokratikus eszközökkel. Sztrájkkal például, támogatják a Liga Szakszervezetek december 15-ére szervezett demonstrációját is. Cselekedeteiket hangsúlyozottan nem a gyűlölet vezérli, kiemelik azt is, hogy megfelelő szervezettségi szint alatt nem is kezdenek bele konkrét akciókba.

Ezért nem is vesézném ki bővebben az akciótervüket, viszont a lényeges harmadik lépést tekintve mégis megállnék egy gondolatra. Az alapkoncepció az, hogy az első és második lépésnek köszönhetően elérik, hogy a kormány lemondjon, és előrehozott választások legyenek. Ezek után az átlagembernek nem kell mást tennie, mint elmenni szavazni a megszokott módon, azonban új emberekre. Mi erre a garancia? Miért ne választanának ugyanúgy az emberek, mint az elmúlt 5 alkalommal? Logikus esetben, ha előrehozott választásokat tartanak, akkor az ellenzék tarol, a népszerűségi mutatók mai állása szerint a két nagy párt jutna csak be a Parlamentbe. Nem mondhatnám, hogy jobban járnák, sőt talán kellemetlenebb helyzetbe is kerülnénk, mint jelenleg. Megnyugtatásul: nincsenek konkrét dátumok az oldalon.

Valószínűleg a mozgalom tagjai is érzik, hogy ameddig esélyük sincs bejutni az Országgyűlésbe, addig „földet rengetni” sem érdemes. Viszont megfontolandónak tartanám a részükről, hogy miként képzelik, hogy az ország hatalmi elitjének leváltása egyedül a kormány lemondatásával érhető el. Magyarországon a hatalmi elit fogalma lényegesen több ennél: a nagyvállalatok (és irányítóik), a „felső tízezer” és a pénz, mint személytelen fogalom ugyanúgy az irányításhoz tartoznak. Teszem hozzá, mint minden polgári demokráciában a világon.



El is érkeztem ahhoz a ponthoz, ahol a leggyökértelenebbnek tartom a mozgalmat. Célok és megoldások címen menüpontokon át tárgyalják az égető problémákra adandó lehetséges válaszreakciókat (egy részükre még vissza is térek), azonban nagyon kevés olyan van ebből, ami bárhol a világon működne. Nem mintha biztos lenne, hogy nem működik, de valahogy a kémialaborban sem szívesen állnék be kezdő kutatók innovatív kísérleteihez segédnek. Vagy kísérleti alanynak.

Elengedhetetlen lenne az is, hogy kevésbé legyenek arctalanok. Az önmagukról pontban csak annyi olvasható: "Változtatni akaró civilek. Részletek később." Sajnos megkeresésemre még nem válaszoltak, pedig néhány rendkívül hasznos gondolat és pár teljességgel elfogadhatatlan böngészése közben eljutottam arra a pontra, ahol már kifejezetten érdekelne, hogy mennyire gondolják ezt ők komolyan. Nézzük mit ajánlanak ők!

Szép új világ kontra 1984?

A választási rendszer egy emberközpontú világban lényegesen átalakulna. Szavazhatnának a 14 év felettiek, viszont lenne alkalmassági vizsga. Hmm. És az esélyegyenlőség? Szeretném továbbfejleszteni a javaslatot, legyen bonusz kérdés is plusz szavazati jogért.
A szavazás nem lenne többé anonim. Indoklásként azt hozzák fel, hogy így könnyebb kiszűrni a csalást. Igen ám, de kinek van bármi köze ahhoz, hogy Kovács István budapesti lakos kire adta a voksát? Márpedig ezzel követhető lenne. Mindegy is, ne ragadjunk le a választásoknál.

Az utóbbi hónapok aktuálpolitikai vitái közül a legnagyobb felháborodás és a legerősebb civil megmozdulások az egészségügyi reform körül vannak. Vessünk egy pillantást az emberközpontú egészségügyre. A koncepció szerint minden Magyarországon adózó embernek ingyenesen kell biztosítani az egészségügyi ellátást (a gyerekek és a munkanélküliek fizetnének érte?), ez biztos azt jelenti, hogy az állam finanszírozza továbbra is a befolyt összegekből, biztosítania kell magas színvonalú kórházakat és tisztességes mértékű fizetést az egészségügyi dolgozóknak. Hogy miből? Biztos az adókból, erre is van ötletük, szimpatikusabb is az általuk felvázolt adórendszer, kár, hogy ebben sem látom annak lehetőségét, hogy akik eddig nem vették ki részüket (vagy lényegesen kisebb mértékben, mint kell volna) a közteherviselésből, azok miért változtatnának e nem túl dicsérendő szokásukon.

Az első nagyobb sokk az egészségügyi célok és megoldások olvasása közben ér. Egymás alatt két irányelvet olvasok: 1. Az abortuszt csak különleges esetben engedélyeznék (pl. nemi erőszak), 2. Az eutanázia (kegyes halál) engedélyezése. Próbálom összerakni a kirakóst. Nem is nagyon hallottam még olyanról, hogy valaki ebben a kérdésben ezt a két álláspontot képviselje. Mindenkinek joga van a méltóságos halálhoz, de egy nő nem döntheti el, hogy a belőle (és jó esetben szerelméből) született élet vagy magzat sorsa mi legyen. Nem vagyok harcos abortusz párti, én magam nem tudom, hogy rá bírtam volna-e szánni magam, ha ilyen válaszút elé kerülök. De a saját teste feletti rendelkezési jogot nem lehet elvenni a nőktől. Ma is van valamiféle kontroll, nem úgy járnak abortuszra a hölgyek, mint fogat húzatni.

Lényegében a legfőbb problémám a mozgalom céljaival és megoldásaival a túl széles szellemi skála, ami rendszeresen ellentmondásokhoz vezet. Ráadásul lényegesen több pénz kellene, hogy befolyjon az államkasszába hozzá, de pluszforrásokat nemigen látok.
Találok egy jó kezdeményezést, talán még megvalósíthatónak is látom, aztán pofonként érkezik a következő pont, ami viszont elfogadhatatlan.

Ilyen az oktatással kapcsolatos ajánlás, a több idegen nyelvóra. Tényleg kikerülhetetlen, hogy egy vagy két idegen nyelven beszéljünk. Ők azonban továbbmennek: két évet szánjanak az iskolákban egy-egy nyelvre, értelemszerűen a magyarral kezdenek, az általános iskola végére mindenki legalább három idegen nyelvet elsajátíthat. Egyrészt a szinten tartó órák a kétéves intenzív tanítás után igen kétséges kimenetelűek, másrészt három idegen nyelv beszéléséhez már rendelkezni kell egyfajta nyelvérzékkel is.

Sajnos van olyan elképzelés, ami a hozzáfűzött magyarázattal is megdöbbentő, ezt szó szerint idézem: ”A legszegényebb, kilátástalan helyzetben lévő réteg életminőségének javítása, helyzetük lényeges javulásáig az ehhez a réteghez tartozó 18 év feletti nők és férfiak ösztönzése egyszeri anyagi támogatással, hogy szaporodóképességüket orvosi beavatkozással szüntessék meg (az állam terhére)”. Enyhítésként még hozzáteszik: „Az említett elképzelés sokak számára nácinak tűnhet, de valójában nincs mögötte semmiféle rossz szándék. Mindössze arról van szó, hogy jelenleg pl. a romák egy része nagyon rossz körülmények közt él, segélyből, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy akár több gyereket is vállaljanak. Így viszont csak a potenciális "éhezők" számát gyarapítják. A cél tehát az, hogy arra ösztönözzük ezeket az embereket, hogy amíg nem jönnek kicsit rendbe anyagilag (melyben munka biztosításával segítenénk), addig ne hozzanak létre utódokat, mert ezzel csak rontják mind a saját, mind a gyerekeik esélyeit a jobb életre. Ráadásul az egyénre bíznánk, hogy él-e a lehetőséggel vagy sem. Mindazonáltal várjuk a jobb megoldási javaslatokat!”
Az emberközpontúság stimmel, csak meg tudjunk állapodni abban, hogy nincs olyan, hogy vannak emberek és még emberebbek.