Hogy telt a 2007-es év?

Valamiért jobb szeretem a páros éveket, de idén sem panaszkodhattam. Bár sajnos a klímaváltozás miatt egyre rosszabbak a viszonyok a lakhelyemen. Jó lenne, ha erre jobban odafigyelnének a Föld lakói, mert szegény rénszarvasaim elég rossz bőrben voltak a nyár alatt. A Húsvéti Nyúl már fel is ajánlotta, hogy dolgozzunk váltott műszakban, hiszen lassan időjárás szempontjából nem lesz különbség. Csak én, amilyen ügyetlen vagyok, állandóan összetörném a tojásokat. Vagy ha ez nem történik meg véletlenül, akkor a csibész krampuszaim biztos megtennék.

Mit csinált az év többi 364 napjában?

Ez minden évben hasonló menetrend szerint megy. A tél vége a pihenésé, aztán tavasszal ellenőrzöm a nyuszi munkáját, illetve folyamatosak az egyeztetések közöttünk. Aztán nyáron összeszedem a csapatomat, és ősszel elkezdjük az adatgyűjtést. November a legzsúfoltabb hónap, és persze a 6-a előtti kapkodás! Minden évben megfogadom, hogy hamarabb nekilátok a munkának, de valahogy mindig minden az utolsó pillanatra marad. Persze az igények is folyamatosan változnak az utolsó pillanatig.

Milyen érzés volt felfedni az inkognitóját? Nem rossz, hogy lépten nyomon felismerik az utcán?

Nekem fontos a gyerekekkel való kapcsolattartás, nem engedhetem meg, hogy sztárallűrjeim legyenek.

Van-e olyan civil szervezet vagy politikai párt, aminek a tagja?

Sokan gondolták már úgy, hogy a ruhám színe valamilyen politikai hovatartozást jelölne. Szeretnék minden ilyen félreértést tisztázni: mindentől és mindenkitől független vagyok, hiszen egy Mikulás nem is lehet részrehajló.

Gondolt-e már a nyugdíjba vonulásra?

Ezt a pályát szerelemből választottam, nem tervezem, hogy abbahagyjam. Amíg a gyerekek várnak, én érkezem.

Milyen a kapcsolata a munkatársaival?

A rénszarvasokkal zökkenőmentes az együttműködés, néhányuk zenei karrierjét is támogatom. Szeretik ezt a beosztást, hiszen az év nagy részében szabadságon lehetnek. A krampuszokkal már kicsit nehezebb a helyzet. Nagyon sok időt töltünk együtt és a dologtalan hónapok kihozzák komisz természetüket. Ilyenkor gonosz tréfákat találnak ki. Régen ez kimerült annyiban, hogy eldugták a szemüvegem, vagy befestették a szakállamat, míg aludtam. Mostanában viszont egyre gyakrabban tűnnek el évközben napokra és csintalankodnak a világ minden táján. Lehet, hogy többször kéne dologra fognom őket. Van valami munkaajánlata pár hiperaktív tréfacsinálónak?

Hogy tud lépést tartani a kor változó igényeivel? Mit kérnek a mai gyerekek?

Segítségemre vannak a szülők, hozzátartozók, és vannak ajándékozási örökzöldek. A csokiba öntött kicsinyített másom például. Persze igyekszem minden újfajta igénynek megfelelni, de az ajándékozásban nem maga az ajándék a lényeg, hanem a szándék. Ez pedig független a kor szellemétől.

A rénszarvas szán helyett nem tervez valami technikai újítást? Mondjuk hibrid üzemeltetésű közlekedési eszközt?

A rénszarvasok nagyon sokat segítenek nekem a tájékozódásban is. Nem cserélném el őket semmire, a személyes kapcsolatot nem pótolhatja mondjuk egy GPS, vagy akárhogy is hívják. Az igazság az, hogy elég régimódi vagyok ilyen szempontból.

Az állatvédők nem értékelik állatkínzásnak a szánhajtást?

Önkéntes szarvasokkal dolgozom, számukra dicsőség a Mikulásnak segíteni. Ők állnak a szarvas társadalom tetején.

Van-e konkurenciája? Levédette-e a Mikulás nevet?

Konkurensek szép számmal akadnak, ám ez önmagában még nem lenne olyan borzasztó. A bosszantó az, hogy jó néhányan sáfárkodnak a jó hírnevemmel, elbagatellizálják ezt a felelősségteljes munkát. Vagy csak simán visszaélnek a beosztásukkal.

Ön mindent tud a világ gyermekeiről, nem okoz ez adatvédelmi problémákat?

Semmilyen nekem szolgáltatott adattal nem élek vissza. Ez bizalmi szakma, és szerencsére ezzel eddig nem akadt gondom.

Sokszor virgácsot is kell osztania. Mennyiben okoz ez lelki traumát?

Sajnos tény, hogy néha rosszak a gyermekek, és emellett nem szabad elmenni reakció nélkül. Azonban a virgácsot is lehet pozitívan megközelíteni: legalább nem feledkeztem meg róluk. Fontos azonban, hogy a kritika megalapozott legyen, emiatt évről évre küzdök az informátoraimmal.

Hallott róla, hogy nálunk Mikulás csomagnak hívják a fizetés nélkül parkoló autókon hagyott figyelmeztetést?

Igen, és többször szóltam a cégnek, hogy változtassák meg a csomag színét, mert nem jó, hogy egyesekben kellemetlen érzést kelt a nevem. Úgy tudom, hogy most már kék a csomagok színe.

Kicsit intimebb kérdés, mi a helyzet Télanyóval?

Télanyó köszöni szépen, jól van, rendkívüli módon támogat a munkámban, és ennél többet nem szeretnék róla mondani.

Sokan azt állítják, hogy ön nem is létezik. Mit szól ehhez?

Ön szerint Miki egér nem létezik vagy a Húsvéti Nyúl? Csak hozzáállás kérdése. A logisztikai problémáimból adódóan sajnos előfordul, hogy nem jutok el minden gyermekhez, ez égető probléma, azt hiszem ebből is következik, hogy sokan nem hisznek bennem. Én mindaddig létezem, ameddig várnak rám az év adott napján.

Régóta foglalkoztat a kérdés: egy Mikulás van, vagy több?

Egyedül ezt az óriási munkát nem lehet elvégezni. Viszont a mikulástársadalmat úgy kell elképzelni, mintha egyetlen személyről lenne szó. Nehéz megmagyarázni, de a világon az összes Mikulás egy kicsit én vagyok és viszont.

Van a mikulásoknak szakszervezetük? Elképzelhető, hogy egyszer sztrájkba lépjenek?

A mi munkáltatóink valójában a gyerekek. Az ő érdekükben dolgozunk és ők még soha nem adtak, és szerintem nem is tudnának okot adni arra, hogy sztrájkoljunk. Szakszervezetünk nincs, egyszerűen nem érzem szükségét ennek. Kivel szemben érvényesítené a jogainkat?

Hogy tölti a Karácsonyt?

A novemberi hajtás és a december eleji megfeszített munka után jólesik a pihenés családi körben, de néhány tévesen értelmezett hagyomány miatt volt már olyan év, hogy dolgoznom kellett más napokon is, nehogy csalódást okozzak a gyerekeknek, szüleik tudatlansága miatt. Ha valaki nem december 6-án vár, hanem Karácsonykor, akkor nekem ugyanúgy ott a helyem.

Mennyire édesszájú?

Csoki mikulást és csoki nyuszit elvből nem eszem, de egyébként mindent szeretek, ami édes.

Hova lehet Önnek ajándékot küldeni?

A lakhelyem szigorúan titkos, sajnálom. Különben is nekem elég, hogy ajándékot oszthatok.

Valakitől azért csak kap ajándékot.

Természetesen, például a már említett Mikulásnétól. És persze a munkatársaimtól: a rénszarvasok évről évre új nótával köszöntenek, a krampuszok meg mindig kitalálnak valamit: tavaly elhitették velem, hogy az elefántoknak nem szabad mazsolát adni, mert felrobban tőle a gyomruk. Nagyot kacagtam, amikor végül elárulták, hogy ez valójában nem is igaz. Egy jó tréfa mindennél nagyobb ajándék.

Ön, aki gyermekek milliónak ad ajándékot, milyennek látja az ideális meglepetést?

Az a fontos, hogy gondoljunk a másikra, és ezt érezni lehessen abból, amit adunk. A törődés a lényeg, nem a rászánt pénz vagy energia. Persze nemcsak jó ajándékozónak kell lenni, ennek a megértéséhez az ajándékozott is kell. Hadd meséljek el egy kicsit hosszabb történetet ennek a megvilágítására: egy családban két gyermek volt, az egyik nagyon pozitív a másik azonban nagyon negatívan állt az élet dolgaihoz. A szülők elhatározták, hogy megleckéztetik gyermekeiket és ezért villanyvasutat kértek a negatív gyermeknek és a derűsebbnek csak szar került a csizmácskájába. Mesélték, hogy másnap reggel a morgósabb gyermek morcosan panaszkodott, hogy megint egy olyan ajándék, amivel az apja fog játszani és neki semmi öröme nincs benne. A másik gyermek arcán üdvözült mosollyal mesélte, hogy ő egy igazi lovacskát kapott, csak elszaladt a drága. (De a nyomát megtalálta a csizmájában)

Köszönöm, hogy temérdek tennivalója mellett időt szakított ránk. Jó munkát!