A tanulmány szerzője, Evan Kanter pszichiáter, aki már korábban is a poszttraumás stressz okozta lelki zavarokkal foglalkozott. A szöveget a kongresszus azon tagjai előtt is felolvasták, akik ugyancsak a háború mielőbbi befejezését szeretnék elérni. A jelentés hangsúlyozza: "Minden napért, amely a harcok folytatásához hozzáadódik iszonyú árat kell fizetnünk".

Az iraki háború egészségügyi költségei azért ilyen magasak, mert a korábbi katonai beavatkozásokhoz képest sokat fejlődött a haditechnika és a hadászat általában. A katonák testét sokkal jobban védi a páncélozott jármű vagy a fémvázas ruha - vagyis kevesebb a halott és több a sebesült -, és bármilyen esemény történik, a sérülteket igen gyorsan kimentik a hadszintérről.
Ennek következtében megnőtt a a koponyasérülések, agykárosodások és a többszörös végtagsérülések (ezzel egyidőben az amputációk) száma. Összehasonlításul: a II. világháborúban a sebesültek-halottak aránya még 2:1 volt, Vietnamban az arány tovább nőtt 3:1-re, a mostani iraki harcokban pedig nyolcszor annyian kerülnek sérüléseik miatt a hadikórházba, mint ahányan meghalnak.

Kanter az Amerikai Közegészségügyi kongresszuson tartott előadásában elmondta, hogy az Irakból és Afganisztánból hazatérő első százezer amerikai katona vizsgálata szerint minden negyedik súlyos lelki problémákkal küszködik. Legtöbbjük kombinált pszichés problámákkal küzd: a trauma utáni stressz, drogproblémák és a depresszió különféle fokozatai.

Amikor a katonák Irakból visszatérnek, csak öt százalékuk vallja be, hogy pszichés problémákkal kell megküzdenie, de 3-6 hónap múlva erre már 27-42 százalék panaszkodik. A szakorvos szerint ennek az a magyarázata, hogy a bármilyen okból hazautazó katonák mielőbb szeretnék meglátni családjukat, ezért nem mondanak igazat, amikor pszichés panaszokra vonatkozó kérdést kapnak, mivel félnek, hogy az esetleges kezelés tovább késlelteti a hazatérést.