Bankovics Attila, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) elnöke elmondta, hogy a rákosi vipera populációja két területen, a Hanságban és a Kiskunságban maradt fenn. A kígyó a nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteket, legelőket kedveli. Télen rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat. A fiatal egyedek elsősorban sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel táplálkoznak, míg a felnőtt példányok ezek mellett gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket. Nem véletlenül rejtőzködő életmódú ez a kistermetű kígyó, hiszen számos állat - például gólya, gém, rétihéja, fácán, túzok - étlapján szerepel. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.
Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992 óta pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik. Természetvédelmi értéke egymillió forint. Eltűnésének alapvető oka az élőhelyek zsugorodása. A gyepterületek beépítése, felszántása, erdősítése nagy területekről tüntette el a fajt. A megmaradt élőhelyeken az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat sem kedvezett az állatnak, ezért a fennmaradt állomány tovább fogyott. Ugyancsak ritkította a kereskedelmi célú gyűjtés és a szándékos pusztítás.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) közösen nyújtott be pályázatot A rákosi vipera hosszú távú megőrzésének megalapozása címmel, amelyet az Európai Bizottság támogatásra méltónak ítélt és biztosította a program költségvetésének felét - azaz 324.500 eurót (mintegy 82 millió forintot), a LIFE-Nature alapból. Az MME és a partnerek 134.061 euró (34 millió forint) önrészt vállaltak. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 190.439 euróval (48 millió forint) támogatta a négyéves programot, amely év végén zárul - mondta Halpern Bálint, LIFE programvezető.
A program résztvevői arról számoltak be, hogy a tervezett védelmi intézkedések - az élőhelyrekonstrukció, a tenyésztési program beindítása, a "viperabarát" gyepkezelés és a lakosság tájékoztatása a faj helyzetéről - megvalósultak.
Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi osztályvezetője elmondta: Kunpeszér és Kunadacs térségében 28 hektáron vágtak ki tájidegen faültetvényeket - akácot, feketefenyőt -, amelyeket a 80-as években telepítettek, és ennek esett áldozatául a rákosi vipera.
A munkát 2004-ben kezdték, és azt tapasztalták, hogy számos kétéltű és hüllő jelent meg a területen. Ez az a terület ahová kiengedhetik - még nem eldöntött tény - azokat a viperákat, amelyeket az ugyancsak a programnak köszönhetően létrehozott Rákosi Vipera Védelmi Központban tenyésztenek - tette hozzá Máté András természetvédelmi őr.
Péchy Tamás, a központ igazgatója elmondta: a 2004-ben felépült létesítmény elsődleges célja a veszélyeztetett élőhelyekről bekerült állatok tartása és szaporítása. A központ szabadtéri terráriumaiban jelenleg 161 egyed él, amely a táplálékbőségnek és a ragadozók kizárásának köszönhetően várhatóan nagyobb arányban válik szaporodóképessé vadon élő társainál. A Központban lehetőség van a faj vizsgálatára, kutatására is. Az első tenyésztett egyedeket a tervek szerint 2009-ben engedik el.
Egy mérgeskígyó aktív védelme megosztja a közvéleményt, ezért a program résztvevői fontosnak tartották a lakosság tájékoztatását, hogy javuljon a rákosi vipera megítélése.
Ennek a kígyófajnak a mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen. A marás - bár a faj óvatos életmódja és ritkasága miatt ez nagyon ritka - méhcsípésszerű, gyorsan múló tünetekkel jár. A rákosi viperáról és a fajvédelmi programról a www.rakosivipera.hu című honlapon található további információ.
