Az egész világ magyarul beszél - 1. rész
A magyar nyelvben - ahogy a többiben is - számos jövevényszót találunk: az iskolát a latinból, a kávét a törökből, a rúzst a franciából, a flörtöt az angolból, a spájzot a németből vettük át. Azonban, nem csak kaptunk, adtunk is: a világ több nyelvében va
2007. december 9. vasárnap 14:02 - Mohai Szilvia
A magyarság az évszázadok során több más néppel került kapcsolatba, így néhány szavunk átkerült az ő nyelvükbe, annak saját nyelvtani szabályai szerint átalakítva; de még így is könnyen felismerhetőek. Olyan szavaink is vannak, melyek egy tipikusan magyar dolgot, foglalkozást vagy ételt jelölnek, így ezek nevét - mivel a többi nyelvnek nem volt saját szava rá, hiszen az adott dolog náluk nem létezett - sok más nemzet vette át tőlünk. Ilyenek például a kocsi (a Komárom-Esztergom megyei Kocs községben szekeret, azaz kocsit gyártottak, innen a gépjármű neve), a gulyás, a huszár, a csárda vagy a paprika. Ezeket a szavakat szinte minden nyelvben megtaláljuk, többé-kevésbé eredeti formában. Persze, vannak olyan nyelvek, ahol nem pontosan abban az értelemben használják őket, mint mi.
Itt van például az előbb említett
kocsi. A szlovák nyelvben
koc, a lengyelben
kocz, a románban
cocie, a hollandban
koetsier, a svédben
kusk, a spanyolban
coche, a németben
Kutsche, az angolban
coach, a franciában
coche, az olaszban pedig
cocchio alakban találjuk meg. Nem mindenki ’gépjármű’, illetve az eredeti ’szekér’ értelemmel használja, az angoloknál például ’busz’ jelentéssel bír; a spanyoloknál viszont teljesen az az értelme, mint nálunk.
A
gulyás mint ételnév szintén rengeteg nyelvben szerepel, hiszen a külföldiek annyira szeretik ezt a neves levesünket, hogy a nevét is átvették, kevés átalakítással: a szlovákok
gulásnak, a svédek, a németek és az olaszok
gulaschnak, a finnek
gulassinak, az angolok ésa hollandok
goulashnak, a franciák
goulasche-nak, a lengyelek
gulasznak, a horvátok
gulašnak hívják. A paprikával is hasonló a helyzet; tartalmas leveseink mellett csípős fűszereinkről is híresek vagyunk, így ez az elnevezés is átvándorolt más nyelvekbe, legtöbbször eredeti formájában, még a
k sem változott
c-re, pedig egyes nyelvek azt ejtik
k-nak. A
paprika szó megtalálható többek közt a szlovák, a svéd, a finn, a német, az angol, az olasz, a lengyel, a holland, sőt, még a japán nyelvben is, de két utóbbi
papryka, illetve
papurika alakban használja.
A
csárda és
csárdás szavunkon szintén kevés változtatás történt, azonban ezek az elnevezések valószínűleg kevésbé ismertek külföldön, mint a
gulyás vagy a
paprika. Megtalálhatjuk őket a szlovákoknál, a románoknál, a horvátoknál, a lengyeleknél, a hollandoknál, a spanyoloknál és az angoloknál is,
czardasz, čardaš, čárdáš, tscharda, ciurda, czardas, csardas formában. Egyes foglalkozások nevei is átkerültek más nyelvekbe, mint a hajdú és a huszár, többek közt a szlovákba, a horvátba, a svédbe, a spanyolba, a finnbe, a németbe, a franciába, a hollandba vagy a portugálba;
hajdúch, jeduque, hajdu, illetve
husar, husár, húsar, hússar, husaari, hussard, huzard alakban.
Különböző öltözködéssel, anyagokkal kapcsolatos szavakat is adtunk át másoknak, mint a
bakancs (a szlovákoknál és a horvátoknál
baganča) a
cipellő (a horvátoknál
cipela), a
csipke (a szlovákoknál
čipka, a horvátoknál
čipke), a
tarka (a szlovákoknál
tarkava), a
szabás (a románoknál
sabas), a
csizma (a románoknál
cizma, a horvátoknál
čizma), a
talpal (a románoknál
talpalui), a
sujtás, azaz 'díszes hímzés' (a franciáknál
soutache), a
táska (a románoknál
tascä), a
kantár (a németeknél
Kandare), a
csákó (a franciáknál
schako) vagy a
bunda.
Az evéssel kapcsolatos magyar eredetű szavak nem csak a
gulyásra, illetve a
paprikára korlátozódnak; itt van még a
pecsenye (a románoknál
pecie), a
lecsó (a németeknél
Letscho), a
cékla (a horvátoknál
cikla), a
lángos (a németeknél
Langosch), a
rostély (a horvátoknál
roštilj, a hollandoknál
rooster) vagy a
lepény (a horvátoknál
lepinja).
Végül következzenek a többiek: a
barna a cigány nyelvben szerepel
barnava alakban, a
hírlapot, a
honvédot, a
szablyát és a
pusztát a finnek vették át (
hiirlappi, honveedi, sapeli, pusta), a
jobbágy és a
pecsétel szavakat megtaláljuk a románban mint
iobag és
pecetelui. A
rovás a szlovákoknál
rovášként, a németeknél
Rowischként szerepel. A
gazda, karika és
cifra szavaink a horvát nyelvben is megtalálhatók, azonos alakkal. A németek gyakran töltik a nyarat a Balatonnál, biztosan ott kóstolták meg a balatoni halat, a fogast. Annyira ízlett nekik, hogy haza is vitték, a nevével egyetemben: otthon
Fogaschnak hívják. Az öregurak kedves megszólítása, a
bácsi is átvándorolt a nyelvükbe,
Badschi formájában.
Jó pár nyomot hagytunk a világban, mint a fentiekből kiderül. Ott vagyunk a konyhában, a butikokban, az utakon, a mezőn, a vízben; mindenhol. Ennél már csak az lenne kellemesebb, ha az említett népek nem csak használnák ezeket a szavakat, hanem tisztában is lennének vele, hogy honnan is származnak.