Egészen pontosan az, hogy biciklivel eljusson Közép-Ázsiába.
Néhány hónappal az indulás előtt azonban felötlött benne, hogy annak idején Göttingenben tanult Körösi Csoma Sándor is. A göttingeni egyetemi könyvtár számos könyvritkasággal rendelkezik, többek között Körösi Csoma Sándor tibeti szótárával, ráadásul egy dedikált, eredeti példánnyal.
"Körösi Csoma is itt határozta el, hogy 1819-ben elindul távol-keleti útjára" - emlékezett Horváth Balázs, és a "nyomába eredt". Ugyanebből a városból, körülbelül ugyanolyan idősen, hasonló elszántsággal ugyanazon az úton indult el, csak éppen biciklivel, maga gyártotta, különlegesen "strapabíróval" a Himalájában található nyugat-tibeti Ladakh tartományba, ahol Körösi Csoma az ottani buddhista kolostorokban folytatta tanulmányait.
"Az egész túra során azt élveztem a legjobban, hogy körülöttem fokozatosan változott meg a világ". Mindez az emberek magatartásán, gondolkodásán volt lemérhető leginkább. Már Kelet-Törökországban sehol nem tudtam megállni anélkül, hogy ne vegyenek azonnal körbe, s ne kérdezgessék, honnan jöttem, s hová megyek. Iránban pedig egyenesen csodálatos volt az a kedvesség és nyitottság, ahogy fogadták az embert".
A 18 ország többségét az európai államok tették ki, különös tekintettel arra, hogy az egész Balkánon végigbiciklizett. Törökország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kína, Pakisztán és India ugyanakkor páratlan élményt nyújtott számára. S olykor még útitársa is akadt, mert - mint mondta - mindig találkozott valahol más "kerékpáros őrültekkel".
Összesen 14 ezer kilométert kerekezett, s körülbelül 160 kilométert gyalogolt. A legmagasabb himalájai hágók 5000 méter fölöttiek voltak. Hogy megfelelő kondícióban legyen, az útra csaknem négy éven keresztül készült, minden második nap nyolc-tíz kilométert futott a hegyekben, a hétvégeken pedig egyfajta félmaratonnal igyekezett növelni erejét. Az indulást ugyan korábbra tervezte, de doktorija miatt mindig "húzódott a dolog".
Az utat maga finanszírozta, az évek során félretett ösztöndíjából. Szavai szerint szponzorok reményében igyekezett kapcsolatba lépni különböző magyar médiumokkal, de teljesen eredménytelenül. "Rengeteg elutasító levelet sikerült összegyűjtenem, de támogatást azt nem" - hangoztatta. Egyedül Sólyom László köztársasági elnök volt az, aki egy levélben jókívánságait fejezte ki. "Ez volt az egyetlen magyarországi támogatás" - tette hozzá.
A legnagyobb kihívást a klíma jelentette. Áprilisban - különösen az Alpokon átkelve - még hideg volt, Horvátország, majd Törökország és Irán viszont egyre melegebb, a türkmenisztáni és üzbegisztáni sivatagokban pedig már olyan hőség fogadta, amelyhez hasonlót még soha életében nem tapasztalt. "A Himalájában azután mínusz 11-15 fok várt, több helyütt szakadt a hó, s alig tudtam átkelni a hágókon."
Volt még további jó néhány kellemetlen szituáció is. Kelet-Törökországban például a vadkutyák miatt, sok helyütt kövekkel dobálták meg, Kirgizisztánban kirabolták, a gyomorfertőzések pedig egyszerűen elkerülhetetlenek voltak
Göttingenből attól a táblától indult, amelyre a város Körösi Csoma Sándorra emlékezik. S az út végállomása nyugat-tibeti Zanglában az a kolostor volt, ahol a magyar Kelet-kutatót annak idején a ladakhi uralkodó ajánlólevelének birtokában a kolostor tudós lámája segítette a tibeti nyelv elsajátításában. A kolostor második emelete ma is Körösi emléktáblákkal van tele. Darzsilingbe, Kőrösi síremlékéhez Horváth Balázs azonban már nem jutott el.
Legközelebb - mint az MTI-nek elmondta - Észak-Amerika felé szeretné venni az irányt. Ez azonban nem a közeljövő zenéje, legalább három-négy év szünet következik.
