A Rum-szigeten élő gímszarvasok körében 35 éven át végzett vizsgálódás azt mutatta, hogy kevesebb utódot hagytak hátra és korábban pusztultak el azok a példányok, amelyek szűkölködtek táplálékban borjú korukban. Kirajzolódott az is, hogy koruk előrehaladtával egyre kisebb eséllyel élték túl a teleket azok a szarvasok, melyek élelemhiány idején születtek, mint azok, melyeknek születésekor bőségben volt a táplálék.
A születéskori testsúly és a kimúlási életkor között ugyanakkor nem találtak a tudósok összefüggést, ami szintén a táplálkozás és élethossz kapcsolatát támasztja alá.
A tanulmány az első, mely vadonélő állatok körében talált összefüggést az élettartam és a korai életszakasz táplálékellátottsága között.
A vizsgálat érdekessége, hogy embereknél ellenkező tendenciát feltételeznek, nevezetesen, hogy a nehezebb körülmények között felnövekedők élettartama hosszabb lehet.
Dan Nussey, az Edinburgh Egyetem biológia professzora, a kutatás egyik vezetője szerint a szarvasoknál a korai, születés körüli környezeti stressz megrövidíti az élettartamot és csökkenti a szaporodási képességet.