Nyisd ki a szemed, és láss!

Amikor először hallottam az SZDSZ www.nyitottszemmel.com címen található oldaláról a szókapcsolatról a régi jó Kretén magazin hasábjain feltűnő Dilidodó sorozat (Marabu alkotása) jutott eszembe. Pontosabban abból a sorozatból az egyik örökzöld kedvencem, aminek első két képkockája fekete, és csak a beszélgetést jelző buborékok látszanak, ami valahogy így szól: „Segítség! Nem látok semmit” Második kocka: „Talán nyisd ki a szemed” A harmadik kockán már világos van, Dodót látjuk megkönnyebbülten: Hű! Ez meleg helyzet volt. Hát igen, milyen egyszerű tud lenni a világ.



Első szemnyitásra az SZDSZ által üzemeltetett oldal nem valami sokatmondó. Legalábbis ha a szemek felnyitásra szolgál, ahhoz talán kicsit alaposabbnak, részletesebbnek kellene lennie. Ugyanis, ha a sorok amúgy is nyitott szemeket találnak, akkor nincs gond, de szemléletváltáshoz talán kicsit többre lenne szükség. Ezt tükrözi a regisztráció után e-mail postafiókba kapott szavazási eredmény is: bár a „nem” vezet, de csak 55-45 százalékos arányban plusz-mínusz 1-2 százalék, mindegyik kérdésben. Ám az oldal még csak a kezdet: az SZDSZ komoly kampánnyal készül a népszavazásra és álláspontjuk megmagyarázására.

A sorozat üzenete Kóka János pártelnök szerint, hogy „könnyebb becsukni a szemünket, és nem szembenézni az egészségügy problémáival. Könnyebb becsapni magunkat azzal, hogy a jelenlegi rendszer működik, mint radikális átalakításba fogni.” Ezért tartja szükségesnek a szemek felnyitását, hogy ne győzzön a népszavazás, mert akkor visszafordulnánk „egy olyan rendszer felé, amelyet tizenhét éve próbálunk magunk mögött hagyni.”

Ne marad más hátra, mint meglesni, hogy mivel kívánják felnyitni a szemünket? Kedves olvasóim szemeket kinyitni, íme!

Pénzért, de többet és jobbat?

A vizitdíj kapcsán a legfőbb érv, hogy bevezetésével kevesebb lett az orvos-beteg találkozók száma, és ennek köszönhetően minden egyes orvosnak több ideje jut a páciensére. Említik indokolatlan orvos látogatásokat, ami tény, hogy jellemző volt a országra, csak abban nem tudom, hogy honnan ennyire biztosak, hogy az felesleges orvoshoz járások szűntek meg kizárólag és nem inkább csak erősödött az a mentalitás, hogy csak akkor megyünk orvoshoz, ha már nagyon muszáj.

Szemléletváltozásról is beszélnek: a betegeket minőségi ellátást mernek elvárni a pénzünkért cserébe (furcsa, hogy egy ilyen kicsiny összeg kihozza a tudatosságot a páciensekből.) A másik általános érv a vizitdíj mellett, hogy bevételt jelent a gyógyítóknak és visszaszoríthatja a hálapénz intézményét.Tény, hogy a vizitdíj a hálapénzzel szemben legális, és elhanyagolható összeg ahhoz képest, amit eddig borítékba dugtunk. A kérdés csak az, hogy jelenleg nem az automatába és zsebbe is fizetünk? Vagy efelett inkább hunyjuk be a szemünket?

Napok és díjuk a kórházban

Az oldal állítása szerint a kórházi napidíj bevezetése óta 20 százalékkal csökkent a kórházi ápolási napok száma. Ezt azzal indokolják, hogy a fizetendő összeg anyagilag érdekelté tette a beteget, hogy a kórházak annyi naposnak adminisztrálják ott-tartózkodását, amennyi valójában volt. Ez persze megszüntet egyfajta cinkosságot, viszont gazdaságosabb működést eredményez. A kérdés csak az, hogy a visszaélések kiszorítása mellett hány emberre ró tényleg anyagi terhet a plusz fizetendő összeg.

Az oldal a népszavazáson esetleges „igen” győzelemnél az intézkedések azonnali visszavonását vizionálja: ez esetben újra növekedni fog a kórházi ápolások száma, ami apasztani fogja a társadalombiztosítás kasszáját és a megindult minőségemelő folyamatok (például az kórházi koszt javítása) le fognak állni, vissza fognak fejlődni.

Kis lépés nekünk, nagy lépés az egészségügynek?

Mindkét egészségügyi népszavazási kérdésnél ott van érvként, hogy a befizetői oldalról kis összegről van szó, de a háziorvosokat, illetve az egészségügyi intézményeket jelentős bevételhez jutatjuk általa.

Ami meggondolandó érv, hogy a változtatások mekkora megtakarítást jelentenek a társadalombiztosításnak: nemcsak a befolyt összeget kell nézni, hanem hogy milyen felesleges kiadások származtak és szorultak ki a pazarló rendszer ellenőrzésének nyomán. Mert a bevezetett fizetési kötelezettségek átláthatóbbá is tették a rendszert.

A következtetés tényleg meglepő a számsor végén: az intézkedések bevezetése óta számításaik szerint kétszer akkora összeget spóroltak meg a kevesebb orvos beteg találkozóval és a kórházi ápolási napok csökkenésével, mint amekkora bevételt hozott a vizitdíj és a kórházi napidíj. Na ettől a szám maradt tátva (de a szemem is).

A tandíj tündöklése és bukása

Végül de nem utolsósorban a tandíj kérdése, ami valljuk be az utóbbi hónapok egészségügyi vitái mellett alaposan visszaszorult a közéletből.

A tandíjpártiak gondolatmenete az, hogy a hallgatók legalább részben szálljanak be tanulmányaik költségeibe, hiszen igazságtalan lenne, hogy olyan állampolgárok is fizessék az képzésüket, akik nem járnak felsőoktatási intézménybe, sőt egyetlen családtagjuk sem tanul sem egyetemen, sem főiskolán. A tandíj kérdésénél a legtisztább a szembenállás: ki fizessen az adott szolgáltatásért? Mindenki vagy azok, akik igénybe veszik. Csak úgy mellékesen a hallgatók nem a teljes összeget fizetik, csak egy részét.

Nem említi az oldal, pedig a tandíj kérdésnél alapvető érv lehetne a tandíj mellett, ami az egészségügyi intézkedés kapcsán elhangzott. Jelesül, hogy azért a szolgáltatásért, amiért fizetünk, sokkal könnyebben felemeljük a szavunkat minőségi kérdésekben. A tanárok és a képzés naprakészsége olyan témák, amikért érdemes reklamálni, de államilag támogatott felsőoktatási intézményekben valahogy kevesebb diáknak jut eszébe.

Mindhárom kérdésben lehet fórumozni, hozzászólni, amennyiben regisztrálunk az oldalra. A legtöbb hozzászólást a vizitdíj kérdésénél találunk, ennek a kilencede található a tandíjjal kapcsolatban és a kórházi napidíj témakörnél körülbelül a huszada. Az SZDSZ-szel kapcsolatos összes sztereotípia megtalálható a beírások között, érdemi vita egyelőre nem nagyon alakult ki, bár lehet, hogy nem is ez volt a cél. Egyszóval a hozzászólások hangneméről sajnos körülbelül a süketek párbeszéde hasonlat jut az eszembe, csukott szemmel.

Tényleg: a struccnak a homokban nyitva van a szeme?