Induljon a kampány!

A legfrissebb hírek szerint az MSZP is belevág a népszavazási folyamatba, aminek pregnáns jele, hogy a párt fél éves szerződést kötött Szigetvári Viktorral, aki már 2006-ban is irányította a szocialisták választási kampányát. Az ügy érdekessége, hogy nem a kormány, hanem a párt bízta meg Szigetvári és Társai kommunikációs vállalatot a népszavazás népszerűsítésével. Szigetvári kifejtette, hogy azért vállalta a felkérést, mert az semmiféleképpen sem arról szól, hogy „az MSZP már holnap a legnépszerűbb párt legyen, ahogy arról sem, hogy az elhiteltelenedett kormányzati reformpolitikát most azonnal újra hitelesítse”, ezért a szakembernek nem tartja irreálisnak a feladatot. További árnyalatot jelent az ügyben, hogy mindkét fél hangsúlyozta: a megbízás csak a szocialista referendum „eladására” szól, mivel a pártnak megvannak a maga szervezetépítő szakemberei. Ez azt jelenti, hogy Szigetvári nem tartósan tér vissza az MSZP élvonalába.

A szakértő válaszol

Eleinte erről szerettünk volna beszélgetni Erdélyi Zsolt kampányszakértővel, ő azonban személyes okokból éppen erről nem kívánt nyilatkozni. Ennek ellenére izgalmas témákról sikerült szót ejteni, többek közt, hogy mi a különbség egy politikai kampány és egy kereskedelem marketingakció között, illetve miért kevésbé aktívak a baloldali fiatalok.

Ön 2003-ban elvállalta az SZDSZ kampányának irányítását. Tegyük fel, ha most öt évvel később felkérnék a liberálisok, hogy legyen segítségükre, vállalná?

Amikor a szabaddemokraták felkérését elvállaltam, belefért az életembe ez a munka, ami nemcsak személyesen érdekelt, hanem egyúttal nagyon komoly szakmai kihívást is jelentett számomra. Ha ma kérne fel az SZDSZ ilyen feladatra, akkor valószínűsítem, hogy elvállalnám megint.

Ezek szerint nem ábrándult ki az SZDSZ-ből....

Ez a párt egyedülállóan képvisel olyan kérdéseket, értékeket, amikben hiszek. A pártot megjelenítő néhány személy, akikkel én dolgozom, és az SZDSZ által védett értékek nekem bőven elegendőek ahhoz, hogy felkérés esetén csináljak valamit.

Pedig változások a liberálisok háza táján is voltak, többek közt az, hogy Kóka János lett az elnök.

A Szabad Demokraták Szövetsége ettől még Magyarország egyetlen liberális pártja, és olyan kérdések mellett áll ki, amelyekkel én meghatározóan egyetértek. Hozzáteszem, hogy a párt kommunikációja és a szaktárcák kommunikációja markánsan elválik. Így én sem gazdasági minisztériumban, sem környezetvédelmiben, sem egészségügyiben nem szeretnék (és nem is tudnék) dolgozni, nincs is közöm hozzájuk.



Hadd kérdezzem kicsit a túloldalról is! A Fidesz népszavazási kampányát mennyire ítéli sikeresnek?

Egyfelől a Fidesz rendkívül jól szervezett struktúrában dolgozik, másfelől komolyan elkötelezett támogatói tábora van. Ők nyugodtan, lassan építkeznek. Szakmai szemmel nézve flow-ban jól tudnak kommunikálni, a kampányban viszont elég gyatrán. Ebben az országban tízmillió ember lakik. Kétszázezer aláírás fontos a gyakorlati és az elvi demokrácia szintjén, pozitív, hogy ennyi ember elindíthat egy kezdeményezést, ugyanakkor nem biztos, hogy ez az ország egészének véleménye is.

Térjünk rá a kisebbik ellenzéki formációra! Az MDF sikeresnek tekinthető a közvélemény-kutatások szerint, ugyanakkor nem éppen átütő a médiajelenlétük. Mi a magyarázat?

Ennek a jelenségnek lehet olyan oka, hogy aki sokat van egy társaságban csendben, arról azt hiszik, hogy nagyon okos. Aztán meg kell várni, amíg tényleg megszólal. Magyarországon népszerűek lehetnek olyan politikusok, akik nem látszanak, és a középmezőnyben végeznek az egyébként nem mindig túl megbízható közvélemény-kutatási eredmények alapján. Akik pedig látszanak, azok hibákat követhetnek el, amik szintén látványosak. Akik pedig háttérben maradnak, azokhoz nem kapcsolódnak hibák, ballépések és mellényúlások. A passzivitás népszerű dolog mifelénk.



A magukat baloldalinak értékrendűnek tartó fiatalokat ma már egyre kevésbé érdekli a politika. Hogy lehet aktiválni a szocialista és liberális fiatalságot?

Más a felfogásuk és más az életmódjuk is, mint jobboldali kortársaiké. A baloldali fiatalok sokkal inkább hajlamosak akkor dönteni bizonyos kérdésekről, amikor azok eléjük kerülnek. Ezzel szemben a történelmi jobboldal szimbolikáját használó fiatalok folyamatosan cselekedni, ítélni, véleményezni akarnak. A baloldali emberhez viszont közelebb áll az a mentalitás, hogy akkor lépünk rá a hídra, amikor odaértünk. Ezért nehezebb ciklus közben mérni őket, ahogy ez kiderült a legutóbbi két országgyűlési választás során is, amikor meglepő módon túlsúlyba kerültek a baloldali szavazók a közvélemény-kutatási adatok előrejelzéseihez képest.

Ön dolgozott a politikában, de a kereskedelmi szférában is. Mennyiben más egy politikai kampány, vagyis egy párt eladása, mint mondjuk egy termék, vagy szolgáltatás értékesítését célzó?

Két alapvető különbséget kell észrevenni. Az egyik az, hogy a politikai kampányok hatékonyságát egy kiemelt napon megmérik, vagyis az ilyen típusú munka eredményességét a választási procedúra során számszerűsítik. A másik különbség, hogy amíg egy kereskedelmi kampány közben kialakulnak bizonyos piaci arányok, például a kétféle kóla piaci részesedése közti 55-45 százalék, addig a politikában az, aki győz, mindent visz. Itt nincs market-share, itt csak egy maradhat, méghozzá a nyertes. Ezért sokkal veszélyesebb egy politikai kampánystratéga pozíciója, de egyúttal sokkal izgalmasabb is, nagyobb kihívás. A politikai tanácsadók esetében a már említett választások estéjén derül ki, hogy sikeres volt-e az elvégzett munka. Ha kedvező számadatok születnek, akkor mindenki okos volt, ha kedvezőtlenek, akkor a kampányfőnök volt a hülye. Ez egy ilyen szakma.