A kompromittáló információkat a Magyar Nemzet szerdai száma hozta nyilvánosságra, amiket állításuk szerint a Magyarok Világszövetsége juttatott el hozzájuk. Az iratok tanúsága szerint idősebb Gyurcsány Ferencet 1979. november 19-én a Pápai Járásbíróság mint különös visszaesőt egyrendbeli lopásért és egyrendbeli kisebb értékre elkövetett lopásért 11 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a közügyektől. A bírói végzés kitér arra is, hogy Gyurcsány apja: „...többször volt büntetve, utoljára a Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1977. november 21-én jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével lopás bűntette és más bűncselekmények miatt egy év és három hónapi szabadságvesztésre ítélte, és a büntetésből 1978. augusztus 13-án szabadult.”

A dokumentumok megemlítik azt is, hogy az idősebbik Gyurcsány nemcsak, hogy több alkalommal élvezhette a hetvenes évek még nem luxuskomfortú igazságszolgáltatási intézményeinek vendégszeretetét, hanem notórius szeszfogyasztónak is tekintették. Az 1979-es ítéletben így szerepel: „Gyurcsány Ferenc vádlott teljes egészében beismerte a terhére rótt cselekmények elkövetését, és azokat ittasságával magyarázta.” Emiatt egyébként a bíróság kényszergyógykezelést is elrendelt, bár erről további információk még nem láttak napvilágot.

A szakértő válaszol

Az ügy első számú kérdése, hogy befolyásolhatja-e, és ha igen, akkor mennyiben egy államfő megítélését édesapjának priuszos múltja. Szomszéd Orsolyával, a Vision Consulting elemzőjével beszélgettünk erről.

Gyurcsány Ferenc édesapjának büntetett múltja milyen aktuálpolitikai vetülettel bír?

Kormányzati oldalról erre még nem volt hivatalos reakció, azon túl, hogy Budai Bernadett szerint ezek ismert tények. Kétlem, hogy lenne annak különösebb jelentősége, hogy most került nyilvánosságra az ügy, ezt bárki elolvashatta, aki akarta. Úgy vélem, a kormányfő részéről racionális, ha erre nem reagál és nem ad súlyt ennek az egész ügynek. A Fidesz természetesen hasznosíthatja a dolgot, már fel is került a hír a honlapjukra, ez beleillik a kommunikációjukba. Azok az emberek, akik eddig azt tartották Gyurcsány Ferencről, hogy hazudik, korrupt és lop, megerősödnek most ebben a véleményükben. Másoknak viszont nem fogja befolyásolni a kormányfőről alkotott képét semmilyen irányba. Vagyis, csak korlátozottan lehet ezt az ügyet politikai eszközként felhasználni. Sőt, taszító lehet, mert többen ízléstelennek találhatják, hogy a politikusok családját, és annak múltját ragadják meg fegyverként.

A miniszterelnök magánéletéről való kommunikációját befolyásolja ennek az ügynek a felbukkanása?

Az ő esetében azaz érdekes, hogy mindig édesanyja, az édesanyjához fűződő viszonya állt privátszférát érintő kommunikációjának fókuszában. Gyurcsány mindig nyíltan mutatta, hogy az anyukájával ápol szoros kapcsolatot, ami azt is sugallta, hogy az apjához fűződő viszonya nem döntő.

Mekkora aktuálpolitikai súllyal bír az eset?

Nem különösebbel. Ez nem volt titok, Debreceni József is leírta a miniszterelnökről szóló könyvében, vagyis ez nem olyan meglepetés, amit most lepleztek volna le.

Ugyanakkor Pokorni Zoltán esetében igenis komoly következményekkel járt, amikor kiderült édesapjának ügynökmúltja.

De ha párhuzamot vonunk a két ügy között, akkor láthatjuk, hogy ez a tény akkor új információként látott napvilágot. Továbbá gondoljunk csak vissza, 2002-ben a múlthoz való viszony meghatározta a közbeszédet, az ügynökügy fontos belpolitikai témát képezett. Itt viszont nem olyan típusú a botrány, ami egyébként politikai relevanciával bírna: ez jelentős különbség a két ügy között. Pokorni anno nem tehette meg, hogy ne reagáljon, és hogy ezt mikképp tette, az már az ő személyes döntése volt.

A Fidesznek mennyire jön jól kommunikációs szempontból a Gyurcsány-édesapa ügye?

A magyar politikai életben még idegenkednek a magánélettől, a hazai politikusok is csak az utóbbi időkben kezdtek el a bulvármédiában szerepelni. Már elkezdtek ugyan kampányolni a családdal, ám Magyarországon még mindig visszatetszést kelthet a politikusi intimszféra bolygatása a sajtóban.

Az európai tendenciák mintha mást mutatnak.

Mi is tendálunk a nyugati minta felé, nemrég előkerült Veres János fiainak az ügye. Ezt a bulvársajtó kapja fel, bár a magyar választópolgárok még nem egyértelműen szimpatizálnak az ilyen gyakorlattal. Említhető még Dávid Ibolya fiának az esete, akit feltételezett drogozása miatt taglaltak a lapok. Ám ezeknek az ügyeknek még nem olyan tartós a napirendi jelenléte mint Franciaországban. Még nem építenek rájuk annyira erősen az ellenfelek sem, pontosan azért, mert tartanak még a bumeránghatástól.

Egy magánéleti téren megtámadott, kompromittált politikus hogyan védekezhet?

A no comment-stratégia a leghatékonyabb ilyenkor, mert nem ad súlyt az adott ügynek. Ha a politikus reagál, beszél róla, akkor már ezzel is napirenden tartja. Gyurcsány abszolút önállóan dönt az ilyen kommunikációs kérdésekben, nyilván nem fogja megbeszélni most sem a párttal, hogy mit reagál.