Első körben azt is állíthatnánk a péntek este Kerepesen tartott demonstrációról, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A Magyar Gárda - bár tagjai jelen voltak - egységesen nem vett részt a kezelhetetlen gyerek problémájáról szóló rendezvényen, sőt a romákkal szolidaritást vállalók relatíve többségben voltak.

Meseszép, mondhatnánk. Nincs és nem is volt rasszizmus. Sajnos az első körös megállapítások nem mindig állják meg a helyüket. A tűznek nemcsak lángja van, de parazsa is marad, ráadásul az izzik a legtovább. A médiában megjelenő beszámolók elfelejtik ugyanis azt a körülbelül 5-600 embert, akik közül sokan péntek éjjel virrasztottak, családjukat és egymást féltve a Gárda fenyegető rémétől. És ilyen szempontból lényegtelen, hogy a gárdisták szervezetten voltak jelen, vagy sem. Az árnyékuk ott járt.

Iskola a tűréshatáron?

Mi először az iskolához mentünk, ahonnan érkezésünk után pár perccel elindultak a focipályához azok az emberek, akik szolidaritásukat kívánt kifejezni a Gárda fenyegetésével szemben a helyi roma közösség felé. Lent ekkor már mentek a politikai nyilatkozatok, a Franka kontra Léderer vita. Magát demonstrációt a Hősök emlékművénél tartották (innen indult el a fáklyás menet a beszédek után), a közönség kvázi ketté lett választva: demonstrálókra és szolidaritókra. Ez utóbbi táborban feltűnt Mohácsi Viktória Európai Parlamenti képviselő, valamint Béki Gabriella és Gulyás József országgyűlési képviselők. Mindhárman az SZDSZ színeiben. Érdekes volt a hangulat az „ellentüntető” táborban. Úgy éreztem, hogy kevesen tudják, hogy most mit is kéne tenni, a szimpla jelenléten felül: álltak és beszélgettek, az ismerősök üdvözölték egymást. A jelenlévő jogvédők és romák közül hallottam olyan hangokat, akik azt mondták, hogy Tatárszentgyörgy ennél sokkal durvább volt. Péntek este a két tábor között állt, majd járkált és beszélgetett Franka Tibor, Kerepes polgármestere.



Az ő szerepe elég ellentmondásos, hiszen délután még verbálisan leteremtette a demonstrációra érkezőket, este már mosolyogva, kedvesen beszélgetett a helyszínen tartózkodó képviselőkkel. Települése nehéz helyzetben van, nagy a szegénység, a munkanélküliség és ez nem kizárólag roma probléma. Említi, hogy gyűjtöttek lisztet, lemondó keserű mosolyt látok a cigányok arcán ezzel párhuzamosan. Franka Tibor volt az, aki idén kijelentette, hogy október 23-án (sőt gondolom az év más napján sem) sem Havas Szófia, sem Horn Gyula nem teheti be a lábát a helységbe. Igaz ez utóbbi, akkor már kórházban feküdt, az előbbinek meg esze ágában sem volt oda menni. Ehhez képest kisebb ellenállásba ütközött a Gárda, de azért tárt karral sem várták őket. Illetve igen, csak nem kitártakkal, hanem széttártakkal. Viszont, mint megtudtam ebbe az is közrejátszhatott, hogy az egyik helyi lakos is Gárda tag. Sőt, a helyiek azt is rebesgették, hogy az iskolai viselkedés problémák elleni felvonulást eredetileg december 7-ére tervezték, és csak a Gárda vasárnapi szereplése (más elfoglaltsága) miatt halasztották el péntekre. Persze ez egy teljesen rasszizmustól mentes megmozdulás esetében nem jelent semmit, ugye.

Bizonyára nem ez az egyetlen pontja Magyarországnak, ahol nőtt a szegénység, és az amúgy is elesett rétegek még lejjebb csúsztak. Valószínűleg van olyan hely is, ahol még rosszabb a helyzet. Kerepes, ahogy Tatárszentgyörgy is, az a bizonyos állatorvosi ló lehetne.

Lufi vagy időzített bomba?

Az utólagos híradások arról árulkodtak, hogy felfújták az ügyet, a kerepesit, meg a Magyar Gárda tevékenységét is. Elmentem a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjéhez, jobban mondva elkísértem az ajándékosztó SZDSZ Új Generációsokat. Egyszerre más megvilágításba került az este. Néztem az esti virrasztáshoz tüzet rakókat, aztán a tűz körül állók elszánt arcát. Láttam olyan férfit, aki az ásójára támaszkodva állt, hogyha arra kerülne sor megtudja védeni a családját. És persze hallottam az önkormányzat vezetőjének hálás szavait, hogy mennyire sokat jelentett nekik az, hogy a nagypolitika résztvevői közül páran eljöttek a faluba. Demonstrálni, hogy nemcsak a Gárda van Magyarországon, és hogy nem ez a többség.

Lehet azt mondani, hogy ez semmiség, hogy a Gárda-ügyet felfújta a média, illetve a jelenleg kormányzó pártok. Az elmúlt pár felvonulás egy létező problémára válasz. Csakhogy elfogadhatatlan válasz. Nem megoldás a nehéz helyzetben lévő kisebbségek kirekesztése és megbélyegzése. Egyrészt emberi oldalról is vérlázító, másrészt nem előremutató, hanem visszafelé, a múltba halad. És ha mindez nem lenne elég, az amúgy is létező feszültségeket erősíti fel. A társadalom meglévő sztereotípiáit erősíti, növeli a cigányok elleni rossz beidegződéseket. Ezzel párhuzamosan a roma kisebbségben is elkeseredést, kitaszítottság érzetét kelti. Pedig a gondok megoldásához nekik is el kell indulniuk egy úton. Masírozó gárdisták árnyékában ez az út nehezebben járható.





Azoknak a politikusoknak, aki felszólaltak a Magyar Gárda ellen, nemcsak a rasszizmus elítélése a feladatuk, hanem Magyarország a rendszerváltás óta csak egyre mélyülő válságára kell válaszokat keresniük és megtenni a szükséges lépéseket. Ameddig ez elmarad csak tűzoltás a településeken szolidarítani.