Ahogy a hegyek lábánál fekvő erdők helyét beépítik vagy megtisztítják a farmok számára, a szakértők szerint, a tigriseket egyre gyakrabban szúrni ki India északkeleti és nyugati részén a magasabb földrajzi magasságokon.

A szakemberek szerint azonban az állatok ugyanolyan veszélyeztetettnek számítanak új környezetükben is, és nem olyan könnyen adaptálódnak, mint a leopárdok. India vadvilági krízise - melyet leginkább a csökkenő tigris- és oroszlánpopuláció fémjelez - komoly nemzeti aggodalmat váltott ki, és arra ösztönözte a hatóságokat, hogy újabb intézkedéseket foganosítsanak a nagymacskák megmentése érdekében.

A tudósok szerint, a fokozódó emberi beavatkozás - mint a fejlesztés, az élőhelyek elpusztítása, valamint az orvvadászat - jelenti a legnagyobb veszélyt az állatokra egész Indiában, a Himalájától az indiai-óceáni szigetekig. India a kutatók szerint a világ életben maradt tigrisei felének ad otthont, ám egy 2001-2002-es felmérés szerint a nagymacskák száma az egy évszázaddal ezelőtti 40 ezerről 1300-1500 egyedre csökkent.

A tigrisek adaptációs képességének egyik példája az, hogy a kutatók legalább húsz egyedet találtak Neora magas hegyei között, Bután és Nyugat-Bengál között. A tigrisek a sűrű, neorai bambusz- és tölgyerdőségekbe költöztek a hegyek lábánál fekvő, eredeti, Gorumara rezervátumukból. Szeptemberben mintegy 20 állatot számláltak meg Maharashtra állam magas trópusi esőerdeiben, majdnem három évtizeddel azután, hogy azt hitték, az orvvadászok teljesen kiirtották a macskákat.

A ragadozók emellett Bután alacsonyabb himalájai területére is beköltöztek a Buxa és Manas tigrisrezervátumaiból. Egyes környezetvédők megfelelő vizsgálatot sürgetnek, hogy kiderítsék, hogyan maradnak életben az állatok a szokatlan terepen.