Az első magyar vasúti baleset

A rossz látási viszonyok nagyban közrejátszottak a három halálos áldozatot követelő tragédiában.

Magyarországon az első komolyabb vasúti szerencsétlenség százhatvan évvel ezelőtt történt a Sopron-Bécsújhely közötti vonalon. Két lokomotív ütközött össze Ágfalva közelében. A balesetben hárman meghaltak, többen súlyosan megsérültek. Ezt megelőzően mozdony kisiklások, halálos végű gázolások hívták fel a figyelmet az ipari forradalom árnyoldalaira.

- A vasúti utazás veszélyeit számos külföldön történt esetből már megismerhették ismerhették az első magyar vasutasok és az utazóközönség - bocsájtotta előre Lovas Gyula, soproni vasúttörténész. - 1830. szeptember 5-én nagy ünnepélyességgel megnyitották a Liverpool-Manchester közötti vasútvonalat, amelyre meghívták Esterházy Pál főherceget is. Ékesen feldíszített "különvonaton" vitték végig az előkelő, meghívott vendégsereget a vonalon. A különvonat az egyik állomáson megállott és a vendégek leszálltak a kocsikról. Amíg az utasok a szerelvényben gyönyörködtek, nem figyeltek arra, hogy a szomszédos vágányon egy mozdony közeleg és a nézelődők felé rohan. Esterházyt, ki szikár ember volt, felrántották a szerelvényre, neki nem történt baja, de az egyik vendéget halálra gázolta a mozdony.

Valószínűleg a főherceg volt az első magyar, aki részese volt egy vasúti balesetnek. Tizenhét évvel később viszont már Magyarországon is tapasztalhatták a korabeli mozdonyok ütközésének erejét. 1847. október 28-án, a két hónappal korábban átadott Sopron-Bécsújhely vasúton, megtörtént hazánkban az első igazán súlyos tragédia. A Győrben kiadott Hazánk című hírlap 1847. november 4-én megjelent számában így írt erről: "A ködös idő nagy szerencsétlenségnek volt okozója. Két gőzmozdony ugyanis több kocsivonattal egymásnak szemközt száguldva oly erővel ütközött össze, hogy egy utas, a gépész és fűtője azonnal helyben halva maradtak, többen pedig kisebb-nagyobb, de nem veszedelmes sérülést szenvedtek."

A vasúti szerencsétlenség körülményeit a korabeli dokumentumokból, így például soproni levéltárban őrzött Geiger krónikából tudta meg pontosabban Lovas Gyula. E szerint 1847. október 28. viharos, esős, estéjén menetrend szerint elindult Bécsújhelyből a soproni személyvonat. Amerikai mintára megépített, négytengelyes személykocsijaiban nem volt sok utas, az egész szerelvény négy-öt kocsiból állt. Egy mozdony vontatta a vonatot. Valahol Nagymarton után a lokomotív hibája miatt a vonat megállt. Látva, hogy a hiba miatt a vonatot a mozdony továbbvinni nem tudja, gyalogküldöncöt indítottak Sopronba a segélygépért. A mozdonyvezető azonban időközben megjavította a mozdonyt és még a segélyvonat megérkezése előtt elindult. Végig sípjelzéseket adott, hogy az esetleg szembejövő járművön észrevegyék, hogy elindult. Ebben az időszakban azonban a mozdonyokon még nem volt vezetőállás, ahonnan a tető alól jól áttekinthették volna a pályát. A mozdonyszemélyzet arcába verte a szél az esőt, a lecsapódó mozdonyfüstöt, tehát látási körülményeik rosszak voltak. Ráadásul lámpáikat kioltotta a viharos erejű szél, így sötétben futottak. Sopron előtt, Ágfalva közelében a vonat összeütközött az elébe küldött segélygéppel.

- A balesetek sorozata már az első hazai vasútvonal, a Pest és Vác közötti, átadása előtt elkezdődött - gombolyította tovább a történetek fonalát Soltész József, vasúti főmuzeológus. - 1845. augusztus 15-én például a vonatkerekek közé esett egy munkás, aki súlyosan megsérült. 1846.július 4-én pedig az első halálesetről maradt feljegyzés: egy mesterember pihenésképpen leült egy kocsi hátsó deszkájára, de az hirtelen elindult és a szerencsétlen ember a két kocsi közé bukott. A helyszínen belehalt sérüléseibe. A Sopron-Bécsújhely után harmadikként megépülő Pest-Cegléd-Szolnok vasútvonalon 1847. január 12-én történt az első baleset. Egy mozdony kisiklott, öt vagon összezúzódott, a fűtő életét veszítette.

Elmondhatjuk azt is, hogy első vasúti szerencsétlenségeket nem a biztonsági előírások és a berendezések hiánya okozta. Az osztrák-magyar vasútvonalak műszakilag a legfejlettebbek közé tartoztak Európában. Magyarországon például az első között használták az úgynevezett kosárjelzőket. Ezt állandó őrszemélyzet kezelte. Ha a kosarat a tartórúd tetejére húzta az őr, akkor szabad volt a pálya. Középre állítva lassítást írt elő. Végül a kosár folyamatos föl-le mozgatásával azonnali megállást jelzett.