Az előadás apropóját az Országgyűlés által hétfőn a vizitdíjról, a kórházi napidíjról, és a tandíjról megszavazott népszavazás adta, de aktualitást adott az eseménynek az OVB keddi ülése is, melynek eredményéről, és tapasztalatairól frissen számolt be a bizottság elnöke Szigeti Péter.

Magyar György vitaindítójában megállapította: a  népszavazások kapcsán káosz alakult ki, a népszavazási törvény tele van hiátussal. A whiskys-rabló és a Zsanett-ügy rendőreinek ügyvédje rámutatott arra, hogy a törvényben többek között nincs meghatározva hányszor lehet ugyanazt a kérdést feltenni, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanazt a kérdést újra feltehessék, nem rendelkezik a törvény arról az esetről, amikor ugyanabban a témában egymásnak ellentmondó kérdések érkeznek be az OVB-hez, nincs meghatározva, hogy egy sikeres és eredményes véleménynyilvánító népszavazás után kinek kell az eredménynek megfelelő törvényjavaslatot benyújtania, és hogy erre mennyi idő áll rendelkezésre ehhez. Magyar elmondta, hogy a népszavazásnak alapvetően különleges funkciója van, olyan eszköz, amely a közvetlen döntéshozást szolgálja az egész országot érintő kérdésekben. A népszavazás végeredménye kötelező érvényű az Országgyűlésre nézve, azzal ellentétes döntés nem hozható. A népszavazás korlátait illetően egyebek mellett (lásd keretes írásunkat) megvan határozva a törvényben, hogy burkolt alkotmánymódosítást magában foglaló kérdésben, illetve a költségvetést, és a kormányprogramot érintő kérdésben nem lehet népszavazást kezdeményezni.



A 2006-ban elindult népszavazási őrületben viszont számos korlátozás viszonylagossá vált. Az Alkotmánybíróság szerint például népszavazási kérdés csak akkor tagadható meg, ha a költségvetésben meghatározott egyes bevételek esnének ki, de például a vizitdíj és a kórházi napidíj nem tekinthető ennek, ugyanis ez olyan elenyésző rész, ami nem rázkódtatja meg az egészségbiztosítási rendszer anyagi stabilitását. Ezért jóváhagyta ezen utóbbi népszavazási kérdéseket a taláros testület, annak ellenére, hogy az OVB korábban elutasította őket. Ugyancsak új értelmezést nyert az Ab határozata alapján az a korlátozás, hogy a kormányprogramról nem lehet népszavazást tartani. Az alkotmánybírák érvelése szerint ugyanis az alkotmány 28/C. §-a (5) bekezdésének f) pontja azt jelenti, hogy a kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás, de a program egyes elemeiről lehet referendumot tartani.

Magyar György az előadás során kiemelte, hogy az alkotmány ilyen értelmezése, majd a Kálmán László nyelvész által a Fidesz-KDNP kezdeményezéseivel ellentétesen megfogalmazott kérdések elindítottak egy olyan lavinát, ami népszavazási fricskákra ad lehetőséget. Erre hozott később egy nagyon szemléletes példát Szigeti Péter az OVB elnöke, aki felolvasott egy konkrét népszavazást kezdeményező kérdést: „Egyet ért-e ön azzal, hogy I. Ferenc Józsefnek - a soha nem látott véresszájú despotának, aki vérbe fojtotta az 1848-49-es magyar szabadságharcot, és belevezette az országot az I. világháborúba és a trianoni katasztrófába – az arcképe ott szerepeljen reklám céljából minden húsipari terméke.” Magyar ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy nincs olyan rendelkezés, ami elejét vehetné az ilyen kérdésfeltevéseknek. Szerinte pedig ezt muszáj lenne szabályozni, ha nem akarjuk nevetségessé tenni a népszavazás intézményét. Az ügyvéd felvetette, hogy lehetne például illetéket kivetni a kérdésfeltevőkre.

Emellett arra problémára is felhívta a figyelmet az ügyvéd, hogy a törvény szerint a népszavazással kapcsolatban bárki fellebbezést nyújthat be. Ez a „bárki” azért problémás, mert lehetőséget ad arra, hogy egy pingpong mérkőzés alakuljon ki az OVB és az Ab között, mint, ahogy az meg is történ az elmúlt egy évben az állandó fellebbezések miatt. Ezért Magyar György szerint ezt a „bárki” kitételt módosítani kellene a kérdés feltevőjére, a konkrét érintettekre.

A népszavazással kapcsolatos konkrét gyakorlati tapasztalatokról Szigeti Péter OVB-elnök számolt be, aki éppen a népszavazásokat tárgyaló OVB-ülést követően érkezett az előadásra. Szigeti egyetértett Magyarral abban, hogy a hatályban lévő népszavazási törvény alkalmatlan a gyenge, értelmetlen kezdeményezések kiszűrésére. Az OVB elnöke elmondta, hogy ebben az évben 412 beadvánnyal szembesültek, míg a korábbi években ez a szám 8 és 25 között mozgott. Csak kedden 35 kérdésben kellett döntenie a bizottságnak, melyek közül 34-et elutasítottak. (Aláírást abban a kérdésben lehet elkezdeni gyűjteni, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott, elszámolható kiadásaik után járhasson költségtérítés.) Szigeti felvetett egy másik olyan problémát is, amivel a törvény nem számolt, az élet viszont igen. A törvény ugyanis nem rendelkezik arról, hogy egy olyan kérdésfeltevést hogyan kell kezelni amiről egyszer már megszületett az engedélyező javaslat, de az aláírásgyűjtés nem történt meg a rendelkezésre álló határidő alatt. Az elmúlt év során ugyanis ilyenre is volt példa. Szigeti elmondta, hogy olyan mennyiségű problémával találkoztak egy év alatt, ami már mindenképpen felveti a népszavazási törvény módosításának kérdését. A módosítás szükségességét több abszurd kérdés felolvasásával is indokolta Szigeti. „Ön szerint melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás?” „Egyet ért-e azzal, hogy eltöröljék a 130 kilométer per órás sebességhatárt.” Ami érdekes, hogy ez utóbbi kérdést például át kellett engednie az OVB-nek, mert a kérdésfeltevés nem ütközött kizáró okokba, tehát el lehetne kezdeni az aláírásgyűjtést a kérdésben.

A Fidesz által kezdeményezett, és az Országgyűlés által meglepő egyhangúsággal jóváhagyott (a tandíjról szóló népszavazási határozatot 345 igen, 2 nem és 1 tartózkodás mellett, a vizitdíjról szólót 349 igen, 1 nem és tartózkodás nélkül, a kórházi napidíjról szólót 347 igen, 2 nem és 3 tartózkodás mellett fogadták el) kérdésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy a nyolcnapos jogorvoslati idő letelte után lesz lehetősége Sólyom Lászlónak a népszavazás kiírására, ha nem érkezik fellebbezés a Parlament határozatával szemben. Szigeti visszautasította azokat a vádakat, hogy az OVB hátráltatta volna a népszavazás kiírását, mert mint elmondta a törvényben megadott eljárási időnek csak a 75 százalékát használták fel.

Az előadás után szakmai beszélgetés bontakozott ki a jelenlévő jogi szakemberek között, akik egyetértettek abban, hogy a politikai kultúra nagy mértékű változása eredményezte az abszurd helyzetek kialakulását, melyek a jog eszközével már csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem szabályozhatók. Többen is úgy vélték, hogy egy teljesen új népszavazási törvényre lenne szükség, de ez a jelenlegi politikai környezetben nehezen elképzelhető, ugyanis kétharmados törvényről van szó. A legszélsőségesebb vélemény egyenesen azt mondta ki, hogy a népszavazási ügyek a képviseleti demokráciának a válságát vetik fel. Ezt azzal indokolta a felszólaló, hogy „az Országgyűlés feladata lenne az országot érintő fontos kérdésekben egyetértésre jutni, de mivel nincs egyetértés, így zavar keletkezik, és ennek a zavarnak a manifesztációja az, ami a népszavazás kapcsán történik”.