Piros Ildikó 60

1970-ben együtt végzett Kern Andrással, Sunyovszky Szilviával, Bodnár Erikával, Verebes Istvánnal. Már harmadévesen főszerepet játszott a Madách Színházban, aztán diplomája megszerzése után végleges szerződést kapott. Azóta is ennek a társulatnak a tagja, sosem gondolt arra, hogy máshol próbálkozzon.

Szerepkörét meghatározza finom szépsége, a lényéből áradó szelídség és tisztaság. Nem csak ő volt hűséges a Madách társulatához, a színházi vezetés bizalma is töretlen volt iránta az elmúlt évtizedek során. Minden téren bizonyíthatott: klasszikus és modern drámák hősnőit formálta meg sikerrel, vígjátékokban, tragédiákban egyaránt szerepet kapott.

Jelentősebb szerepei: Lujza (Schiller: Ármány és szerelem), Nyina (Csehov: Sirály), Desdemona (Shakespeare: Othello), Mira (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja ), Ophelia (Shakespeare: Hamlet), Mária Lujza (Rostand: A sasfiók), Gertrúd, dán királyné (Shakespeare: Hamlet), Mauks Ilona (Görgey: Mikszáth különös házasságai), Marlborough hercegné (Scribe: Egy pohár víz).

Számos filmben és tévéjátékban láthattuk: A veréb is madár (1968), Hahó, Öcsi (1971), Lila ákác (1972), Macskajáték (1974). Egyik főszereplője volt a Rózsa Sándor és a Kisváros című televíziós sorozatoknak, ő játszotta Zsuzsannát, a diakonisszát Szabó Magda Abigél című regényének nagysikerű tévéváltozatában.

A hetvenes években a legszebb színésznőnk volt, ez azonban - mint több alkalommal is elmondta - inkább hátrány volt a pályán, mint előny. Elsősorban színpadi színésznőnek tartja magát, annak ellenére, hogy több filmben láthatta a közönség. Hisz abban, hogy a harmadik évezred elején is van küldetése a színháznak, meggyőződése, hogy a színész a következő generációnak is át kell, hogy adja a játék örömét és hitét.

2000-től a színészi játék tanára a Táncművészeti Főiskolán. Művészi munkáját 1982-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2003-ban érdemes művészi címet kapott.