Ahogy telnek az évtizedek, egyre többen értik meg azt az immár klasszikussá vált humort, amit a magyar irodalomban Rejtő Jenő, alias P. Howard képviselt.
A groteszknek, az abszurd humornak kevésbé voltak hagyományai, habár nagy íróink is éltek a szatíra karikírozó eszközeivel, Csokonaitól Arany Jánoson át Petőfiig, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ám a nagyvárosi polgári miliő - ami az igazi társadalmi hátterét adja ennek a groteszk, abszurd, szatirikus humornak - korukban még nem érinthette meg őket. Ennek feltétele Magyarországon a XIX. század végétől Pesten teremtődött meg, és a XX. században teljesedett ki.
E különleges korszaknak, amelyben egy emberöltőn belül két világháború zúgott át az országok felett, a szülötte Rejtő Jenő is. A főváros hetedik kerületében, egy barátságtalan bérházban látta meg a napvilágot 1905-ben (néhány évvel ezelőtt az utcát róla nevezték el), és még nem volt negyvenéves sem, amikor Ukrajna földjén, éppen 1943 első napján a halál pontot tett a munkaszolgálatos író szenvedéseire és rövid életére.
Ám nemcsak a háborús évek és a zsidóüldözések tették zaklatottá a sorsát, maga is kereste a veszélyes helyzeteket. Az érettségi után színészetet tanult, de a színházak helyett Európát barangolta be a magas, betegesen sovány fiatalember. Elkerült Észak- Afrikába is, de ott sem az elit fényes világa érdekelte, inkább idegenlégiósokkal és dokkmunkásokkal, matrózokkal és csavargókkal beszélgetett, az ő társaságuk érdekelte. Az országhatárokon sokszor gyalogosan, íratok nélkül kelt át, emiatt többször is börtönbe került. Hazatérve hallatlan intenzitással kezdett írni. Az élmények nyitották fel tehetsége belső zárait. Színdarabokat, kabarétréfákat, idegenlégiós regényparódiákat írt.
Nagyszerű művek és könnyed, humoros írások egyaránt születtek a felfokozott munkatempóban.
Első nagysikerű művét, az Aki mer, az nyer című operett szövegkönyvét egyhamar megzenésítették, nagy sikert ért el. A legismertebbek és legolvasottabbak azonban légiós- és kalandregény paródiái, mint Az elveszett cirkáló, A láthatatlan légió, a Piszkos Fred, a kapitány, A tizennégy karátos autó vagy a Csontbrigád. Vesztegzár a Grand Hotelben című művéből készült - húsz évvel halála után - 1963-ban egy népszerű film, A meztelen diplomata. Regényhősei - Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Gorcsev Iván, Podvinecz marsall, Vanek úr, Buzgó Mócsing, Wágner úr, Troppauer Hümér és társaik - legendássá váltak, egyedülálló és lefordíthatatlan, szóviccekkel fűszerezett, helyzetkomikumra épülő sztorijaikat a fiatalság jó része szinte szó szerint tudja idézni.
A kortársak elmondása szerint Rejtő Jenő az Andrássy úti Japán kávéházban írta műveit. Nem véletlenül, ugyanis a közelben volt a Nova Könyvkiadó, ahol a szerzőknek csak az elkészült kéziratokra, soronként fizették az igen alacsony honoráriumot. Vagyis, ha Rejtő ivott egy feketét, akkor az elkészült szövegből letépett három-négy sort, amiben a borravaló is már benne volt. A főpincér átvitte a kiadóhoz és beváltotta, ott pedig a teleírt papírfecnit hozzáragasztották az addig küldött anyaghoz. Amikor ruhát csináltatott, három - négy elkészült oldallal fizetett, ilyenkor a szabó ment a Novához a munkadíjért. Később, amikor már országszerte népszerűvé váltak a P. Howard regények, már nagy honoráriumot kapott, de akkor is a kézirata részleteivel állta a cehhet. (Művésznevét Rejtő mindig fonetikusan, Péhóvardnak mondta és fel is hívta olvasói figyelmét arra, hogy nem angolosan kell kiejteni).
A hányatott életmód, a megfeszített munka és a zsidótörvény fenyegető réme súlyos idegbeteggé tette. A nagykátai kórházba került, ahonnan - nyilas bejelentésre - hurcolták el munkaszolgálatra, közvetlenül a tűzvonalba. A betegség és a mínusz 50 fokos fagy végzett vele, az ukrajnai Jevdokovóban, 1943 újévjén.
Munkássága értékét a hivatalos irodalom lassan ismerte fel, 1956 után kezdték csak újra kiadni műveit, elsőként a Magvetőnél A láthatatlan légiót. Neve 1965-ben bekerült a Benedek Marcell által szerkesztett Magyar Irodalmi Lexikonba. Később az Albatros Könyvek kiadásában sorozatban jelentek meg azok a kalandregényei, amelyeket addig csak a háború előtt nyomtatott ponyvaregények híveitől lehetett, ronggyá olvasva kölcsönözni.
Napjainkban is töretlen a Rejtő-divat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Magyarország Nagy Könyve vetélkedőben a Top 150-es listán négy regénye ért el helyezést: A három testőr Afrikában, A tizennégy karátos autó, a Csontbrigád és a Piszkos Fred, a kapitány. Csak megjegyzésképpen: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán ugyancsak négy-négy művével szerepel a listán. A Nagy Könyv Top 100-as listán még mindig két írása kapott szavazatot, ezúttal Mikszáth Kálmánnal került egy szintre, Jókai Mór csupán egy regényével előzte meg.
Rejtő Jenő rendkívüli tehetsége, rendhagyó tragikus sorsa 65 év távlatából üzen a mának, a háború és a fasizmus ellen "Sír (a) felírat" című költeményével:"Ki itt nyugtalankodik csendesen, / Író volt és elköltözött az élők sorába. / Halt 36 évig, élt néhány napot, / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány napot. S mikor kinevették: / Azt hitte, hogy kacagtatott. /Most itt fekszik e nehéz / Temetői hant alatt, / Zöld koponyáján kiüt a csíra / És azt álmodja, hogy él. / Szegény. Béke hantjaira! / Ámen."
