Ez egy ilyen ország. Konzervatívan ragaszkodik mindahhoz ami forradalmian új volt, az ország megalapításakor. Ma már avittnak tűnik az elektori rendszer, ahol az állampolgárok nem az elnököt választják, hanem küldötteket, akik majd megválasztják az elnököt. Hasonlóan hátrább helyezkedik el a demokrácia számegyenesén az erős elnöki rendszer. A György király hazazavarásával meghaladott politikai rendszerű óhaza ma olyan parlamentáris demokrácia, ahol a királyi család szerepét a látványos ünnepélyekre és a bulvárlapok címoldalára szorították vissza. Az ország ügyeiről a közvetlenül választott parlament dönt, és nem egy többszörös áttéttel megválasztott tahó texasi olajmágnás és a fülébe sugdosó neokon tanácsadók, afféle hiéna-kapitalista, újimperialista Raszputyinok és Metternichek, akiket soha, senki meg nem választott.

A jelölőgyűlés vagy előválasztás nem szól másról, mint hogy a pártválasztmány eljátssza az elnökválasztást, és saját jelöltjei között úgy dönt, mintha egyenesen elnököt választanának. Ezeket, az államonkénti próbaválasztásokat a demokraták és a republikánusok párhuzamosan tartják. Iowa igazi midwestern tahóvidék, az Egyesült Államok közép-nyugatnak nevezett régiója kellős közepén, Illinois, Minnesota, Dél-Dakota, Nebraska és Missouri államok között. Szinte kizárólag európai parasztok fehér, protestáns leszármazottai lakják, akik bagót rágva róják John Deere kombájnjaikon a végtelen kukoricamezőket, miközben szól a polka és a country és remeg a beltenyésztett nagycsalád fényképe az ablakban. Ebben az államban győzött az afro-afroamerikai Barack Obama, ami piszok nagy érvágás Hillary Clintonnak.
Mindössze harmadik helyen végzett, John Edwards mögött. Obama alázott, ebben az elemzők azt látják: a demokratáknak a változás a legfontosabb és Clintonné asszonyság a múltat képviseli. Obama fiatal (1961-ben született), és nem egyszerűen színes bőrű, de még csak nem is helyi fekete, hiszen nem a déli gyapotszedők leszármazottja, édesapja kenyai. Idősebb Barack Obama közgazdaságtant tanult az Államokban, és azért Hawaiin esküdött össze a fehér középosztálybeli Stanley Ann Dunhammel, mert akkor még több államban tiltották feketék és fehérek házasságát. Obama a demokraták lelkiismerete, támogatja a melegmozgalmat, a több-biztosítós társadalombiztosítási modell kárvallottjait, és hülyének nevezte az iraki háborút. Elsősorban a nők és a fiatalok kedvelik, akik hagyományosan kevésbé aktívak a választásokon. Sikerének titka: olyan rétegeket szólít meg, és von be a politikába akik egyébként otthon maradnának. John Edwards jó szereplése önmagában nem hír, annyira populista, hogy élbolyban való befutását a londoni bukik is alacsony osztalékkal fogadták, meglepetés mindössze annyi: Hillarynek sikerült alulmúlnia. Igaz, Ronald Reagen is csúfosan bebukta az iowai kaukuszt, abból jósolni nem több, mint kávézaccból. Igaz, létezik az önmagát beteljesítő jóslat.

Azt szokták mondani, most évtizedek óta először nem indul volt elnök, vagy alelnök a legfőbb pozícióért, ezért nagy meglepetésekre és agresszív kampányra számíthatunk. Előzőből akadt bőven, amíg sokáig Clinton-Giuliani harcot jósoltak. Azonban nem csak Hillary Clinton zakózott csattanósat, de Rudy Giuliani is. Ambíciói felett felhangzott az „Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, füves legelőkön nyugtat engem”. Az, hogy a mormon Mitt Romney bukott nem újság. Nem csak a világi amerikaiakat akasztja ki a szektás ürge, de a választásokon aktív részvételük miatt rendkívül fontos ultraprotestáns szavazókat is. A republikánusok félanalfabéta, csak a bibliát olvasó – és azt szó szerint követő – szavazóközönsége inkább szavaz a volt baptista prédikátor Mike Huckabeere, mint egy utahi aranybibliás soknejűség-hívőre. Igaz, Mike Huckabee sikere talán annak is betudható Iowában, hogy Arkansasiként szintén földtúró államból származik, és vérbeli populista, akárcsak John Edwards. Nem győzi hangsúlyozni, hogy Amerika ez egyszerű nép hazája: az kormányozza akinek föld van a körme alatt. John McCain régi motoros, hétéves vietnami fogsága miatt inkább héja republikánus, Bushhoz és Giulianihoz hasonlóan neokon madzagokon rángatott bábnak tartják.
Fred Dalton Thompson újabb színész aki politikai ambíciókat dédelget, a magyar közönség az Esküdt ellenségek (Law and Order) szereplőjeként ismerheti. Középutas konzervatívnak tartják, Iowában sikeresen belerottyantott a megjósoltakba és megelőzte McCaint, igaz nem sokkal, többen holtversenyről beszélnek a harmadik helyen. Elnagyolva tíz százalékkal maradt le Romney mögött, aki szintén nagyjából ennyivel szakadt le Huckabeetól (Mike Huckabee - 34,3 százalék, Mitt Romney - 25,3 százalék, Fred Thompson - 13,4 százalék, John McCain - 13, 1 százalék) elsősorban a Bush-korményzatból kiábrándult republikánus szavazók kedvelt jelöltje.

Egy valamit ne felejtsünk el, Giuliani, New-York konzervatív-rendpárti expolgármestere, magasról tett az iowai kampányra és az úgy nevezett szuperkeddre koncentrált, amikor huszonhárom államban tartanak egyszerre kaukuszt, azaz jelölőgyűlést. Igaz, több elemző szerint csúful eltaktikázta magát, ekkora bukta után nehéz talpra állni.

Figyeljünk a rohamtempóban fejlődő Huckabeere, aki így fogalmazott az eredmények után: „Iowa, Arkansas után a második kedvenc államom!” Majd így fojtatta a neki kedvező küldöttek fényesre nyalását: "Új nap kezdődött az amerikai politikában. Ma este bebizonyítottuk, hogy az amerikai politikában még mindig az Önökhöz hasonló emberek döntenek.”