Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a kályhától kiindulva elemzem a történteket, így emberközelibb időszakhoz igazítom a farsangolások, télűző szertartások, termékenységi ünnepek, bálok és egyebek eredetét, bár a bevezetőben említett előzmények sokkal korábbi dátumokat feltételeznek, azonban erre kevés lenne az oldal. Így jószerével a jó olaszokhoz, pontosabban a római birodalomhoz fordulunk, ott is a saturnáliák, Dionüszosz kultuszok (püff neki, mégis visszanyúltam a görögökhöz…), Mithrász kultuszok (nédda!) jelentőségéhez, amelyek aztán idővel nagyon összekeveredtek a keresztény ünnepek szertartásaival. Bár az egyház sokáig eretneknek kiáltotta ki azokat, akik ezeket a pogány szertartásokat megtartották. 
Ezen ünnepekben egyszerre van jelen a meghaló és újra feltámadó természet, a káosz és a rend párharca, a felnõtté válás, a szerelem, a termékenység, a házasság motívuma, a szerencse és a szerencsétlenség, tehát a kiszámíthatatlan sors, amely ellen hiába lázadunk. Régen ezek a pogány ünnepek és szertartások véresek voltak, szinte minden esetben emberáldozattal végzõdtek. A „saturnaliák hõsét” (lásd manapság a farsang hercege) például sorshúzással – rendszerint kockadobással – választották ki. Egész nap õ volt az ünnepség királya, akinek mindenki engedelmességgel tartozik és mindent megkap, amit csak megkíván, de a saturnalia végeztével önkezével kellett véget vetnie életének. Halálával azonban lezárul a zûrzavar ideje és megszületik az új rend, bár ez nem hiszem, hogy nagyon vidította őkelmét…
Később az emberáldozatok jelképessé váltak, a szertartás misztériumjátékká módosult, és megdöbbentő módon fennmaradt a katolikus egyház akkoriban elég hatékony fegyelmező eszközrendszere ellenére, hogy csak az inkvizícióra gondoljunk, bár az térben és időben odább volt. Pedig az ördög ünnepének tartották, amikor az emberi indulatok elszabadulnak. No de láthatjuk, mit tesz a tömeg rajongása még egy ilyen magasztos eszmével is…
Nálunk a megjelenést az is nehezítette, hogy a pogány ünnepeinket elhagyva felvettük az egyházi szokásokat, köztük ezen pogánynak kikiáltott szertartásokat is. Fura egy üzlet volt, annyi szent, de most már alig emlékszik valaki , milyen ünnepeink lehettek egykor ilyen idő tájt. Mindenesetre hozzánk a német eredet a valószínű irány a télűző ünnepek terén, bár számos szláv, balkáni elem is fellelhető köztük, melyek mindegyikéről feltételezhető a római-görög gyökerűség. A maskarában alakoskodás, durva tréfák, abszurd, jelképes cselekedetek, s hogy mindez az egész közösség részvételével zajlik, közös jellemzője a farsangi szokásoknak mindenfelé Európában, így a Kárpát-medencében is (Mohácsi busójárás, Csallóközi dőrejárás, halottas-, betyár-, lakodalmas- és tuskóhúzó játékok, kakasütés, gúnárnyakszakítás - ami a mészáros legények mesterré avatásának része -, bőgőtemetés, kormozás…).
A farsang (a német fasen, faseln a. m. mesélni, pajkosságot űzni) a húsvéti nagyböjtöt megelőző ünneplést jelenti. A farsang január 6-ától hamvazó szerdáig tartó időszakban létezik. Velencében már István-napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik. Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, illetve karneválnak. Sok helyen a hamvazó szerdát megelőző héten tartják a farsangot, mely minálunk húshagyó kedden „tetőzik”. Az olasz, különösen a velencei farsang vagy karnevál utolsó hete a leghíresebb népünnepek közé tartozik. Hajdan nemcsak álarcos felvonulásokat tartottak, virágot és gipszből vagy cukorból készült „folyócskákat” (confetti) dobáltak a járó-kelőkre, hanem a velencei karnevál állatviadalairól, a római lóversenyeiről volt még híres. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt éles határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak.
